2 RÉSZ

MACSKA-JAJ

1 fejezet

Röpke találkozás…

Usagi és Mamoru Chibiusával a nyomukban robbantak be a Crown’ s játékterem fölötti fagyizóba. A hőség, ami ezen a nyáron kínzóan meleg volt, nagyon emlékeztetett mindenkit egy két évvel ezelőtti nyárra, aminek egyik augusztusi napját mindannyian furcsának, és a végén nagyon izgalmasnak találták.

- Huhh! – szusszantotta Usagi, és odavetődött a pulthoz – Unazuki, két csoki kehely és egy…

- Marcipánkehely rendel! – kottyantott bele Chibiusa szintén lihegve.

- Gyertek, üljünk le. – ajánlotta Mamoru, és hellyel kínálta a két lihegő lányt. Usagi azonnal lerogyott szerelme mellé, Chibiusa pedig szembe velük foglalt helyet. Mialatt a vörös hajú Unazuki a fagylaltjukat készítette, addig Usagi révedező tekintettel bámult ki az ablakon, és közben ezt mondta:

- Emlékeztek? Egy-két évvel ezelőtt volt talán… amikor te átváltoztattad Dianát emberré! Akkor legalább ilyen hőség volt!

Chibiusa elvigyorodott, és így szólt vissza:

- Hát igen, az volt csak ám a jó móka! Emlékszem, Neherénia ellen küzdöttünk, hát az a nő aztán eléggé szörnyű volt. Kész szerencse, hogy most már minden youmával végeztünk, és nyugodtak a napjaink. – sóhajtotta. Azóta, mióta a külsőkkel legyőzték Neheréniát és cirkuszát, a városban csönd honolt. Usagiéknak szerencsére ezen a nyáron még egyetlen egy szörnnyel sem volt gondjuk.

- Hát, hogy őszinte legyek a szívbajt hoztad rám Chibiusa, amikor megláttam, hogy kettő van belőled! – mosolygott Mamoru a rózsaszín hajú kislányra, mialatt nagyot húzott a jégkockás üdítőitalából. Usagi így szólt vissza:

- Ha így visszagondolok tényleg nagyon hasonlítottatok egymásra. Még a szemetek színe is egyezett… nem is hittem volna, hogy ilyeneket te ki tudsz találni!

- Az már rég volt…- mondta elmélázva Chibiusa is -… de azért jó lenne Dianát újra látni emberi alakban.

- Így nem vagyok jó neked? – a hang az ajtó felől jött. A három leizzadt ember a három macska felé fordult, akik most ugrottak be az ajtón, egyenesen a mellettük lévő székekre. Ott volt Minako kandúrja, Artemis, és Luna, Usagi macskája, illetve Diana is.

- Hát itt vagytok! – lelkendezte Usagi, és magához szorította Lunát.

- Te jó ég Diana! Hogy te mekkora lettél! – dögönyözte Dianát Chibiusa.

Diana tényleg akkora lett mint Luna, nemrég tért ismét vissza a jövőből, ahol igazából lakott. Csak nyakörvét kilazították, de a csengő ugyanolyan vidáman csilingelt.

- Mint a mamám! – kacsintott Lunára Diana. Luna felsóhajtott, és szomorkásan hozzátette:

- Hát igen, a lányom kezd nagy lenni…pedig a jövőből jött. Akkor ÉN hogy nézhetek ki ott! – szörnyülködte. Artemis rávigyorgott Mamoru válláról:

- Ugyan drága Lunám! Inkább örülj neki, hogy a lányunk ilyen nagy lett!

– büszkélkedett Art.

- Nem is... – pironkodta Diana, és odamászott Chibiusa ölébe. Usagi rávigyorgott Lunára:

- Hát így állunk Luna! Az elmúlt időben nagyon kezdesz anyásodni!

-Te se panaszkodhatsz Usagi! És a TE lányod? – bökte meg karmos mancsával barátnőjét szitkozódva Luna, de a szőke lány felnevetett, és így szólt:

- Jaj Luna, én csak vicceltem, ezt te is tudod!

- Igazság szerint én…- kezdte a szidását „tanítványának” Luna, de valami félbeszakította. A bárpult mögül nagy csörömpölés hallatszott.

-  Unazuki…? – fordította el a fejét Usagi a hang irányába.

