12.

Másnap reggel Usagi korán ébredt. Az apjától kapott kristályt csodálta a reggeli nap fényében. Milyen szép–gondolta–Bárcsak sikerülne! Muszáj megpróbálnom! Majd az Albustól látott módon megdörzsölte a medált és koncentrálni kezdett.

–Holdcsillám Átváltozás! –suttogta–Legyek újra Sailor Moon! Kérlek!

Usagit  fény vette körül majd átváltozott. Boldogan sóhajtott fel majd a tükörhöz lépett. Kis híján hanyatt esett amikor meglátta az eredményt. Valóban Sailor Moon volt, csak az egyik korábbi formáját vette fel. A ruha nagyon ismerős volt neki  szoknyája  és a matróz gallér sötétkék volt, a gallért piros masni fogta össze középen aranysárga gyönggyel, hosszú térdig érő piros csizmákat viselt arany félholddal a közepén, hozzá könyékig érő kesztyűt.   Haját piros gyöngyök díszítették homlokán arany tiara volt piros kristállyal a közepén. Nem értem, ez meg hogy lehet? Na mindegy a semminél ez is jobb. –gondolta keserűen

–Nahát, ez tényleg működik! –csodálkozott Silvermoon, aki  időközben felébredt és Usagit figyelte. –Akkor minden rendben van?

–Sajnos nincs.– felelte szomorúan Usagi miközben a brossát nézegette –még mindig nem tudom aktiválni az Ezüst kristályt.

–Ne aggódj a nagyi majd biztosan kitalál valamit, elviszlek hozzá.

Usagi nem fűzött nagy reményeket a találkozáshoz , de nem akarta megbántani az anyját így hallgatott.  Közben megérkezett Lucius hogy elkísérje a lányokat a Csillagszentélybe. Szegény eléggé meglepődött amikor meglátta őket, először azt hitte, hogy duplán lát, de aztán felismerte Usagit. Ismét rácsodálkozott arra, hogy mennyire hasonlít a lány Diánára is Serenityre. Azonban nem ért rá ezt megvitatni, hiszen a királynő már várt rájuk.

–Mondd csak Lucius, mi az a Csillag szentély? –kérdezte kíváncsian Usagi, miközben a folyosón haladtak.

Luciust meglepte ez a kérdés. Tanácstalanul vakarta meg a fejét.

– Hogy lehet hogy nem tudsz erről?– kérdezte– Hiszen mindenki tudja!

–Ahonnan én jövök ott nem ismerik.– mondta csendesen Sailor Moon

–Akkor figyelj elmagyarázom –fojtatta Luna–A Csillagszentély az a hely ahol a leendő  Sailor harcosokat kiválasztják. Itt változnak át először és itt tanulják meg használni az erejüket. 

–Furcsa, hogy nem tudsz erről, hiszen te magad is Sailor harcos vagy! – csodálkozott  Silvermoon Talán köze van ahhoz amit Luna el akart mondani a jövőmről– gondolta riadtan

Éppen meg akarta kérdezni erről a lányt, amikor Bianca és Amethist bukkant fel a folyosón nevetve, nyomukban Ablussal.

–Megálljatok rosszcsontok! –kacagta  a fiú miközben szörnyet imitált– Úgyis felfallak titeket!

–Úgysem kapsz el! –incselkedett a két lány. Aztán a sarkon kis híján mindhárman belerohantak Luciusékba. A kis társaság vidáman folytatta útját a szentély bejáratáig, ahová a kislányok már nem léphettek be.   Így őket hátrahagyták a bejáratnál Albussal együtt. Persze ezt Bianca nem állta meg szó nélkül, és addig könyörgött a fiúnak amíg az beadta a derekát és besurrant a szentélybe a velük.

–De maradjatok nagyon csendben– súgta nekik miközben elhelyezkedtek az egyik szobor mögött –ha észrevesznek bajba kerülünk.

A két rosszcsont ezúttal szót fogadott és érdeklődve nézett körül. A Csillagszentély hatalmas kupolával  ellátott terem volt, a közepén egy hatalmas  kör alakú pódiummal. Az emelvényt néhány lépcsőfok vette körül,    gazdagon díszített szobrok  álltak fal mellett, mind Sailor harcosokat ábrázoltak.   Az épület kupolája volt a legdíszesebb valósághű hologram volt az, ami  a  Holdat és a csillagokat ábrázolta. Usagi tanácstalanul állt az emelvény közepén és Serena királynőt figyelte. Meglepte a hasonlóság. Mintha csak az anyját látná, csak a haja színe más. A királynő kíváncsian járta körbe a lányt. 

