4 fejezet

A titkos segítség…

- Hé várjatok meg! – futott a lányok után Diana.

- Nagyszerű! Legalább nem leszünk egyedül! – vigyorodott el Minako.

- Szerintem szóródjunk szét, és akkor hamarabb megtalálhatjuk. – tanácsolta Ami, kezében készenlétben szorongatta a kalkulátorát.

- De hát miről fogjuk felismerni? – tárta szét a kezét Mako-chan.

- A holdról a homlokán. – felelte Rei.

- Könnyű azt mondani! Hiszen még Diana homlokán is hold van. Mellesleg mit csinálunk? Végignézzük a tömeg homlokát? – cikiskedett mérgesen Makoto.

- Nem, majd kisütünk valami igazán jó ötletet! – kiabált vissza Rei.

- Hagyjátok már abba! – mondta Diana – nézzétek! Ott, a suli előtt! – mutatott a bezárt iskolára a lilás hajú lány.

- Mennyünk közelebb. – javasolta Minako. Ugyanis az iskola előtt hatalmas tömeg verődött össze. A négy lány és Diana közelebb lopóztak a tömeghez, és megpróbáltak felfelé ugrálva kinézni. Persze igazán csak Mako-chan látott jól.

- Ki van ott? – kérdezte ugrálva Rei.

- Egy fiú… de még milyen fiú! Úristen, tök helyes! – Mako megpróbált a kör közepére férkőzni, a három lány utána.

- És hol van Diana? – kérdezte közben aggódva Ami. Diana nem volt velük.

- Nézzétek, ott van! – mutatott közvetlen a fiú mellé Mako. Diana ott állt, és mutogatott valamit a lányoknak.

- Rajta van a jel! – és tényleg. A fiú nem volt annyira magas mint Mako, de Dianával egy magas volt. Arca viszont fiatalosabb volt mint a lilás hajú lányé. Orruk szinte teljesen megegyezett, és a szemük is vöröses volt. A fiúnak rövid, Helioshoz hasonló haja volt, de az övé legalább annyira fehér mint

Artemisé, és nyakában is Hold alakú dísz lógott a nyakláncán, illetve egy apró Pluto kulcs. Ruhája ujjatlan világoskék felső volt, és macskafülekhez hasonló minták voltak rajta, nadrágja pedig nagyon hasonlított Artemis nadrágjához, mert ez is fehér volt. A fiú kezében egy tükröt tartott, ami egy kitátott macskaszájhoz hasonlított, és a fogak között volt a tükör. A tükröt a tömeg felé mutogatta, de ekkor nem történt semmi sem, a fiú bánatára. A titokzatos helyes srác most Diana felé nézett, és a lányra mutatott a tükörrel, de ekkor sem történt semmi.

Kivéve az, hogy a fiú felkiáltott, és se szó se beszéd megölelte a lányt. Diana és a lányok legnagyobb meglepetésére.

- Diana! De jó! Annyit meséltek rólad, de nem tudtalak elképzelni, hogy nézhetsz ki!

Diana csak állt, és próbált rájönni ki a jó csuda ez aki őt ölelgeti.

Minako, Rei és Mako vörösen a méregtől kiabálták:

- Hé! Diana! Nem mondtad, hogy ez a helyes srác a barátod!

A fiú gyorsan elrejtette a tükrét a zsebébe, és ez Ami gondos figyelmét nem kerülte el.

Diana csak állt, és lassan arca felderült, majd megpuszilta a szintén boldog arcot vágó fiút:

- Jaj Apollo! Annyira jó látni téged! Eszembe se jutott, hogy…szóval mégis igaz?

- Mi igaz? És ki az az Apollo? – kérdezte Rei felvonva szemöldökét. A fehér hajú fiú még mindig megfogva Diana kezét, indult el a másik négy lány társaságában az utcán a Tsukino ház felé.

- Amikor visszajöttem a jövőből nem rég…nos az én ottani Luna mamám kiscicát várt, és úgy tűnik megszületett Apollo. Csakhogy jött a hír, hogy megtörtént a baj, és Usagiék macskává varázsolódtak, ezért csak Apollo tükre tudja áttüntetni őket eredeti alakjukba. A királynő a Ginzuishu segítségével felnövesztette az én drága öcsémet, és most egy évvel fiatalabban áll itt előttetek, és ugyebár kész arra, hogy visszavarázsolja ebből a szörnyű átokból szegény Usagiékat!? – sandított vigyorogva a fiúra Diana, miközben magyarázott.