- Rossz előérzetem van  -…- suttogta Luna.

- Ugyan, neked mindig…rossz…az…előérze…- torkolta volna Chibiusa, de torkára forrt a szó. A csörömpölés-bömbölésbe csapott át.

- Gyerünk! Nézzük meg mi folyik itt! – pattant fel összeráncolt szemöldökkel Usagi, és nyomában Chibiusával meg Mamoruval betörtek a pult mögött lévő szobába:

- UNAZUKI! UNAZUKI! Una…? – kiabálta Usagi és két barátja, de azonnal abbahagyták, amikor látták, hogy egy hatalmas méretű macskaszörny fojtogatja Unazukit.

- Nincs veszteni való időtök! Gyerünk! – kiáltotta Luna, és Usagi és Chibiusa alakot váltottak:

- HOLD KRISTÁLY EREJE! VÁLTOZTASS ÁT MINKET!

- MEGÁLLNI! – kiáltotta Sailor Moon, és Sailor Chibimoon, mögöttük Tuxedo Mask-kal. – ÉN VAGYOK A HOLD TÜNDÉR, ÉS A HOLD NEVÉBEN MEBÜNTETLEK! – kiáltozta

Usagi, mögötte pedig helyeslő mozdulatokat tett jövőbeli kislánya. A szörny felmordult, és feléjük fordult. Egy óriási macska volt, fél szemét eltakarta egy kalóz szemfedő, nyakán sálféle díszelgett. És a három senshi ekkor látta, hogy…

- Úristen, mi történt veled Unazuki?! – kiabálta Tuxedo Mask és Usagi.

Barátnőjük helyett egy vörös macska nyávogott, és odasündörgött Luna, Diana és Artemis mellé, akik épp ebben a pillanatban ugrottak a három harcos mögé.

- Majd én megmondom kislány! – a youma feléjük fordult, és arca egy dühös és fújtató macskáéra hasonlított.

- Te..te. - dadogta Chibiusa - …te jó ég, én tudom ki ő! MENEKÜLJÜÜNK! – kiabálta, és ki akart volna futni a szobából, de Sailor Moon erősen megragadta a blúzánál:

- Csak egy közönséges youma! És te még megijedsz  tőle?

- Még hogy én youma?! Én kérlek szépen a Jövő Macskáinak Vezére vagyok, a gonosz Szmörlény, és az a feladatom, hogy felszabadítsam a macskákat az elnyomó emberek kezéből! Ezért most minden itt élő embert egy kicsit átalakítunk, hogy átérezzék a macskák helyzetét! Agyőő! – kiáltotta. Mancsát az ég felé emelte, és kékes hullámokban tört elő valamiféle ultrahanghoz hasonló hullámos sáv, amely egyenesen eltalálta Sailor Moont, és mögötte Lunát, Tuxedót, azok mögött Artemist, illetve Chibimoont és mögötte Dianát. Még hallani lehetett, ahogy nevet, de a hullámok amik eltakarták a társaságot, nem láthatták, ahogy eltűnik a macskaszörny, és már csak a füsttől való köhögés várt rájuk. Meg a szörnyű felismerés, amikor kinyitották a szemüket…

2 fejezet

… és minden megváltozik!

- Köhh! Köhh! – köhögte egy női hang, jobban mondva kettő inkább három.

Unazuki támolyogva négykézlábazott a földön. Semmire nem emlékezett, szerencsére arra sem, hogy az előző percekben macska volt. De amint meglátta a barátait maga mellett, azon nyomban elájult.

- Hol vagyok? – támolygott fel a földről egy fekete hajú nő is.

- Várj, segítek. – mondta egy férfias hang, de ez nem Mamorué volt.

- Uramisten! Artemis!!! – sikoltotta Luna, és magára nézett. Ember volt, újra ember. És ugyanaz a sárga ruha volt rajta, mint amit az ezüstkristály adott rá, amikor Kaguya hercegnőként mutatkozott be Kakerunak…ó, milyen boldog is volt akkor...kedves Kakeru…De mikre is gondol, hiszen most valami gonosz démon változtatta őt emberré, és úgy tűnik Artemist is. A férfi, aki előtte állt egy fejjel magasabb volt nála, hosszú fehér haja volt, ami a derekáig ért, és két hosszú tincs előrelógott a mellkasára. Nyakában csak úgy, mint Lunának egy hold alakú arany nyaklánc lógott, és Artemisnek szintén, mint Lunának kékre, neki zöldre változott a szeme színe. Fehér fölsőt viselt, fehér farmernadrággal.