–Hihetetlen –jegyezte meg miközben a lány szemébe nézett– Szóval te lennél Usagi.–Én Serena királynő vagyok! Üdvözöllek a Hold Birodalomban!  Már vártalak .–folytatta kedvesen

–Tehát ön hozott ide felség? –kérdezte Usagi

–Nem. Téged a Holdjogar  hozott ide.  Tudod az Ezüstkristály  nemcsak nagy erejű fegyver,  van egy nagyon különleges tulajdonsága is. A kristály önálló személyiséggel rendelkezik, minden használat után elraktároz egy darabot annak a személyiségéből, aki éppen birtokolja.    Az összes  eddigi Hold királynő erejét magában hordozza, ezzel egy erős kapcsolatot teremt múlt jelen és jövő között.   

–De ha a kristály hozott ide akkor miért nem tudom használni? – kérdezte Usagi

–Ennek az lehet az oka, hogy..

–Úgy érted, hogy nálad is van egy Ezüstkristály?– csodálkozott Lucius

–Igen. Itt van.– mutatott a brossára Sailor Moon.

–Kérlek ne szakíts félbe Lucius! –korholta a vejét a királynő, majd ismét Sailor Moon felé fordult – Talán beszennyeződhetett, ez olyankor fordul elő, ha egymás után sokszor használják. A kristály minden egyes használat után veszít az erejéből, ezért van szükség a Fénykristályra, hogy megtisztítsa  a harc után. Ha ezt elmulasztod megtenni, előfordulhat, hogy teljesen elveszíti az erejét és akkor már csak a Fényjogar segítségével tölthető fel. 

–Mi az a Fényjogar? –kérdezte Silvermoon

– A Fényjogart a Fény harcosa birtokolja, aki sajnos ötven évvel ezelőtt életét vesztette egy csatában, és még nem találtam meg az utódját. –mondta szomorúan Serena

–Tehát nem tehetünk semmit– összegezte Lucius a hallottakat.

–Az attól függ– mondta Serena  és erősen koncentrálni kezdett majd egy sárgás kristály jelent meg a kezei között.

 –A Fénykristály! –suttogta Amethist meglepetten a szobor mögül.

–Menj arrébb  nem látom! –morgott Bianca majd arrébb lökte a lányt.

Serena királynő átnyújtotta a Fénykristályt Usaginak. Mindenki lélegzet visszafojtva várt. Ekkor halk motoszkálás hallatszott az egyik szobor mögül, majd a következő pillanatban Bianca és Amethist  gurult ki onnan.

–Mondtam, hogy menj arrébb! –méltatlankodott Bianca

–Sajnálom –szólalt meg Albus aki szintén előbujt a szobor mögül. Lucius dühösen forgatta a szemeit. Nem sok jót ígért ez a tekintet, de még mielőtt bármit is mondhatott volna a Fénykristály villogni és lebegni kezdett. A fény egyre erősödött és lassan körülvette a két kislányt.  Aztán elhalványult és a lányok helyén két Sailor harcos állt.

Amethist  csodálkozva nézett végig magán, ebben az egyenruhában még inkább hasonlított a nővérére Sailor Uránuszra.  A haja ugyanolyan  szőke volt mint  a nővérének, csak hosszabb és két copfban hordta. Ruhája szintén fehér volt, a szoknya és a gallér világoskék világos lila masnival összefogva a masni közepén kék gyönggyel. Ő volt Sailor Titánia.

Bianca  ruhája fehér volt akárcsak a többi harcosé, a szoknya és a matróz gallér világos lila,  a gallért lila masni fogta össze sötétlila gyönggyel a közepén, ehhez színben hozzáillő térdig érő csizmákat viselt. Kezében hosszú jogart tartott, arany félholddal és lilás kristállyal a tetején. Ő volt Sailor Moonlight a fény harcosa.   

–Sailor Moon, add ide a brossodat kérlek!– szólalt meg határozottan. Usagi átadta a brosst a kislánynak, és érdeklődve figyelte az eseményeket. Bianca koncentrálni kezdett, rózsaszínes aura vette körül. Miután kinyílt a bross a kezében, megérintette az Ezüstkristályt a jogarával.