A négy lány tátott szájjal bámulta őket.

- Huhh…úgy van, ahogy mondod Diana. Jó fej nővérkém vagy, hiába! – borzolta meg a lány haját, aki visszakiabált rá:

- Azonnal hagyd abba Apollo!

-Jól van na. Azért meg lehetne kicsit állni pihenni. Mondjuk a parkban.

Egész idáig csak néztem az embereket, hogy ki is lehet az az Usagi. Fogalmam sincs hogy néz ki, csak a jövőben láttam…szóval rám férne egy kis nyugi.

- De hát a hercegnőnk, és Mamoru meg Chibiusa…

-Idefigyelj kedves nővérem! – kiabált vissza Dianára Apollo. – Most hagy én döntsek. A dolog annyira nem sürgős, és én igenis fáradt vagyok az utazás miatt! – Diana megvonta a vállát, és bevezette öccsét a parkba. Nem is vette észre, hogy a négy sugdolózó lány lemaradt.

Ami egy másik padra húzta őket.

- Láttátok? Van valami tükör a farzsebében. Vajon mi lehet az? – húzta

fel az állát Ami.

- Én is láttam! Ez az Apollo valamit titkol előlünk! – érvelt Mako.

- Lehet hogy igazából nem is Apollo, hanem egy ellenséges valaki! – tette hozzá Rei.

- Akkor szerintem csórjuk ki, és nézzük meg! – vigyorodott el gonoszul Minako. – Nna?

- Hát, ami azt illeti nekem kicsit gyanús ez a macska ügy, meg sötét is, hogy mikor és kinek a gyereke ez az Apollo, úgyhogy…én benne vagyok! – csapta össze a kezét Mako.

- Rei?

- Oké, én is, de csak azért, mert szerintem ellenséghez tartozik…ez az egész bűzlik…és ha megtámadja Dianát? Akkor harcolnunk kell!

- Ami?

- Tőlem! – vont vállat a kékhajú - …remélem nem lesz baj a kíváncsiságodból Minako, de szerintem megtehetjük.

- Kanpai! – kiáltotta Minako, és intett a többieknek, majd lassan körülvették Apollot és a beszélgető Diana padját hátulról.

- De ha valami értékes, az enyém, mert én találtam ki az ötletet! – suttogta Minako hasznot lesve, és lassan kihúzta barátnőivel a titokzatos jövevény zsebéből a tükröt.

- No nézzük csak. – dünnyögte Minako, és körévonta a többieket, majd mindannyian egyszerre bámultak bele…és…

BUMM! PUFF! – mintha petárda robbant volna. Apollo és Diana megrettenve ugrottak

fel, és néztek hátra maguk mögé…túl késő!

5 fejezet

…rosszul sül el elsőre!

Apollo és Diana miután elhessegették a füstöt, a négy lány helyett csak négy nyávogó és prüszkölő macskát láttak a földön. Diana az ég felé nézett, és közben így szörnyülködött:

- Jaj ne! Már ti is? Micsoda szörnyű nap!

- Miért? Miért nyúltatok hozzá?- kiabált dühösen Apollo.

Az első macska aki megszólalt Minako hangján szipogva, egy Usagihoz hasonló sárgás szőrű perzsamacska volt, de fehér foltok voltak rajta, homlokán a Vénusz jele villogott sárgásan. A cicák majdnem sírtak:

- Én csak azt hittem, hogy ellenség vagy, és nem tudtuk mit titkolsz előlünk. – szipogta. Mellette egy fekete sziámi macska volt, homlokán vöröses Mars jel izzott:

- Hát igen. Tessék! Mi is macskák lettünk, hála Minakonak. Megint rád hallgattunk, de bár ne tettük volna! – bökte meg karmával a perzsamacskát.

- Ugyan már, nem csak ti szívtátok meg! – mondta mérgesen egy harmadik cica, Mako-chan hangján. A macska barnás vöröses szőrű volt, sok fekete és fehér folttal. Ő igazán foltos volt, homlokán zöld Jupiter jel ékeskedett.

