8 fejezet

Egy kis vicces közjáték

- Luna…- hallatszott Usagi hangja. Luna éppen kötényben, nagy gonddal és

féltve őrzött biztonsággal próbálta meg a cicatálkákban áthelyezni a konzervekből a macskaeledelt a konyhában.

- Usagi, most nem érek rá! – zsörtölődött Luna. Meg sem fordult. De Usagi nem adta fel egykönnyen. Odaoldalgott Luna lábaihoz, és dorombolva nekidőlt a bokájának. Luna felsóhajtott, letörölte a kötényével az izzadó homlokát, és így szólt, mialatt leguggolt Usagihoz:

- Mi a baj Usagi, mit akarsz?

- Hááááát…-húzta el jól a szót Usagi - …ugye…

- Usagi, bökd már ki, mert nekem még sok dolgom van itt a konyhában!

- Na jó, de akkor hajolj ide, mert a füledbe akarom súgni! – mondta mosolyogva Usagi. – és ne nevess ki…

Luna megvonta vállát, és odahajolt Usagi apró cicaszájához, majd ezt hallotta:

- Luna, kölcsönadnád azt a felhúzós egeret, amit az egyik vásáron vett neked a papám? Annyira szívesen játszanák vele! Elunom magamat itt a házban! – vigyorogta Usagi bugyután. Luna lassan felemelte fejét, és homlokán egy nagy, kövér izzadságcsepp díszelgett.

***

Luna, mióta Minako macskák közötti csábos vonzerejének köszönhetően a környék

összes cicája a lehető legnagyobb felfordulást csinálta a Tsukino házban, egyre jobban kezdte elveszteni a fejét, és az irányítást. Mamoru a nap jó részét házon kívül töltötte, Usagi pedig a felhúzós egérkével játszott Chibiusával, aki naponta vagy ötvenszer lecsúszdázott a korláton, és most ő mászkált Diana hajában. Rei-chan a körmeit élezte a bútorokon, még jól jöhet ha Usagit el kell náspángolni…

Ami Minakot illeti, ő behúzta fülét farkát, mert Luna nagyon mérges volt rá még mindig. És Makoto…

- Huhh! Megjöttem! – Mako, csakúgy mint az összes többi macska a házban, nem az ajtót, hanem az ablakot használta. A macskáknak eszükbe sem jutott volna olyan illedelmesen viselkedni macskaként, mint valamikor Luna, aki általában az ajtót használta, vagy a macskabejárót. Mako is az ablakon keresztül lendült be az egyik szobafenyőre, és onnan csúszott le a szőnyegre. De most az ő foltos szőrére egy kis kutyaszőr is keveredett:

- Mako, mi történt veled? – bújt elő az egyik puff alól Rei és Usagi, akik a változatosság kedvéért ismételten püfölték egymást, és most mind a kettőjük pofázmánya tollakkal volt tele.

- Ejnye Usagi! Rei! Ez már a harmadik díszpárna, amit kiszakítottatok!

Ha ezt a mama megtudja! – csóválta a fejét Diana, de megértően és kacsintott, ő nem árulja el, csak máskor ne tegyék ezt.

- Tényleg, mi történt veled Mako? – kérdezte Minako is, és kiballagott a konyhából, ahol Luna tevékenykedett, mialatt a fekete hajú nő megtudakolta a konyhaasztal mellett álldogáló Apollotól, még hány nap van hátra a visszaváltoztatásig. A válasz: még egy utolsó nap. Na és Mako-chan válasza? A lány, azaz macska komótosan odaballagott puha mancsain az egyik még NEM kiszakadt puffhoz.

- Szétvertem annak a szomszéd, csaholós kutyának a képét! – Minako, Rei, Usagi és Diana álla is leesett.

- De hát az egy pitbull! Igazi véreb! – dadogták, és odarohantak az ablakhoz. A kutya arcán macskakörmök vonásai, és karmolás nyomok bizonyították, hogy Mako tényleg összeszólalkozott vele, és…ő győzött.

- Na és ha véreb? Én legyőztem, mert nem akart odaengedni a szomszédos cseresznyefához!

- Nahát Mako! Szóval te cseresznyét akartál enni! Ahá! – vigyorogta gonoszkásan Rei és a többiek úgyszintén. Mako ártatlan arcot vágott, és nyelt egyet:

- Nem. Vadászni indultam. Az egyik madár ott ült, és…végül is majdnem elkaptam!

A többiek összenéztek, és szédülten vetették le magukat a szőnyegre:

- Te jó ég Mako!

***

Nem esett még szó arról, hogy a furcsa három nap alatt mivel foglalta el magát Ami, aki a legokosabb ember, azaz, izé, macska volt a többi között.Ami naphosszat órákat töltött a Tsukinoék számítógépe mellett, és közben egyfolytában csak bonyolult számításokat végzett, mondván – formában kell lennie örökké! Egyik nap például Usagi ment be hozzá, szegény Ami ne legyen egyedül! – missziós mondatával, de mint utóbb kiderült, csak bajt kevert. Ugyanis Usagi Luna régi felhúzós egerét is magával cipelte mindenhová, és nem volt hajlandó megválni tőle…

- Hiszen olyan cukkancs! – magyarázta Reinek is, aki nem győzte őt elégszer cikizni, hogy holmi „játékegérrel” játszik ahelyett, hogy mondjuk élesítené a karmait, ahogy azt ő tette a minap is bölcsen.

