5 fejezet

A tortaevő verseny

- CHIBIUSA! – Makoto olyan erővel szorította meg kis barátnőjét, hogy Diana azt hitte, megfullad. – REI! Gyertek be! Még nincs kész minden kaja, de azért besegíthettek! Gyertek, gyertek csak! – Makoto egy kis bérelt lakásban lakott, a földszinten, így a kert gyakorlatilag az övé volt. Családi házát nem tudta fenntartani egyedül, hiszen az nagy volt, és ő is fiatal volt még. Diana arca egyből lisztes lett, mert Makoto arca is az volt, és a nagy cuppanós puszi ( ami ebben az esetben elkerülhetetlen volt ) viselőjének is olyan volt az arca.

Emellett kipirult is, a sok sütés-főzésben. Makoto zöld kötényt viselt, alatta fehér, rövid biciklisnadrágot, illetve egy buggyos ujjú elöl fűzős sárga rövid ujjút.

- Hello Mako, sziasztok lányok! – Lépett be Rei a nappaliban, ahol letette a szalmakalapját, és a táskáját. Diana tátott szájjal lépett be utána. A nappali pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett: mintha skatulyából húzták volna ki. Makoto egy porszemet se tűrt meg, hiszen ő maga is nagyon házias volt.

- SZIASZTOK! – rohant ki lisztes arccal Minako a konyhából, természetesen szandáljával széthordva a patyolat tiszta szőnyegeken a lisztet.

De ebben a percben Mako ezt észre sem vette, e helyett rámosolygott az ál-Chibiusára, és Reire.- HELLÓ CHIBIUSA! – rázott erősen kezet Minako a kislánnyal, akinek egy hang sem jött ki a torkán a meglepetéstől. Most mindenkit másnak látott, mint eddig. Minako vigyori, Mako önfeledt, Rei hunyorgó arcát látta, és…

- Á, hát megjöttetek! Hiányoltunk már titeket! – Ami is megjelent, szintén kötényben, mint Minako, akinek egyébként sárga volt, Aminek kék. Ami fején egy kis főkötő is volt, amitől látszódott, hogy a szellemi dolgok irányítója most is ő.

- Én is felveszem a kötényemet, oké? – kérdezte Rei, és kivette a táskájából, majd felöltötte az ő saját színét, a pirosat, haját két copfba fonta, és felkötözte, nehogy belelógjon a sütikbe, majd elvigyorodott. Dianát éppen Minako szorongatta, amikor egyszer csak…

- Hé, Minako! Mi ez a szag? – snif, snif, szagolt Makoto a levegőbe.

Aztán elkomorult, szemei villámlottak: - MINAKO! A citromos fánkom, amit rád bíztam! – Minako döbbenten kerekedett szemekkel sikkantott, majd mind az öt lány kiviharzott a konyhába. Ott hatalmas füst terjengett, és mindenki az orra elé kapta a kezét. Makoto odabotorkált a sütő felé, miközben így károgott:

- A fenébe is! És ez volt az utolsó citromos hozzávalóm! – azzal kibányászott valamit a sütőből. Mind a négy lány, beleértve Dianát, aki közben szintén bebotorkált a romos konyhába, befogott orral hessegette a füstöt, ami végül is eltűnt. Makoto pedig egy odaégett tálcán valami rettenetesen büdös és összeégett süteményroncsot tartott a levegőbe, és közben így morgott:

- Lám-lám! Csak egy percig bíztam rá Minakora! – Ami szeme elkerekedett, Rei elkomorult arccal szemlélte barátnője kreativitását a sütés-főzés világában, Minako pedig vörös fejjel, idegesen kacarászott, mialatt megpróbálta egy öleléssel kárpótolni a dühös Makot:

- Jaj, Mako-chan! Bocsika, Gomen ezerszer! De nem akartam…megpróbálom majd máskor sokkal…

- Nem lesz máskor Mina-chan! - Makoto dühösen eltolta magától a hápogó lányt, aki már majdnem elpityeregte magát…