- Luna! Nyugodj meg! – döntötte magához a majdnem síró nőt Artemis, és megölelte. – Vége van, a démon eltűnt!

- De hát… emberek vagyunk! És most te is! – Luna majdnem sírva fakadt.

Túlságosan is megrázó volt neki ez az alakváltás élménye. Olyan jó volt Artemis karjaiban megnyugodni, de…

-..a-anyu? Apu? – Luna és Artemis maguk mellé néztek, és hamarosan már le sem kellett nézniük, mert Diana is felállt a földről. Ő belőle is ember lett, de már nem kislány volt. Majdnem egy magas volt Lunával, na jó azért egy kicsit alacsonyabb, de már elérte volna Ami vagy Usagi magasságát, tehát jóval nagyobb volt mint Chibiusa, és most már nem játszhatták volna el, hogy egymás ikertesói.

És persze már nem volt farka, mint régebben, homlokán csak úgy, mint szüleinek aranyló félhold volt. Lilás ruhában állt, mint régebben, de a hajából hullámzóan ki volt engedve lila tincsei, és csizmája most is a combjáig ért, nyakában csengő csilingelt. Hangja fiatalos volt és lányos, nagyon vékony volt, mint az anyja, akinek két gubójából ki volt engedve fekete haja, de Luna és a lánya Diana emberi alakban is hasonlítottak egymásra. Diana tinédzser lett, és ráadásul nagyon csinos is volt. Úgy tűnik a jövőben másképp telik az idő…

- Ó Diana! – ölelte meg Luna a lányát – Belőled is ember lett?

Diana némán bólintott, majd megölelte apját is, és közben így suttogott:

- Annyira furcsa téged is így látni! Még sosem láttam, hogy te is ember lettél volna.

- Így igaz, Artemis még nem is volt az. – mondta halványan mosolyogva Luna.

- És hol vannak Usagiék? Chibiusa, Mamoru? – nézett körül Diana, és Artemis is követte tekintetével a padlót. Luna a szája elé kapta a kezét, Diana Elvigyorodott, Artemis pedig szédülni kezdett.

A földön nyoma se volt Usaginak, Mamorunak vagy Chibiusának, helyette három macska nyávogott a padlón. Az egyik sötét, fekete volt, és kék szemei voltak, érdekes, kékes jel fénylett rajta, a Föld jele, aki mellette volt, sárgás szőrrel rendelkezett és fénylő Hold volt szőrös homlokán, akár a náluk kicsivel kisebb cicának, aki halványrózsaszínes volt.

- Luna! Azonnal csinálj valamit! SEGIIITSÉG! – kiáltozta a sárgás cica a földről, mancsát Luna felé nyújtva. Luna dermedten lépkedett a cicák felé mögötte Artemisszel és Dianával.

- U-Usagi? – Luna szemei sosem kerekedtek ekkorára, mint most.

- Csak nem… macska lett belőletek? – kérdezte titkolva nevetését Diana, és odaguggolt a rózsaszín cica mellé.

- A fenébe is! Tudhattam volna, hogy Szmörlény megszökött anyám kastélyának pincéjéből! – dohogta a rózsaszín kiscica, majd odamászott Diana ölébe:

- Jaj Diana! Szörnyű ez az egész!

- Macska lettem? – kérdezte Mamoru hangján a fekete macska. – Jaj ne!

- Jaj Ne! SEGITSÉG!! – sivította Usagi hangján a sárgás cica.

- Te jó ég! – kapkodott levegő után Usagit látva Luna. – Most mit tegyünk? – nézett össze szerelmével és lányával a macskából emberré lett Luna.

***

- Igen, igen, ahogy mondod, jól hallottad! Itt ülök Usagi nappalijában éppen Usagi van az ölemben!  Kérlek titeket, hogy azonnal gyertek ide!