–Holdfény jogar! Tisztító tűz! –kiáltotta. A varázslat hatására a kristály  rózsaszín fényben felragyogott, majd a fény lassan körülvette Usagit. A lány erezte az őt körülvevő hatalmas erőt, már nem a Sailor egyenruhát viselte, hanem a hercegnői ruháját, homlokán felragyogott az aranyfélhold. Önkívületben mondta ki a varázsigét.

–Moon Eternal Make Up! 

Usagi végre átváltozott, de a ruhája egy kicsit különbözött az eddigitől. A szoknya felső része ezúttal sötétkék volt a középső része piros, és az alsó része sárga. A ruha többi része változatlan maradt.

–Nahát! Végre sikerült –Újongott  Silvermoon és a lánya nyakába vetette magát, majd a húga és a barátnője felé fordult– Gratulálok Bianca! Most már te is harcos lettél!  Hűha! Amethist! A nővéred olyan büszke lesz rád!

 –Köszönöm Silvermoon! –mosolygott szelíden az említett.

Lucius csodálkozva figyelte az eseményeket, épp úgy, mint a  többiek.  Nem értette pontosan, mi történt, de gyanította, hogy Usagi az a harcos, akiről a királynő beszélt neki pár napja.  Serena azt is elmondta, hogy hol tartják fogva a feleségét, de figyelmeztette, hogy ne mondja el a lányainak, mert ismerve Serenitiyt és harcosait azonnal besétáltak volna Marthina csapdájába. De most elérkezettnek látta az időt arra, mindent elmondjon. Silvermoon elképedve hallgatta  végig apja beszámolóját, és iszonyú düh fogta el. 

–Szóval anya veszélyben van, és te nem teszel semmit!!! –dühöngött magából kikelve –Mióta tudod ezt? Miért nem szólt nekem senki eddig?!  Mi van, ha már elkéstünk?!

–Azért  nem mondtam mert tudtam, hogy így fogsz reagálni! –morgott Lucius.

–Miért nem bízol bennem?! Miért bánsz még mindig úgy velem, mint egy kisgyerekkel! Lehet, hogy téged nem érdekel, hogy mi lesz anyával, de engem igen!   Veled ellentétben, én nem fogom hagyni, hogy megöljék!

Luciust iszonyatos düh fogta el erre a kijelentésre, és életében először pofon ütötte a lányát

Iszonyatosan fájtak neki a szavai, hiszen ő mindennél jobban szerette Dianát, akár egyedül is a segítségére sietett volna, amikor megtudta az igazságot. Képtelen volt megérteni Serenát, aki nem engedte, hogy bármit is tegyen. De a királynő parancsával még ő sem mert szembe szegülni, még ha nem is értett vele egyet. 

Serenityt meglepte a pofon, tanácstalanul állt a terem közepén,  a könnyeivel küszködött és a tekintetével Albust kereste.   

–Azzal nem segítesz anyádon, ha fejjel mész a falnak! Nem hiányzik, hogy megölesd magad!– dühöngött Lucius

–Értsd meg lányom,– csitította Serena  a felbőszült unokáját–nem tehettünk mást. Még az én erőm is kevés a Fekete kristállyal szemben. Nem mehetsz anyád után, mert, Marthina csak erre vár. Ha oda mész, megöl téged is Dianával együtt. Hidd el nekem is nagyon nehéz! Hiszen a lányomat vesztem el!

Serenity nem bírta tovább visszatartani a könnyeit, sírva ült le a lépcsőre. Ekkor egy kezet érzett a vállán.

–Értsd meg kislányom, nem akarlak téged is elveszíteni! –mondta  csendesen Lucius.

Usagi akiről közben teljesen megfeledkeztek,  tanácstalanul figyelte az eseményeket. Teljes szívéből megértette az anyját és Luciust, másrészről  Serenának is igazat adott.

A kis Sailor Moonlight riadtan bújt Usagihoz, képtelen volt megérteni az apja és a nagyanyja indokait.  Dühösen fordult apja ellen.

–Gonosz vagy! Utállak! –kiáltott, és kirohant a szentélyből, nyomában Sailor Titániával.

Albus megpróbálta utolérni a lányokat, de azok sokkal fürgébbek voltak, és könnyen átbújtak a bokrok között. A fiú morcosan kerülgette a bokrokat, nem nagyon volt kedve egyikbe sem belegabalyodni. Aggódott a kislányok miatt, félt, hogy megint megtámadják őket. Kétségbeesetten kiabált utánuk.

