3 fejezet

Előkészületek egy nagy kalandra

- Most már kijöhetsz! – nyitotta ki a szekrényajtót, amiből a holtra vált Diana zuhant ki, egyenesen az ágyon landolva. Még mindig remegett, és dadogva beszélt:

- Chibiusa, ugye csak vicceltél, amikor azt mondtad, hogy el kell téged játszanom?

- Nem, nem vicceltem… huhh! Ez meleg helyzet volt Usagival…

- De hát miért?

- Mert majdnem észrevette, hogy aktiváltam a brosst…és Usagi ismeri az ezüstkristályt, hiszen ő is a családhoz tartozik…kész szerencse, hogy nem vette észre, mert ha észrevette volna, biztos beköp a mamámnak, aztán pedig kikapok…de nagyon…

- Mi? Ezt tilos volt csinálnod az ezüstkristállyal? – kerekedtek Diana szemei. Chibiusa megvonta a vállát, és így válaszolt:

- Háát… nem volt épp helyénvaló. Hiszen az Ginzuishut nem szabad ilyesmikre felhasználni. Az arra való, hogy a Földet és a királyságot védje…a jövőben. – és nyelt egyet.

- Ha továbbra is ilyen veszélyeknek leszek kitéve ember alakban, hát inkább változtass vissza engem…

- Miket beszélsz itt? Hiszen ezt a gondot is simán leráztuk magunkól!

Usagi tyúkeszén nem nehéz túljárni! – feleselt Chibiusa. Diana remegése alábbhagyott, a lány hátradőlt az ágyon. De nem volt túl sok nyugta, mert Chibiusa dúdolgatni kezdett, mialatt felállította:

- Állj fel Diana, rád akarom próbálni a ruhámat. Holnap nagy nap vár ránk.

- Te tényleg azt akarod, hogy elmenjek Mako-chanékhoz, és egyek a tortaevő versenyen? Helyetted? De hát én nem tudok olyan lenni, mint te, egyébkén is, fel fognak ismerni! És utálom a tortákat! Legalább egeres is lesz?

- Várj, még nem kostóltad Mako főztjét! Eszed tokját Diana! – horkant fel Chibiusa – hát hogy ismersz engem? Egyébként is alaposan meg fogjuk változtatni a külsődet! – azzal intett, hogy öltözzön át az ő ruhájába. Diana nem mert ellenkezni, mert Chibiusának nagyon utasító és kemény volt most a modora, ezért engedelmesen felhúzta a ruháját barátnőjének. De ekkor…

- Ááh!! Te jóságos ég! – sikantotta Chibiusa, és odarohant barátnőjéhez, aki még csak a felső testére húzta rá az egyberuhát.

- Mi az? – nézett a válla mögé Diana, és ekkor ő is meglátta. A fenekén egy lilás, hosszú és szőrös cicafarok himbálózott.

- A fenébe! – rúgott bele dühében Chibiusa az ágyba. – Ez is azt bizonyítja, hogy túl rövid ideig aktiváltam az ezüstkristályt.

- Most mi lesz? Nem vagyok teljesen ember…- nyelt egyet riadt szemekkel

Diana. Chibiusa töprengeni kezdett, majd összeszorított fogakkal kinyögte:

- Nem érdekes. Nem fog minket legyőzni egy ilyen kis semmiség! Majd betuszkoljuk a ruhádba, és kész! Senki nem fogja észrevenni a különbséget! ÉS GYŐZNI FOGUNK! Megértetted? – szegezte akarattal a kislánynak a kérdést Chibiusa. Az behúzta a nyakát, és elrebegett egy igen-t, majd folytatta a felöltözést. Amikor kész lett, Chibiusa összecsapta a tenyerét:

- Tökéletes! – vigyorgott a rózsaszínhajú. Az uniformist mintha ráöntötték volna Dianára. Ettől a másik is elmosolyodott, és kicsit bátrabban így szólt:

- Na jó… benne vagyok a dologban, de nagyon félek, hogy el fogom szúrni…és akkor jaj nekünk!