Luna telefonon próbálta meggyőzni a négy kétkedő lányt, hogy azonnal jöjjenek oda. Szerencsére az Ikuko család nem tartózkodott otthon, elmentek nyaralni így az egész lakást berendezhették egy macska otthonnak. Luna idegességében a nála még idegesebb Usagi sárgás szőrét simogatta, aki az ölében dünnyögött, és meresztgette karmait. Vele szemben Diana ült egy fotelban, és közben anyja arcát nézte, hátha le tudja olvasni onnan a fejleményeket, az ő ölében Chibiusa üldögélt, és nyalogatta rózsaszínes szőröcskéjét. Szegény Mamoru szintén macskaalakban Artemis vállán üldögélt, a fehér hajú férfi pedig nyugtatóan suttogott az ablak mellől Lunára, persze csak halkan. Luna végül idegesen lecsapta a telefont, és lerogyott Diana mellé.

- Na? Mi van anyu? Eljönnek? – kérdezte Diana. Chibiusa odaugrott Usagi mellé:

- Ugye eljönnek?

- Igen, azt mondták azonnal indulnak, de szerintem Rei nem hitt nekem.

Lehet, hogy kicsit azt hiszi, megörültem a meleg miatt.

- Ha Rei nem jön ide, akkor én megyek oda, és kikarmolom a szemét! – dühöngte Usagi, és újra kimeresztette karmait. Chibiusa viszont letorkolta:

- Minden miattatok van! Én megmondtam hogy nem szabadott volna ott maradni!

- De hát mi volt ez? – kérdezte Artemis zöldes szemeit forgatva, mialatt leült szerelme mellé, és közben a rózsaszín magyarázó macskát nézte:

- Inkább, KI volt ez? – kérdezte helyesen Diana, csinos fejét félrebillentette, hogy a tenyerébe hajtsa.

- Jaj, akkor elölről kezdem. – sóhajtotta Chibiusa.

- Hát nem ártana. – forgatta szemeit Usagi is, és sárgás farkát dühében megforgatta.

- Ez nem démon volt. A neve Szmörlény, és a jövőből szökött ide. Egy macska, aki igazából kalózkodik, és a rögeszméje, hogy a macskák elnyomásban szenvednek az emberek miatt. Anyám a királynő megpróbálta elkapni, és többször is sikerült, de mindig megszökött. Nemtudom hogy sikerült idetalálnia, de valahogy megcsinálta.

- De hisz ez szörnyű! – kiáltott közbe Mamoru, fekete szőrét megrázva.

- Igen, az. És ami ennél is rosszabb, hogy nem lehet legyőzni a varázsát. Vagyis: nem tudta eddig még senki sem visszaállítani ott a jövőbe a varázsát, szóval…

- Hogy érted ezt? Hiszen már mióta nem jártunk otthon! – pörölt Diana

mérgesen – lehet hogy azóta van már megoldása az édesanyádnak!

- Lehet. – vont vállat, azaz inkább mancsot Chibiusa - de nem tudok mit tanácsolni.

- Hát ez remek! EZ REMEK! – idegeskedett Usagi – mondhattad volna előtte is, mielőtt…

- Megpróbáltam mondani, de nem hallgattatok rám!

- Ha meggyőzőbb lettél volna, nem lennénk most macskák!

- Nyugalom lányok! Lányok! – suttogta Mamoru, de szava most nem ért semmit. Luna ölében Usagi majdnem összekarmolta Chibiusa rózsaszín arcocskáját, aki persze kimeresztette karmait és tépőfogait. Luna csak szörnyülködött, de annyira össze volt zavarodva, hogy nem tudta mit tegyen. Nem igazán uralta a helyzetet, mint akkor, amikor macska alakban volt. Diana nevetett rajtuk,

Artemis pedig felállt, ugyanis a jelenetnek egy ideges csöngő szó vetett véget.

Megjöttek a lányok!

 3 fejezet

Tanácskozás

- Hahahaha! – Rei a szó szoros értelmében röhögött, és már vagy három perce nem tudta abbahagyni ha csak ránézett Usagi bajuszos képére.

- Rei azonnal hagyd abba! – karmolt Usagi a fekete hajú lány felé, aki még mindig nem fogta fel a történteket. A Tsukino család nappalijába voltak bezsúfolódva mindannyian. Luna és Diana egy díványon ültek, Diana ölében Chibiusa, Luna ölében pedig Usagi volt.