–Bianca! Amethist! Várjatok meg!

–Hagyj békén Albus! –kiabálta Moonlight majd faképnél hagyta az elképedt fiút.  Albus ismét a lányok után eredt de ekkor egy hatalmas erejű robbanás döntötte le a lábáról. A két kislány a zajra visszafordult. Egy hatalmas youma tűnt fel Albus közelében. A szörny hasonlított arra, amelyik korábban megtámadta Biancát csak sajnos ez nem volt egyedül. Egy magas vékony férfi állt mögötte. Hosszú sötét haja a szemébe lógott, fekete szemei gyűlöletet sugároztak. Fekete egyenruhát viselt, hosszú fekete köpennyel.

–Severus tábornok!– súgta riadtan Amethist– Meg kell állítanunk. A két lány elszántan támadott a férfire és a youmára.

–Holdfény jogar, támadás! –kiáltott Bianca, majd a varázslat hatására a jogar apró energia gömböket lőtt ki. Sailor Titánia időközben kékes energia nyalábot lőtt ki a férfi felé. Sajnos egyik támadás sem bizonyult elég hatásosnak.

–Ezzel nem mentek semmire kislányok! –kuncogott Severus– Majd én megmutatom, hogy csinálja egy profi! –fojtatta és egy hatalmas vörösen izzó energia gömböt lőtt ki a lányok felé. A két harcost ledöntötte a lábáról a támadás, de nem adták fel, újból támadtak. A férfi ügyesen kikerülte a két energiagömböt, majd egy hatalmas kardot vett elő és villámgyorsan lecsapott. A csapást Lucius térítette el, aki az utolsó pillanatban érkezett.

–Nocsak végre egy komolyabb ellenfél! –nevetett Severus– Ne szívd mellre haver, de sajnos meg kell ölnöm a lányodat!

–Ahhoz előbb le kell győznöd kölyök!  Sárkánykard!– morogta az öreg, majd a vezényszavak hatására egy vörösesen izzó kard jelent meg a kezében, majd a korát és a termetét meghazudtoló gyorsasággal támadott neki az ellenfelének. Azt meglepte Lucius gyorsasága és ereje, de kivédte a csapásokat. Eközben a lányok a youmával harcoltak, amit nagy nehézségek árán, de sikerült legyőzniük.  Az eseményeket egy férfi figyelte a bokrok mögül. Szőkés barana haja a szemébe lógott, barna szemeiben gonosz fény csillogott. Jól csinálod Severus! Amíg te elvonod Lucius figyelmét én elintézem a másik kettőt. –gondolta Reilos Kezében egy lila gömb alakú kristályt tartott. –Ha bele gondolok, hogy az az ostoba Gildroy önként adta nekem a Holdcsillámot….Na itt az ideje akcióba lépni! –kacagott gúnyosan és elmondta a varázsigét. A következő pillanatban Sailor Plutó állt a férfi  helyén.

–Szörnyek támadás! –mondta Plutó. Ekkor hatalmas youma sereg támadott a szentélyre és a palotára.  A Sailor harcosok sikeresen vették fel a harcot a szörnyek ellen, de a csata elhúzódott.

–Túl sokan vannak! –kiáltott Uránusz miközben elintézett néhányat.

–Ki kell tartanunk! –kiáltotta Silvermoon  –Mindenképpen meg kell védenünk a nagyit és a Holdjogart!  Vigyázz Neptun!

 Az említett felé éppen egy hatalmas szörny közeledett hátulról, de a lány nem vette észre, a harc hevében. A csapástól Uránusz mentette meg.

–Köszönöm! –hálálkodott Neptun

–Alkossunk védőkört –javasolta Plutó –Így fedezzük egymást!

Az elgondolást tett követte a harcosok körbe álltak a királynő körül és  folyamatosan támadtak.

–Usagi! –kiáltott Silvermoon–  Ezt már elintézzük. Keresd meg a húgomat! Indulj fedezünk!

Sailor Moon kivált a körből és a szörnyek közé vetette magát. Macskaügyességgel kerülgette a felé küldött csapásokat, miközben folyamatosan ritkította az ellenség sorait. Végre elérte a kertet. Itt már jóval kevesebb volt az ellenség, de nem állt meg érezte, hogy a kislány bajban van.  Balsejtelme beigazolódott, amikor távoli csata zaja ütötte meg a fülét!

–Tartsatok ki jövök! –suttogta és a zaj  irányába vetette magát.