- Ugyan, ne félj! Minden simán fog menni! Senki nem fogja észrevenni, hogy kicseréljük egymást, és te mész el helyettem Makotohoz.

- És hogy találok el oda? Most minden sokkal másképp néz ki, mint amikor macskaszemmel néztem, és nem hinném, hogy tudok úgy viselkedni, mint…

- Diana! Ne feledd, mindent a maga idejében fogunk megtervezni. Ez az este még a rendelkezésünkre áll.

- Mi?

- Csak egy napra tudtalak emberré alakítani. Ha tovább aktiváltam volna a brosst, még a végén észreveszi Usagi a fényét, és akkor…- Chibiusa drámaina játszotta el, ahogy lenyisszantják a fejét. Diana nyelt egyet. Chibiusa pedig sóhajtott, és kreatívan lenyomta a tükre elé Dianát egy székbe.

- Most pedig Diana…átalakítom a hajadat, hogy olyan legyen, mint az enyém.

- De… nekem nem rózsaszín a hajam, és…a homlokomon is hold van…

- Az nem probléma, nemsokára eltűnik, reggelre nyoma se lesz…egyébként is, nekem is az van a homlokomon, de nem látszik! Ez pedig úgyis el fog párologni, ha nem használod ki.

- Mit?

- Hát az energiaátadásra, vagy a harcolásra…na jó, ez a probléma tehát nem zavaró…de a hajad…- kitépett egy hajszálat Diana hajából. A másik lány felszisszent.

- Ez fájt! – Chibiusa nem válaszolt, csak hangosan morfondírozott magának:

- Hmmm…hogy csináljuk….- Chibiusa végiggondolta.  – Ikuko mamának ugyan van mindenféle hajfestéke, de ha használnám, egyből rájönne, és mivel ilyen sasszeme van, kikapnák… úgyhogy azt hiszem, így marad a hajad. Mármint a színe. –Diana kicsit remegő hanggal válaszolt valamit vissza, mialatt leste, ahogy mögötte előveszi a hajgumijait Chibiusa, és persze a fésűjét.

- Hát, ha befestenénk a hajadat, előbb-utóbb Ami úgyis észrevenné, hogy nem igazi rózsaszín a hajad, akkor pedig lebuknánk, úgyhogy…- darálta Chibiusa.

- Hé, várjál már! Hogyhogy Ami venné észre?

- Mert Ami is titokban festi a haját. Aminek nem ennyire természetesen kék a haja. Én láttam egyszer. Sokkal fakóbb, és ezüstösebb. Persze ezt ő a világért sem árulná el, ahhoz azt hiszem túlságosan is szégyenlős az ilyen téren. – mondta kacsintva Chibiusa, és egy erős rántással kibontotta a négy gubót Diana hajából. A lilás haj csodás hullámokban fodrozódott le a kislány hátán.

- Én…mindig gondolkoztam rajta, hogy a fenébe tudjátok megcsinálni ti Usagival a hajatokat, hogy úgy egybe marad. – dünnyögte Diana önnmagára nézve a tükörben. Chibiusa elmosolyodott, és így szólt vissza barátnőjéhez:

- Hát, az biztos, hogy elmegy vele egy kis idő, de a nagymamámnak, azaz Usagi igazi mamájának is ilyen volt már haja, szóval…szerintem ez családi vonás, ezért könnyen rááll a hajunk. Nem kell más hozzá, csak egy vékony hajgumi – mondta, és közben összefogta két copfba a kislány haját, majd megsodorta felfelé – és úgy fogod betekerni, hogy kiengedsz alóla két bő hajtincset…- Chibiusa kidugta a nyelvét, annyira igyekezett, hogy igazi hasonmást faragjon Dianából, míg végül áldozatos munkája meghozta gyümölcsét.

- Így ni! Na nézzük csak! – Dianát felállította a székből, fülébe két fülbevalóját nyomta, majd az ő fodros zokniját adta Dianára, és az ő cipőjét.