- Egyszerűen hihetetlen! De nagyon klassz! – vigyorogta Minako, mialatt megfogta kezét bizalmasan Artemisnek, aki nem merte viszonozni a kedves mosolyt, mert szeme összetalálkozott Luna villámló tekintetével. Artemis és Minako két puffon ültek egymás mellett, Ami ölében Mamoru volt, míg a kékhajú lány mellett Mako-chan ült, aki szintén megpróbálta visszatartani a nevetését, amikor meglátta a három szerencsétlen embert, akik állatok lettek. Rei pedig Lunával szemben ült egy konyhai széken.

- Egyáltalán nem klassz, Mina-chan! Csak te legyél macskaalakban! Akkor majd megnéznélek! – fújtatta Usagi és Chibiusa. Minako bocsánatkérően pislogott, és így magyarázkodott:

- Elnézést Usa-chan, én csak arra gondoltam, milyen jó, hogy Art emberi alakban van. Nagyon csinos, és…

-Minako, légy szíves és viselkedj! – húzta mérgesre arcvonásait Luna, ettől Minako is behúzta a nyakát, és inkább meg se szólalt.

- Tehát így történt. – sóhajtotta Makoto, miután végighallgatták Chibiusa történetét a macskaszörnyről.

- És hogy fogjuk megtalálni ennek az ellenszerét? – kérdezte fennhangon Ami, és odaült Luna mellé.

- Sajnos fogalmam sincs, Ami, de ez így nem maradhat.

- De hát pontosan miért alakultak a dolgok így? – húzta fel a szemöldökét Rei.

- Azért, mert mi is hárman voltunk, és Mamoruék is, ezért mi mögöttük álltunk, így a fényhullámba mi is beleértünk, ezért ők lettek macskák, mi pedig emberek…és Unazuki. Tényleg, vele mi lett? – kérdezte Diana.

- Hát, otthagytuk szegényt elájulva a bárpult mögött, de semmi baja nem lesz. – vont vállat Artemis.

- Azért kéne vele valamit csinálni. Még csak két óra múlt el azóta, hogy macskákból emberek lettünk…- gondolkozott Luna. - ….Diana, elmennél és szólnál Motokinak? Ott van egy emelettel lentebb, az étteremnél, jó?

- Rendben. – biccentett a csinos Diana, és felállt, hogy elmenjen – de…nem kísér el valaki? Mondjuk Ami vagy Mako, esetleg…

- Nem, gyerünk, tedd amit mondtam! – parancsolt a lányára Luna. Usagi megjegyezte:

- De én is menni akarok! Szegény Motoki, mi lesz vele! Annyira sajná…

- ITT MARADSZ! – szorította meg a macskát az ölében Luna – Most veszélyes járkálnod!

- De… egyébként is! – ugrott ki az öléből a földre Usagi, mialatt észrevette, milyen nagyszerű is így közlekedni, hogy mindig ügyesen talpra esik, ez sosem volt így emberi alakjában – Éhes vagyok! Adjatok enni! – azzal kifutott a konyhába.

-Usagi! – kiáltotta Mamoru, de Artemis nemet intett a fejével:. – Úgyse használ.

- Usagi most ne egyél embernek való kaját! Nem fog ízleni, mert macska vagy, egyél inkább egy kis macskaételt! – próbálta meggyőzni a kifelé induló Usagit Luna is.

- FUJJ! – fújta fel magát Chibiusa is, és utána robogott anyjának, majd hamarosan meg is jelent csalódott fejjel:

- Usagi azt hiszem rosszul van. Beleevett a pudingba, és nem ízlett neki.

- Ajaj, előbbre látóknak kellett volna lennünk! – ingatta a fejét Luna, és kiment a két macska után a konyhába.

***

Diana ezalatt visszatalált az étteremhez, most már sokkal jobban tudott tájékozódni, és nem idegeskedett hogy észreveszik, mint régebben Chibiusa miatt.

Nagy piros betűk hirdették a kávézó alatt: Crown’s játékterem. Diana közel nyomta arcát az ablaküveghez. Az ajtó automatikusan kinyílt.

Diana belépett a sok gyerek közé, akik mind játszottak a videojátékokon. Diana egy óvatos és sóvárgó pillantást vetett a Sailor V játék felé, amin most senki nem játszott. Milyen jó lenne kipróbálni… most ideje is lenne…de nem! Usagiékra kell gondolnia, szegénykékre!

- Elnézést uram! – bökte meg egy magas szőke fiú vállát.