- Jaj nekem!  - szörnyülködött az utolsó a zöld fűben. Neki kék jel volt a homlokán, természetesen a Merkúr jelével, és kékes szőre volt. – Mit szólna a mamám ha látná?!

- Tudhattam volna! – kiáltott fel Apollo, mialatt leguggolt melléjük.

Diana az ölébe vette a négy kiscicát, és így szólt:

- Mi volt ez Apollo?

- A tükör. Belenéztek a tükörbe. Azt a tükröt Serenity királynőtől kaptam, hogy visszaváltoztassam Usagiékat. De a tükröt csak bizonyos csillagállásban lehet használni, és mivel most használtátok, egy két napig újra nem lehet!

- De hát miért ütött ki rajtuk ilyen rosszul? – siránkozott Diana.

- Mert arra, aki senshi is ráadásul, és még nem is szenved ilyen „betegségben”, hogy macska, a varázs fordítva érvényesül, tehát az emberek macskák, a macskák emberek lesznek!

- Már értem! – hunyta le szőrös szemhéját Ami beletörődötten.

- Akkor nincs más hátra, haza kell vinni őket. – sóhajtotta Diana, és

felemelte az ölébe Ami cicát és Minako cicát, míg az új segítség a jövőből, azaz Apollo Mako cicát és Rei cicát vitte haza. Diana forgatva szemeit így imádkozott magában:

- Na, ezt jól megcsináltuk. Most megint várni kell míg újra lehet használni a tükröt. Anya rém dühös lesz rám, hogy jól megcsináltam a bajt…de most nem is én voltam rossz! – mosolyodott el gonoszkásan és közben a négy macskára nézett. Most végre nem ő, hanem a négy lány, azaz macska fog kikapni!

6 fejezet

Apollo

Amikor Luna meglátta a négy szintén macskává változott lányt azt hitte szívrohamot kap, és amikor Usagi visszaröhögött Reire, hogy na, igazán bénán néz ki sziámi macskaként, nos akkor tévedett nagyot Diana, mert Luna igenis letolta őt is:

- Igazán Diana! Miért nem vigyáztál eléggé arra a szerencsétlen négy lányra? Most miattuk ez az egész helyzetünk megnehezedik!

- Igazán nagyon sajnálom mama! – mondta bűnbánóan Diana, és leült apja mellé a nappaliban. Luna idegesen az ég felé nézett, majd tekintetét Apollora szegezte, és dühe kicsit csillapodni látszott.

- Hmm…szóval te vagy…a fiam…természetesen a jövőben!

- Apollo. – mutatkozott be kedélyesen a fiatal fiú, miközben kezet rázott Lunával. – Tudod Luna, a jövőben mint anyám sokkal máshogy nézel ki. Asszem kicsit kövérkésebb, és…

- Elhallgass! – húzta szét a szemét egy vonallá mérgében Luna, és lenyomta az egyik fotelba Apollot.

- Na, mindenki aki itt van, ide hallgasson! – Luna felszegte a fejét, és körülnézett. Diana Artemis mellett ült, ölében Reivel és Amivel, Apollo ölébe a fiú felé szerelmesen dorombolva Minako és Mako volt, míg Mamoru és Usagi a szőnyegről nézték Lunát, Chibiusa pedig a polcról.

- Ameddig nem tudjuk visszaállítani a rendet a régi kerékvágásba, addig is ebben a házban ÉN parancsolok! Hogy a rend és a fegyelem megmaradjon, szükség lesz arra, hogy mindenki rendesen viselkedjen, és betartsa a szabályokat, ezzel nyugodt életet teremtsen ha csak pár napig is macska… illetve ember barátainak.

Ezek az elvárásaim, és azt akarom, hogy mire a Tsukino család hazaérkezik, ne egy romhalmaz fogadja őket! – Luna biccentett a fejével, és kezét karba téve ült le az egyik székre. Mindenki csöndben ült, és közben arra gondoltak, hogy sajnos nincs mit tenni: Luna átvette a parancsnokságot.

7 fejezet

A ház a feje tetejére áll

Szegény Luna, könnyelmű ígéretet tett, mármint hogy ő lesz a parancsnok a házban, míg vissza nem változik a hét ember macskából emberré. Ugyanis a házban lassanként kezdett eluralkodni a téboly. Luna kezéből pedig szép lassan kezdett kicsúszni a rendtartás erénye.