Igy álltak oda a tükör elé, és nézték magukat. Az eredmény elképesztő volt.

Diana és Chibiusa lassan megfordultak, és cinkosan egymásra vigyorogtak.

- Szuper!

***

- Jaj nekem! – dőlt hátra most már vigyorogva Chibiusa kettő, azaz Diana.

- Ugyan miért? Irtó jól fogunk szórakozni Dia! – vigyorgott Chibiusa, mialatt összekapkodta a ruhaneműket a földről, és odavágódott az ágyra barátnője mellé.

- Figyu Diana. Odatalálsz Mako-chanék lakásához?

- Nem hinném….- ingatta a fejét Diana. Chibiusa nyögött egyet, majd elővette az intelligens arckifejezését, és szembeült Dianával.

- Akkor most jól figyelj, elmagyarázom. Itt vagyunk a mi házunknál. Eddig tudod követni?

- Persze! – bólogatott Diana.

- Szóval. Kilépsz az ajtónkon, és elfordulsz balra, utána mész egyenesen, és a második saroknál elfordulsz jobbra. Ott lemész a lejtőn, és ott leszel a Hikawa templomnál, tudod, Reiknél! Nna. Ezek után…

- Tudom! Elfordulok Jobbra! – mosolyodott el Diana. Chibiusa mérgesen megrázta a fejét:

- Nem! Ha jobbra fordulsz, a suli felé visz az út, a megállónál. Nem, neked balra kell fordulnod, hogy eljuss a társasházakig. Na, és az az utca lesz a Densetsu utca, az ötös számnál lakik ő.  Könnyen felismered, mert a kertet ő szokta gondozni, és teli van virágokkal, szóval…és szerintem már kint is lesznek az asztalok…a sütik viszont nem biztos. – magyarázta Chibiusa. Diana nagy szemekkel figyelte. – Szóval, akkor most mondd el te magad. Hogy jutsz el Mako-chanig?

- Háát… először is elindulok a házunktól jobbra, és a…..második utcán bekanyarodok, eljutok lefelé a Hikawa templomig, és…itt…- Diana töprengő arcot vágott – megvan, jobbra fordulok!

- NEM! BALRA FORDULSZ! – kiáltotta Chibiusa, aztán megrémült, nehogy valaki meghallja, ezért valamivel nyugodtabban hozzátette - jól van. Tehát akkor balra! Ha ezt elfelejted, akkor…a sulinál kötsz ki, ami pedig az ellenkező irányban van! – miután befejezte mondókáját, Chibiusa kifújta magát.

- Oké. Asszem mindent megbeszéltünk, igaz?

- Várj! És miket mondjak? – kérdezte kicsit riadtan a liláshajú.

Chibiusa értetlenül és kicsit kótyagosan megingatta a fejét:

- A lányoknak? Hát majd rájössz. Próbálj úgy gondolkozni, mint amiket macskaalakodban láttál, amikor a hajamban bújtál, tudod…ezt a szituáció majd megszabja….áááh! – Chibiusa nagyot ásított, Diana is laposakat pislogott.

- Nahát! Már fél tizenegy! Hogy elment az idő! – pillantott a kakasos órára Chibiusa. – Holnap pedig nehéz nap vár ránk. Szerintem aludnunk kéne…- mondta, és odamászott a párnájához. Diana rémülten pislogott:

- D-de, Chibiusa…én hol fogok aludni?

- Hát itt, hol másutt?

- És Usa-chan? Mit mondunk neki?

- Hát látod, ez egy jó kérdés…- tűnődött kicsit feléledve Chibiusa.

Aztán egy másodperc múlva felugrott:

- Eszembe jutott… van egy dolog, amitől Ikuko mama félni fog! – azzal odament az ajtóhoz:

- Te maradj itt, és hogyha anyukánk be akar jönni, bújj el!

- De hová? – reszketett Diana, de válasz nem kapott. Chibiusa már kiment az ajtón. Jesszus! És ez még csak a kezdet! – dőlt hátra reszketve Diana a puffon.