Szóval Usagi felkereste Amit a számítógépes dolgozószobában. Ami az asztalon ült, kocsányon lógó szemei a számítógép monitorának képernyőjén, mancsa az…

- EGÉR! – visította Usagi ugyanazzal a hangsúllyal, mint valamikor Diana Mako-chan kertjében. – még egy játékegér! – és rávetette magát, lelökve Amit az asztalról, egyenesen a „játékegérnek” hitt komputerhez hozzátartozó egérre, majd vadul nyomkodta a füleit. És mire Ami feltápászkodott újra az asztalra, Usagi már „szerencsésen” megtette amit ilyenkor tenni szokott: az összes adatot kitörölte a gépből, majd Ami korholó szavaira fancsali képpel kioldalgott az ajtón, maga után szomorúan húzta lendkerekes egerét…

- Usagi várj! – Ami utána futott – ne haragudj Usagi, tudom hogy nem akartál rosszat, de ez a papád gépe, és vigyázni kell rá…most inkább azon imádkozzunk, hogy ne vegye észre, hogy kitörlődött az összes adategység…- azzal megnyalintotta bocsánatkérően Usagi szőrös arcát. Usagi egyből felragyogó arccal szabadkozva távozott a tragikus események színhelyéről, és úgy döntött, itt az ideje egy kis Rei-futtatásnak, azzal amint meglátott egy összekarmolt fabútort, tudta, Rei erre járt…

9 fejezet

Apollo munkában

És végül elérkezett a várva várt nap. Azaz…nem is biztos hogy várva várt. Hát Luna részéről biztosan várva várt volt hiszen a nő már tűkön ült, hogy őt végre visszavarázsolják a nyugodt macskaalakjába, mert már kezdett végleges idegösszeroppanást kapni, attól például, hogy esténként az összes lány cirkuszolt, hogy ő nem akartja megenni a macskakonzervet, mert az olyan nyálas és kocsonyás, fúúúj…satöbbi satöbbi, ahogy ugyebár a lányok ilyen helyzetben viselkedni szoktak. Szóval Luna már nagyon várta.

Ami Artemist illeti, ő ADDIG nagyon örült hogy ember, amíg Minako is ember volt, de aztán minden reményét elvesztette, hogy része lehet egy kis „kiruccanásban”, úgyhogy Luna vizsla szemei elől már ő sem menekülhetett. Tehát ő is várta.

Diana is igen-igen várta már, hogy visszakapja macskatestét, ugyanis mivel anyja volt a parancsnok a házban, ezért rászabták azt, hogy felügyeljen a macskalányokra, nehogy megint valami bajt csináljanak, ahogy azt természetesen Diana ellenében is igen serényen gyakoroltak.

A hét lány igazán jól érezte magát a macskabőrben. Rei kedvelte a fabútorok karmolását, Mako a szomszéd kutya püfölését sportként űzte, Ami a számítógépes, igazi egérrel való játszásba képtelen volt beleunni, Minako a kandúrok éjjeli kornyikáját hallgatta odaadó fülekkel, amit viszont Luna ki nem állhatott, így legalábbis nem tudott senki sem aludni a házban. Chibiusa elkezdett artistává fejlődni a függönyökről való himbálózással, és a korlátokon való síeléssel. Sőt, néha együtt mentek hajnalonként vadászni a madarakra Mako-channal. Ezt nagyon élvezte. Usagi pedig egyedül Mamoru miatt aggódott, félt, hogy a fiú – macska – esetleg kihasználja a szabadság tartogatta lehetőségeket, és macskacsajozik. Ez volt az amitől még Usagi is félt, pedig igazán alaptalanul, hiszen Mamoru mindig kedves volt ezek után is vele, pedig ezt az egész hajcihőt igazából Usaginak köszönhették, aki nem hallgatott Chibiusa intő szavára.

De a nap eljött, amit MAJDNEM mindenki várt, és Apollo összehívta a társaságot.

Mindenkit elrendezett a megfelelő pózba, vagyis Usagi mögé Luna állt, Mamoru mögé Artemis, és Chibiusa mögé pedig Diana. A négy lány egyedül álldogált a többiek mellett. Apollo pedig felmutatta a tükröt, és így kiáltott:

- APOLLO HOLD BÉLI MACSKÁK TÜKRE! VÁLTOZTASD ŐKET EREDETI ALAKJUKBA!

10 fejezet

Ééés…mégsem robban a bomba!

Mindenki behunyta a szemét, és próbálta elhessegetni a füstöt, ami nagyon hasonlított arra a füstre, ami őket állatokká változtatta, s visszafelé.

Usagi lassan két lábra ereszkedett. Igen, már két lábra tudott. Lassan kinyitotta a szemét, és látta, hogy ismét emberi alakban van! Rettenetes boldogság vett erőt rajta. Megfordult, és a háta mögé nézett. Egy prüszkölő, fekete macska volt az. Usagi felugrott boldogságában, és megölelte azt.