Az egész csetepaté akkor kezdődött, amikor Usagi a meleg tévé tetejéről meglátta, hogy Mamoru fekete macska képében kilóg a kertkapun, és eltűnik az utcában:

- LUNA! – kiáltotta a macska. A fekete hajú Luna azonnal ott termett barátnője mellett – Luna! Hogyhogy Mamoru kimehet és mi nem?

Az első nap, amikor Luna a kezébe vette a dolgok irányítását, mindenkinek megtiltotta, hogy a kertkapun keresztül kiszökjön a városba, és eddig az összes macska ezt be is tartotta.

Luna Usagi mérges kérdésére nyelt egyet, majd magára öltötte a tanári szigor arcvonásait és így szólt:

- Usagi, Mamorunak kivételesen megengedtem, hogy kimenjen a házon kívülre.

- De..de…- hápogta mérgében Usagi, de Luna félbeszakította:

- Hidd el, nem a macskalányok után fog járkálni, Mamoru túl intelligens ahhoz. Körülnéz egy kicsit a városban, és kémkedik, itt tartózkodik-e Szmörlény a környéken, vagy feltűnik-e újabb ellenség Juubanban.

- De hát Luna! Ez így nem fair! Akkor engem is…

- De igenis ez így van jól! Most én döntök! Itt nincs helye a te gyerekes féltékenységi rohamaidnak! Usagi, most vészhelyzet van! -  húzta össze a szemöldökét Luna mérgesen, majd visszaindult a konyha felé, ahol egyébként lenni szokott. Usagi pedig mérgében vicsorogva húzta fel a száját, és szőrös szőkés bajuszai megremegtek az indulattól.

A tévé teteje pedig valami miatt érdekes módon elkezdett füstölögni.

***

Nem ez volt az első furcsa dolog, ami megtörtént a három nap alatt a Tsukino házban mialatt a fő belső harcosok Mamoruval és Chibiusával egyetemben macskává változtak. Ott volt például az egér-macska fogó, Rei és Usagi kedvenc „játéka”, ami abból állt, hogy körberohangálták az egész lakást, természetesen kimeresztett karmokkal, egymást kergetve, vagyis magyarán szólva Usagi kergette mindig Reit, aki szélsebesen vágtatott négykézláb előre, és közben Luna visító hangját lehetett innen-onnan hallani:

- NEE! Rei, az a kínai váza volt! De Usagi! Kérlek, ne szakítsd le a függönyt! Tudod, hogy Ikuko néni kapta a dédpapájától azt a szobrot! Neee! Rei, a szőnyeg! Jaj, csak az ezüst evőeszközöket nee!

Hogy a „hangbejátszásokról” már ne is beszéljünk: Csörr! Bumm! Kraccs…stb.

Mialatt Rei és Usagi kellőképpen tönkretették a berendezést, ezalatt Chibiusa is feltalálta magát.

- Nem is olyan rossz ez a macskaélet! – vigyorogta, és odadöcögött már aznap vagy századszorra a lépcső végére, majd rávetette magát a korlátra, és zsupsz! Egyenesen a kacagó Diana ölébe bukfencezve landolt.

- De Diana! Chibiusa! Ez nagyon veszélyes játék! – korholta őket Luna, aki talán egyedül volt azzal a „jó” tulajdonságával, hogy megőrizte a hidegvérét és józanságát a házban, de néha ő is úgy érezte, hogy felrobban a feje.

- Ugyan mami! – vigyorgott Diana Chibiusára, majd egyszerre folytatta a kiscicával: - Hiszen a macskáknak kilenc életük van!

Luna szája tátva maradt, majd megrázta a fejét, és magában zsörtölődve tovább ballagott.

***

- Nem is olyan rossz! – mormolta Rei, mialatt Mako-channal egymással szemben ültek a nappali szőnyegén, és közben a mancsukat szemük elé emelték, és azzal szórakoztak, vajon ki tudja hamarabb kiugrasztani a puha szőr közül az éles tépőkarmokat.

- Kösz. – vigyorogta Makoto – de te sem csinálod olyan rosszul!

A karmos vetélkedőnek végül is Minako vetett véget, aki az ablakból ugrott le:

- Nem is tudom. – mondta csak úgy magának.