***

- Ikuko mama? – a konyhai függöny mögül egy rekedtes hang szólalt meg, hamarosan megjelent Chibiusa feje is. Ikuko- san pedig most rakta el a vacsora tartozékait.

- Mi az, Chibiusa? – kérdezte, és odafordult a kislányhoz, de azonnal a szája elé kapta a kezét: - Jézusom, Chibiusa mi történt veled? – Ikuko megijedt Chibiusa gondos arckrémmunkájától, amit a zöldes púder okozott. Természetesen nagyszerűen eltalálta amit akart, Chibiusa krákogva szólt:

- Anya, azt hiszem kicsit szédülök, és a torkom is egy picikét fáj…de azért jól vagyok, holnap el tudok menni, de…

- Te gyermek! Ezt orvosolni kell! Mutasd a torkod! – Chibiusa titkolva vigyorát kitátotta.

- Mi az, mit csináltok ti itt? – kérdezte Usagi, aki épp most trappolt be, és tüntetően harapott bele az egyik almába.

- Nem…- mormolta Tsukino mama – nincs begyulladva, hál’ Istennek, de… természetesen külön szobában fogtok aludni. Nem engedhetem meg, hogy Usagi is elkapja ezt a nyavalyát, ha kallódik benned valamiféle bacilus!

- Miii? – Usagi majdnem fulladozva mondta az utolsó i-ket, mert félrenyelte meglepetésében az almadarabkát. – Jó… akkor az enyém a szobám, és …

- Szó sem lehet róla Usagi! A kicsi Chibiusa kapja a tiédet, te pedig…-Ikuko néni kinézett a nappaliba – a kanapén fogsz aludni, a nagyszobában.

- NEM!  Azt már nem! De anyuuuu….!!! – toporzékolt Usagi, és karon ragadta bőgős arckifejezéssel a mamáját.

- Igenis így lesz! Most menjél, és hozd ki a fürdőből a paplanodat!

Egy-kettő! Késő van már! Ami téged illet Chibiusa…meglátjuk mi lesz abból a moziból holnap…

- Hehehe! – rötyögte jó kedvűen és kárörvendve a fülébe mellette elmenve Usagi. Chibiusa ráöltötte a nyelvét, mire Usagi oldalba bökte:

- Fogadok, hogy az egészet csak szimulálod! Bár, ez neked rossz, így legalább kettesben leszek Mamoruval.

- Nem hinném! – vágott vissza Chibiusa.

- Elég legyen! Usagi, kihoztad már a paplanjaid? – kérdezte Ikuko mama.

–Te pedig Chibiusa, aludj jól, és ha valami van, szóljál nekem, megértetted?

Remélem, hogy jobban leszel…- Ikuko mama kisétált az ajtón. Chibiusa pedig elvigyorodott. A második akadályt is átugrották. Jöhet a holnap!

Chibiusa bement a nappaliba, és már épp a lépcsőnél volt, amikor…

- Chibiusa, nem láttad Dianát? – Luna nyávogó hangja volt, amikor a zsörtölődő Usagival, aki megpróbálta belefészkelni magát a kicsi és nem széles kanapéba a dunnák közé, mialatt így morgott:

- A fenébe….mindig a kisebbnek jó itt nálunk…ez a nyomorult kanapé túl kicsi és ráadásul kényelmetlen…Chibiusa még megkapja a magáét ezért, hogy kitúrt a saját szobámból! Még a mama is neki ad igazat! Nézze meg az ember! …

- Öööö…..- nyögte Chibiusa Luna kérdésére - …hááát, nem láttam, de miért?

- Csak el akartam volna búcsúzni tőle, holnap elutazunk, tudod.

- Igen. Szerintem ne is keresd, biztos kint…egerészik valahol a kertben.