- LUNA! Annyira jó hogy újra olyan minden mint régen! Köszönöm neked, hogy vigyáztál rám! Kedves kiscicám! – Lunát olyan erővel szorította, hogy a macska alig kapott levegőt. A négy lány is lassan feltápászkodott a földről, és közben forgatták a  tenyerüket, megfordultak tengelyük körül, és alig akarták elhinni, hogy ismét emberek. Mamoru is boldogan mozgatta ujjait, nagyon örült, hogy végre nem kell macskaként csapnia a szelet Usaginak, ami valahogy nagyon… kényelmetlen volt.

- Ugyan Usagi! – pirult el Luna. – Hagyd már abba! Semmit nem kell megköszönnöd! - Luna kiugrott Usagi öléből, és odaballagott az időközben szintén macska alakban hunyorgó Artemis mellé. Diana is ott virult már, lilás fejével, és szőrös kis bajuszkáival papája mellett. Usagi önfeledt mosollyal az arcán fogta meg a kezét Mamorunak, maga elé pedig Chibiusát állította, aki szintén visszakapta alakját. Ami és Rei Usagi balján, Mako és Mina-chan pedig Usagi jobb kezénél állt fel. Artemis és Luna egymás mellett ültek a földön, előttük Diana állt, és…

- Hát ez meg ki? – meresztette a szemét Minako a negyedik macskára.

- Apollo vagyok! – tüsszentett kicsit mérgesen Apollo, hogy őróla meg is feledkeztek, pedig neki köszönhetően nyerte vissza mindenki az alakját.

- De hát…Te is macska vagy? – bökte ki Makoto furcsállva.

- Hát persze! A mamám Luna! – dörgölőzött Lunához a fiúmacska, aki majdnem egy magas volt Dianával. Szőre szürkésfekete volt, de inkább Artemiséhez hasonlított, természetesen homlokán ott ragyogott az elmaradhatatlan hold alakú jelzés, miszerint Ő IS a Hold csapatához tartozik.

- Nahát! – suttogta Rei és Ami is.

- A királynő azért változtatott csak emberré, hogy meg tudjam tenni a tükörrel a visszafelé varázslatot! – magyarázta Apollo fiús hangon.

- Látjátok? – ragyogott Usagi most már NEM szőrös feje – milyen okos vagyok én a jövőben?

- CSAK a jövőben. – morogta Rei, de Usagi nyelvet öltött neki, a többiek nevettek. Minako csalódottan közbe sóhajtott:

- Azért sajnálom, hogy addig voltál Artemis, és te is Apollo ember alakban, míg én macska voltam…

- Miért Minako? – kérdezte Mamoru felvonva a szemöldökét.

- Háát…-húzta a száját nevetően a lány.

- Majd én megmondom! Mert el akarta volna őket szipkázni csak magának! – virult Chibiusa feje. Persze Minako dühösen visszabeszélt neki.

- Ugyan már! Hagyjátok egymást! – mosolyogta nyugodtan Ami – És ti? Most

mit fogtok csinálni? – fordult a macskák felé a kékhajú. Luna válaszolt mialatt átfogta mancsával két csemetéjét Artemisszel:

- Elmegyünk Artemisszel köszönetet mondani Serenitynek! Viszlát! – integették, és lassan elkezdett körülöttük csillogni a levegő, Apollo nyakában pedig Pluto kis kulcsa egy kaput nyitott ki előttük, amibe beleléptek, és még hallani vélték, ahogy Usagi és a többiek hálálkodva kiáltoznak utánuk:

- Köszönjük Apollo! Köszönünk mindent! – és Luna, Artemis, Diana és Apollo mosolyogva nézték az integetőket, majd eltűnt előlük a Tsukino család nappali szobájának képe.

- Hát, - sóhajtotta Makoto – akkor ezek szerint elmentek.

- Igen, elmentek. – mondta csalódottan Ami is.

- De nem örökre! – villant a mosolya Minakonak. – és még talán az is beteljesedhet, hogy a fiúk úgy fognak bomlani utánam, mint a macskalegények!

- MINAKO! – kiáltották egyszerre hátrafordulva az idegesen nevetgélő lányra, és együtt vetették le magukat a fotelokba, a fáradt kaland után. Másnap hosszú és kemény nap várt rájuk, hiszen két nap múlva érkezett haza a Tsukino család a nyári vakációjából. Addig pedig ki kellett takarítani a sok macskaszőrtől és az összekarmolt bútoroktól, nem beszélve a leszakadt függönyökről a házat. De készek voltak rá. Hiszen egy ilyen mesésen nagyszerű és élvezhető kaland után jól esett együtt dolgozni.

- Hé…ez meg mi? – kérdezte Ami, mialatt lassan kiemelt valami  fénylőt az egyik fotel alól a takarítás közben másnap. A többiek köré gyűltek, majd megrettenve kapták el fejüket:

- APOLLO! Itt hagyta a tükröt!  

VÉGE