- Ugyan Mina-chan! – mondta Artemis, mialatt ő is belépett de ő az ajtót használta.

- Szerinted tényleg nekem szól az énekük? – pislogta Minako, mialatt szőrös fejét elöntötte a pír.

- Na mi a hézag Art? – ugrott menően kecsesen Artemis vállára Rei.

- Hé Rei! Veszed le a mancsodat Artemisről??? – fújtatott Minako, aki egyből kizökkent a mélázásból, amint meglátta Reit az Ő „macskája” vállán.

- Nyugi már Minako! Csak semmi izgalom! – vigyorogta Mako is, és a közben fotelban elhelyezkedő fiú másik vállán termett. Minako izgatottan ugrott bele Artemis ölébe, és mérgesen lehunyta szőrös szemhéját:

- Hiába minden igyekezetetek! Felesleges! – fújtatta:

- Hogyhogy? – kérdezte Mako-chan, és közben lesimította mellső praclijával foltos fülecskéjét.

- Mert belém van zúgva az összes környékbeli kandúr! – vigyorogta haszonlesően Minako. Rei és Mako álla, azaz inkább apró állkapcsa leesett a döbbenettől. Minako gonoszkásan elvigyorodva kacsintott Artemisre:

- Szóval Artemis? Most mit mondanak? – A fiú fülelt. Ebben a pillanatban a nyitott ablakon keresztül macskanyávogás hallatszott, de valami szörnyű hanggal.

- Említést tesznek rólad. – bólintotta Artemis – Azt mondják, hogy ha kell még éjjel is zengik a szerelmi macskaszerenádot, csak hogy csillag szemeddel rájuk pillants! – mondta a fiú mosolyogva. Minako arcán önteltség terült el.

- Látjátok lányok? Az összes kandúr szíve értem ég! – pislogta érzékenyen. Mielőtt Rei és Mako visszabeszélhettek volna mérgesen, hirtelen kivágódott az ajtó, és vagy ötven macska zúdult be rajta, mindenféle kóbor jószág, és mind össze-vissza nyávogtak:

- Te jó ég! Minako, t-téged keresnek! – ugrott ki a fotelből Artemis, és azonnal felfutott az emeletre, otthagyva a három megdermedt macskalányt.

- Segítsééég! – nyávogta Minako két társával, miközben megpróbáltak a sok macska elől, - akik nem kímélve a bútorokat és az üvegedényeket, Minako után ugrottak - elmenekülni. Végül a magas könyvespolc tetején tudtak helyet keresni maguknak.

- SEGIITSÉG! ARTEMIS! LUNA! DIANA! SEGITSÉG! – nyávogták. Luna természetesen a nagy hangzavarra azonnal megjelent ölében Amivel, és lábánál Usagival, és persze azonnal hanyatt homlok próbált odafurakodni a hatalmas macska tömegben a könyvespolchoz, amit az idegen kóborcicák már-már ledönteni készülődtek:

- Minako! Azonnal gyertek le onnan! – hadonászta Luna, de közben önmaga elől kellett elhajigálni a kóbor cicákat. – Tünés innen éhenkórász banda! Kifelé a házunkból de rögtön! Nem megmondtam, teeee! – azzal megragadta az egyik feléje karmoló keverék macskát, és a farkánál fogva próbálta meg kihajítani a tárva nyitva hagyott ajtón, de a macska Luna felé karmolt, aki elvesztve egyensúlyát egyenesen nekiesett az ingó könyves szekrénynek…ami már idáig is alig bírta a megterhelést, és…

- LUNA!

BUMM. Az összes könyv szegény Luna fejére zuhant, beleértve a három még mindig reszkető cicalánnyal együtt. Ettől a hatalmas ricsajtól megijedve szerencsére viszont az összes kóbormacska kitakarodott a Tsukino házból.

- Öhmm…Luna jól vagy? – kérdezte Artemis, aki időközben lejött az emeletről, és most megpróbálta a könyvkupac alól kihúzni Lunát, akinek csak a feje látszódott ki. Az ideges és dühös feje, és a mérges szemei, amiket Minakora vetett. Minako idegesen röhögcsélve és nyávogva így krákogta:

- Bárcsak az igazi fiúknál lenne ilyen sikerem!