- C-c! Ejnye! – fújtatott csöndben a fekete cica – ilyenkor már a puffon lenne, a macskakosárban a helye! – azzal Usagi felé indult. Chibiusa nagyot sóhajtott, majd észrevétlenül felsurrant az emeletre, és a szobájába. Dianát az ágyon találta, összegömbölyödve. Akár egy macska, úgy aludt, de Chibiusa ruhájában.  A tervkiagyaló elmosolyodott, majd gyorsan magára kapta a nyuszis hálóingét, és bemászott mellé az ágyba. Lekapcsolta a lámpákat. Már épp lehunyta volna a szemét, amikor Diana megfogta a kezét, és így szólt:

- Chibiusa…jól fog sikerülni a holnapi napunk szerinted?

Kis csönd. Chibiusa visszaszorította a kezét barátnőjének:

-Hidd el. Biztos vagyok benne! Nagyon jól fogunk szórakozni! – azzal mindketten elmosolyodtak, és édes álomba merültek.

4 fejezet

Kezdeti nehézségek

- Te jó ég! Elaludtunk! – Chibiusa mint a nyíl pattant ki az ágyból, és szélvész gyorsasággal kezdett felöltözni. Diana lassan nyitogatta szempilláját az ágyban, és két ásítás között kérdezte:

- Mi…? Milyen nap is van ma?

- Az a nap, amikor EMBER vagy, és feladatod van! Gyerünk, kifelé az ágyból! – Chibiusa a kislányt két kezénél fogva húzta ki az ágyból. Diana csak akkor kezdett el igazán feléledni, és reszketni, amikor már rajta volt a tegnapi Chibiusa-ruha, és a haját kötözte össze barátnője.

- U-ugye n-nem a-azt akaro-od monda-ani, h-hogy t-t-tény…

- Jaj Diana! Marha jó lesz! – azzal megfésülte Diana haját, és feltűzte.

Chibiusa kettőn már a cipő is rajta volt. Chibiusa felhúzta maga mellé, és így szólt:

- Na figyelj. Itt a táskám, a nyuszis. Ebbe beleraktam Mamoru mobiltelefonszámát, és a telefont, itt kereshetsz. Mivel velük fogom tölteni az egész napot…előreláthatólag, de erről majd én gondoskodom – forgatta piros szemeit - ….szóval ha valami nagyon nagy bajba kerülsz, hívd fel őt…majd kisütsz valamit, hogy ki nevén jelentkezel be. Figyelj mindig arra, hogy az én nevemre hallgass, és ne csinálj semmi feltűnőt. Gondolj arra, hogy én mit csinálnék abban a szituációban. Továbbá, van még benne egy kis sütistál, ebbe hozz nekem haza kóstolót estére! – Chibiusa lehunyta szemeit, és megnyalta a szája szélét, mialatt kezébe nyomta a táskát Dianának.

- Ó, te jó ég! – Chibiusa maga elé állította Dianát, és hátulról betömködte a lila farkát Dianának. – Erre mindig vigyázz, nehogy kiugorjon a szoknyádból! Különben véged! És nekem is…- itt nyelt egy nagyot.

- Majd el felejtettem! – Chibiusa fogott egy kék tollat, és nagy betűkkel Diana tenyerére írta: BALRA -… ezt nem felejtheted el! Nehogy jobbra fordulj a templomnál!

Diana serényen bólogatott. Chibiusa is felvette a másik táskáját, majd így suttogott:

- Na figyu, a terv a következő! Én lemegyek, és míg meggyőzöm Ikuko mamát a jól létemről, addig te kisurransz a bejárati ajtón. Én majd megyek utánad, te csak várj meg a ház előtt, oké?

- Jó, de…arra gondoltam, mi lesz ha egy ellenség jelenik meg? – Chibiusa hetykén odavetette:

- A halott hold cirkusza, és Pegazus se jelent meg már vagy két hete.

Azóta nem tűnt fel egy youma vagy egy amazon se a környéken, úgyhogy tűzszünet van, ettől nem kell tartani… most pedig, viszlát!