- Ó! Miben segíthetek kedves?! – Motokit teljesen lebűvölte Diana szépsége.

- Motoki-samat keresem! – biccentett Diana.

- Én vagyok. Szeretnéd kipróbálni az egyik játékot? Várj, segítek, szívesen kipróbálom veled! – fogta meg Diana törékeny és vékony kezét Motoki, és odavezette a Sailor V játékhoz. Diana elmosolyodott, majd megrázta a fejét:

- Nem, sajnálom Motoki, de nem játszhatok. Arról van szó, hogy a húgát baleset érte, fent a kávézóban… csak ezért jöttem.

- Unazukit?! Mi történt vele? Azonnal megyek! – kiáltotta Motoki, és munkatársaira hagyta a játéktermet, majd Dianával együtt kifutottak az utcára.

Motoki visszafordult, mert Diana megállt.

- Maga, izé… te nem jössz?

Diana némán nemet intett.

- Sajnálom, nem tehetem, el kell mennem! – mosolygott, és megfordult.

- Hé, várjon! Honnan tudta hogy baleset történt? Ki maga? És a neve?

Csak azt mondja meg, kérem! Kérlek! Egy nevet! – kiabálta Motoki. Diana már futott, de közben visszamosolygott a helyes fiúra, és csak ennyit szólt:

- Diana.

***

Mindez akkor történt, amikor Luna megpróbálta Usagiba és Chibiusába beletömni a macskakaját, mindez akkor történt, amikor Artemis és Minako újra egymásra mosolyogtak Luna nagy bánatára, és mindez akkor történt, amikor Diana is hazafutott, úgyhogy mindenki jelen volt akkor, amikor megjelent barátnőjük, Setsuna. Az Időkapu se szó se beszéd nyílt ki a Tsukino nappaliban, mindenki legnagyobb ámulatára, és belőle lépett ki Sailor Pluto. Usagi azonnal elnyávogta magát:

- SAILOR PLUTO! – kiabálta mindenki. Sailor Pluto mindig akkor tűnt fel amikor senki nem számított rá. Pluto elmosolyodott, amikor meglátta a szerepet cserélt macskákat, de hősiesen lenyelte a nevetését, nehogy megbántsa Usagit.

- Azért jöttem, mert a jövőbeli Serenity királynő megoldást talált a problémátokra. Jobban mondva a megoldás magától született meg a szó szoros értelmében.

- Hogyhogy született meg? – kérdezte Artemis. Pluto ismét elmosolyodott.

- Ebben a pillanatban érkezett meg a Földre a jövőből. Nektek már csak meg kell keresnetek ezt a személyt, aki szintén tieteket keres. A homlokán Hold van, a nyakában a kulcsom, ezért nem téveszthetitek el!

- Hé, Pluto várj! Ne menj el! – nyávogta Chibiusa, de Pluto sziluettje halványodni kezdett, ahogy a kapu is.

- Hol találjuk meg?

- Ő fog titeket megtalálni, ne izguljatok! – Pluto utolsó szavai után elnyelte a sötét gomolyag, és ismét tisztán látott mindenki.

***

- Akkor, máris van küldetésetek! – parancsolt a fotelből a négy álldogáló lányra Luna.

- De…nem kísérhetne el minket mondjuk…Artemis? – kacsintgatott a fiúra Minako, de Luna rákiabált:

- NEM! Artemis itt marad, és segít nekem a három macskával. Addig is ti négyen elmentek megkeresni azt a személyt, akinek olyan Hold van a homlokán, mint amit Setsuna mondott. Megértettétek?

- Igenis Luna. – törődtek bele a lányok abba, hogy Luna most is a kezébe vette az irányítást.

- De én is velük megyek, jó? – surrant ki a négy lány után Diana, és Luna már nem tudta visszatartani.

- Remélem nem lesz nehéz megtalálni azt a valakit…- dünnyögte Artemis, mialatt átkarolta Luna fehér vállait.

- Ne izgulj, a négy lány tudja, hogyha nem járnak sikerrel, mit veszítenek! – mutatta a levágott fejet a levegőben Luna mérgesen, és ránézett a remegő Usagira aki Mamoru mellett reszketett a szőnyegen. Luna lehunyta szemeit.

Nagyon remélte, hogy a lányom tényleg sikerrel járnak, különben…