Sailor Plutó élvezettel figyelte Severus és Lucius párbaját a bokor rejtekéből. Régen nem látott már ilyen izgalmas harcot. Hiába volt Severus fiatalabb és erősebb, Lucius volt a tapasztaltabb harcos, kiismerte az ellenfele gyengéit és igyekezett ellene fordítani azt.  De akárhogy is igyekezett nem sikerült sarokba szorítania. Aztán mégis csak mellé szegődött a szerencse, amikor Severus megbotlott egy kiálló gyökérben és egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát. Lucius kihasználta ezt, és kiütötte a kardot az ellenfele kezéből, éppen lecsapni készült amikor, Sailor Plutó bukkant elő a bokrok közül.

–Dead scream! –hangzott el a vezényszó, majd a következő pillanatban hatalmas energiagömb döntötte le a lábáról Luciust.

–Plutó mit művelsz?! –sikoltotta Bianca. A harcos nem válaszolt. Újabb támadásra készült. Ezúttal a lányokat vette célba.

–Rózsakorbács!– kiáltotta Albus aki időközben magához tért– Siessetek lányok megpróbálom feltartani! –folytatta, miközben gúzsba kötötte Plutót a korbáccsal. Moonlight és Titánia felsegítette a súlyosan sérült Luciust, de nem jutottak messze Plutó egy újabb csapással kiszabadult és ismét őket vette célba. Albust kiütötte a csapás. Usagi mindent jól látott a távolból, de sajnos már nem tudta megakadályozni azt ami ezután történt. Plutó egy hatalmas időörvényt hozott létre az időkulcs segítségével. Sailor Titánia megpróbálta  egy pajzzsal tompítani a támadás erejét, de nem sikerült neki. Mindhármukat elnyelte az időörvény. 

–Ez szép volt Reilos! –nevetett Severus, miközben feltápászkodott.– Ezek már nem okoznak több gondot! Hová küldted őket?

Azonban mielőtt még válaszolhatott volna Usagi támadásba lendült.

–Silver Moon Crystal Power Kiss!

Severus kitért a támadás elől, de Reilost telibe találta. Sailor Moon ismét támadott hatalmas rúgásokat vitt be az ellenfelének, majd amikor az a földre került, újból lecsapni készült. De már nem volt ideje befejezni, mert egy  hátulról érkező hatalmas energiagömb döntötte le a lábáról. Usagi elvesztette az eszméletét.

A fák közül egy kékes hajú nő lépett ki.  Azúrkék szemeiből hihetetlen gyűlölet áradt. Ruhája hasonlított a Sailorok egyenruhájára, csak ez fekete volt, és a gallért vérvörös masni fogta össze.

–Amara! –kiáltott fel Reilos meglepetten, miközben épp feltápászkodott.

A nő azonban válasz helyett újabb energia nyalábot küldött ezúttal Severus felé az éppen hogy csak kikerülte a támadást.

–Ostobák! –dühöngött a lány– Hagytátok, hogy meglássanak titeket! Ha anya ezt megtudja mindkettőtökkel végez!

–De teljesítettük a küldetést! Megöltük Biancát, és ráadásként Luciust is. –magyarázkodott Reilos– Azok ketten pedig–mutatott az eszméletlen Albus és Usagi felé–már nem mondják el senkinek, ha megölöm őket.

–Ne! Sokkal jobb ötletem van! –kacagott fel gúnyosan Amara, majd hozzátette– Nagyszerű  csali lesz belőlük.

–De a királynő nem akar támadni! Te is tudod! –vitatkozott Severus

–De fog, csak rá kell beszélni, ezt bízzátok rám! –fojtatta a lány. A két férfi bambán nézett rá, hiszen tudták, hogy neki mint Marthina lányának nem sok esélye lenne, meggyőzni a királynőt. Megtűrték ugyan az udvarban, de nem szerették túlzottan. A lányt feldühítette az értetlen tekintet, kishíján újból megsorozta őket néhány energia gömbbel, de nem tette. Sürgette az idő.

–Reilos! Add ide a Holdcsillámot! –parancsolta. A férfi szó nélkül engedelmeskedett. Amara elmondta a varázsigét és néhány pillanat múlva Lucius állt a helyén.

–Vigyétek őket! –mutatott a foglyok felé, majd megvárta amíg a társai elmennek. Aztán rohanva indult el a Csillagszentély irányába.

***

13.