- De… de, de…

- Sok sikert! – Chibiusa kisurrant az ajtón, és egyenesen lefutott. Arca kipirultan érkezett Ikuko mama vizsla szemei elé. Az anyuka bőszen nézegette a kislányt:

- Nem tudom, hogy elengedjelek-e… Usagi sem nézett ki olyan jól… bár lehet, hogy az a zöldes árnyalat a fején csak a kis kanapén való alvástól volt, nem beszélve a derékfájásáról…- ingatta a fejét Ikuko néni. És a nagy belefelejtkezésben észre sem vette a konyhából az idegesen szaladó Dianát, aki után Chibiusa is kifújta magát, és…

- Na, akkor este felé jövök Usagival, szia Ikuko néni! – cuppanós puszi, és az említett anyuka már csak a kislány után becsapódó ajtót láthatta.

***

Chibiusa és Diana egymást szorosan megölelve búcsúzott a kertkaputól.

Diana útja pont az ellenkező irányba vitt, mint Chibiusáé. Az eredeti Hold királylány így szólt rávigyorogva:

- Ugye élvezni is fogod? Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó muri lesz, és ráadásul senki nem fog sejteni semmit!

- Háát…-húzta a száját Diana – azt én is nagyon remélem….bízom benned Chibiusa, hogy nem nagy galibába kevertél bele! De azért…jó embernek lenni!

- Tudom. – vigyorgott Chibiusa, majd eltávolodott Dianától: - Sok sikert és szerencsét Diana! Este találkozunk! Pontban kilenckor a kapunknál! Viszlát!

- Viszlát neked is Chibiusa! És…mindent köszi. – Diana idegességében megdörzsölte a kezét, és elindult az ellenkező irányba. Többé nincs jobb kéz, akire támaszkodjon…egyedül maradt…egy másvalakinek a szerepében…a kaland tényleg elkezdődött…

***

Diana már jócskán eltávolodott a Tsukino háztól, mégis amióta csak elindult nem, mert felnézni a járdáról, kezét görcsösen szorította, érezte, hogy izzad, és melege van. Aztán szép lassan a második saroknál bekanyarodott, és lefelé indult. Csodálatos, verőfényes nap volt, igazán ideális egy kis murira, mint ami ma lesz, gondolta Diana magát megnyugtatva. Ezen az augusztusi napon azonban érdekes dolgok fognak történni…

Diana fogta magát, és futásnak eredt a lejtőn, egészen a Hikawa templomig, ahol megállt, és lihegve kifújta magát, majd körülnézett.

Az út egyik fele lefelé tartott, a másik nem ment felfelé, hanem maradt ugyanúgy…merre is kell mennie? –Diana megfordította a tenyerét, és rémülten kapta hátra a fejét. A felirat helyett, egy kék, maszatos folt volt.

- Te jó ég! Elmaszatolódott az izzadtságomtól! – kapkodta még idegesebben a fejét Diana. – Most mit tegyek? Még el sem kezdődött az egész, és én máris benne vagyok a slamasztikában! – Diana drasztikusan lehunyta szemeit.

Aztán érezte, ahogy egy kéz nehezedik hátulról a vállára.

- ÁÁÁÁÁH! – rikoltotta idegbetegen Diana.

- Úristen, mi az Chibiusa? – Diana ijedten fordult meg, aztán egész testén egy cidri-hullám vonult végig. Rei állt mellette, nyárias szalmakalapban, sárga rövid ujjúban és lila miniszoknyában.  – Csak nem ennyire megrémültél tőlem?

Diana csak nagy nehezen tudott megszólalni, még mindig félelem járta át, akár egy lidérces álomban. Nem gondolta volna, hogy Rei ilyen kicsi igazából…mármint hogy persze, nála így is magasabb, de sokkal kisebb, mint macskaszemmel….

- Nem, dehogy, cs-csak…kicsit melegem van, és fáj a fejem…-dadogta össze-vissza. Rei felnevetett, majd így szólt:

- Akkor, induljunk, gyere. – és lelépett a járdáról, majd átment az út másik oldalára. Balra. –Hát persze! – gondolta Diana – Balra kell menni!

- Jössz? – Rei kicsit érdekesen elbiccentette fekete fejét, és hunyorogva nézte, ahogy Diana is átbotorkál vele. Ahogy így vonultak az úton, Rei lassan megszólalt:

- Hé, Chibiusa! Nem szoktál ennyire ideges és szégyenlős lenni… mármint a beszédedre gondoltam. Olyan…hogy is mondjam, furcsának tűnsz ma. Csak nem vagy beteg?

- Dehogy…-nyögdöste Diana. Ebben a pillanatban elment mellettük egy nő, aki mellett egy kutya ment. Diana nagyot ugrott, és Rei másik oldalára menekült, majd hátulról nagyot fújt a száján, mármint hogy akart, mert csak köpködni tudott, és pár f-et kiejteni a száján.

- Chibiusa! Jól érzed magad? Ez csak egy kutya! – nevette Rei, és felhúzta sötét szemöldökét. Dianát elfogta a félelem. Már megint elfelejtkezett arról, hogy most ember! NEM MACSKA! Gondolkozz! Ne legyél megőrülve! – biztatta magát.

Diana megrázta a fejét, de egy hang sem jött ki a torkán. Lazíts!

Gondolta. Hogy fogod kibírni az egész napot, ha ennyire nem éled bele magadat a szerepbe?! Te vagy Chibiusa, tehát viselkedj is úgy!

Épp akkor, amikor Diana rászánta volna magát, hogy bátran megszólaljon mint Chibiusa, Rei és az ál-Chibiusa is megtorpantak: Előttük állt Mako-chan háza.

***

Ez alatt az igazi terv kiagyalója büszkén, felszegett fejjel érkezett meg a mozi elé, pontban tíz órakor. A mozi előtt már ott várakozott Mamoru, oldalán Usagival. Persze az utóbbi egyből letámadta a másikat:

- Hát itt vagy, te kis nyomorul! Hogy merészeltél kitúrni tegnap éjjel!

Ráadásul a mama még a mai napon is elengedett ide! Hogy tudtad így átverni?!

Mert biztos, hogy átverted! Valld csak be! – Usagi erősen megbökte Chibiusát, aki viszont egyszerűen csak ennyit mondott:

- Nem érdekelnek egy szerencsétlennek a kifogásai! – azzal feltartott fejjel odalépett Mamoru mellé, megpuszilta, és karon fogta. Usagi arca egyszerre lett vörös a dühtől, és sápadt az irigységtől. Végül a düh vett erőt rajta:

- HOGY MERÉSZELED? Csak nem képzeled, hogy hagyni fogom, ahogy majd

Mamo…

- Usagi, Chibiusa, fejezzétek be! Hiszen ennek a mozinak is az a lényege, hogy megpróbáljátok veszekedés nélkül kibírni a mai napot!

- Fogd be a szád! – rikoltotta a két lány egyszerre szerencsétlen Mamorura, majd egymásnak estek. Chibiusa Usagi bokáját taposta, Usagi pedig a rózsaszínű hajtincseket ragadta meg…

- Elég legyen lányok! Usagi! Hogy viselkedsz? Mint egy óvodás! Neked is több eszed lehetne Chibiusa! Elég legyen! Most az egyszer ÉN döntök, nem hallottátok? – Mamoru úgy ráüvöltött a két lányra, hogy mind a kettő abbahagyta a másik cibálását és szapulását. Mamoru szusszantott egyet, majd átkarolta Usagit, megfogta Chibiusa kezét, és így szólt:

- Akkor most anélkül, hogy kitörne a harmadik világháború, bemegyünk megvenni a jegyeket, megértettétek?

- Igenis Mamoru. – nyögte a két lány, és engedelmesen bementek a családfő vezetésével a moziba.

Chibiusának közben pedig megfordult a fejében, hogy vajon Dianának is ennyire bénán kezdődik-e a napja. Őszintén remélte, hogy nem…

Hát Chibiusa rosszul tudta.