Diana volt az első, aki önfeledt nevetésben tört ki. Ráadásul olyan hangosan, hogy a falak is visszaharsogták. Diana csak kacagott, és kacagott. A nevetőse végül is sikert aratott, olyan ragadós lett, hogy Ami is elnevette magát, majd Rei is, és Minako is kacagni kezdett, végül pedig Mako-chan is elnyomott egy kedves mosolyt, amiből egy nagy hahota keveredett ki. Amikor már abbahagyták a könnyhullatást a nevetéstől, Makoto kidobta a roncsot, és Minako is letörölte a lisztet az arcáról, és amikor Rei elkezdte megmosni a kezét, akkor Ami felkiáltott:

- CHIBIUSA!

- Mi az? – kapta fel a fejét Diana a kacagásból.

- A hajad! Mi lett a hajaddal?

Mind a négy lány ránézett, és csak ekkor esett le nekik a furcsa változás. Chibiusa, azaz Diana idegesen röhögcsélt, megpróbálta megállni, nehogy összerogyjon félelmében:

- Izé, szóval… gondoltam miért ne festessem én is, ahogy te, Ami.

- MII? Ami festeti a haját? De ciki! Hihihi! – rötyögte Minako, Ami pedig elpirult, és dühösen veszekedni kezdett Minakoval:

- Ugyan már! Ez ostobaság! Ki találta ezt a hazug rágalmat? – Ami teljesen kezdett bepörögni, úgyhogy még éppen idejében rakta rá hideg kezeit Rei, amik az előbb még a csap alatt lógtak:

- BRRR! EZ HIDEG!

- Tudom. – mosolyodott Rei – Legalább lehűt egy kicsit, Ami! Nyugi!

- ÉN NYUGODT VAGYOK! NEM LÁTSZIK? – Ami szemei szikrákat szórtak. Minako behúzta a nyakát, Rei is hátralépett. Csak nem félreismerték Amit? Ő sosem szokott veszekedni….erre viszont, hogy a haját festeti, olyan hamar bepörgött, hogy…

- Nyugalom! De lányok! Inkább kezdjünk neki, hogy kiállítsuk az asztalokat a kertben, hmm? – próbálta lazítani a hangulatot Makoto, és intett Dianának.

- Ha már ilyen jó ez a hajfestéked, adhatnál nekünk is pár tippet! – kacsintotta. Közben Minako Rei fülébe súgta:

- Tuti, hogy csak Helios fejét akarja ezzel a hajviselettel elcsábítani!

Mialatt Rei buzgón bólogatott, Diana kihúzta a rózsaszín kötényt, amit Chibiusa előző este gondosan bepakolt a táskájába.

- Akkor, tehát? Mi a teendőm? – kérdezte. Makoto odanyomott két tálca sütit a kezébe:

- Ez az epertorta, a másik pedig a túrókrémes. Vigyázva hozd őket utánam, a kertbe! – azzal felemelt két összecsukható asztalt, ami szintén kettes létszámban, Ami kezében is volt, majd kicipelték őket oda. Minako leterítette szép fehér damasztabroszokkal, és Rei pedig az innivalókat állította fel egy másik asztalra. Makoto elégedetten sóhajtott fel.

- Nagyszerű! Akkor most: ki kéne hozni a csoki krémet, és a barackos szeleteket, illetve a…

- Majd én hozom! – pattant fel Minako, aki minden bizonnyal bizonyítani akart volna Makotonak, hogy azért nem annyira kétbalkezes, mint hiszik, de Makoto lehunyta a szemeit, majd riadtan ugrott Minako elé:

- Hagyd csak Mina-chan! Majd Amivel elintézzük, ugye Ami-chan? – hunyorgott kérően a másikra, aki elmosolyodott, és készségesen bement a konyhába Mako-channal.

- Snif! Hát bennem már nem is bízik meg senki? – panaszkodta Minako, és lerogyott egy székre. Diana odaugrált hozzá, és átkarolta:

- Ugyan Minako! Ahelyett, hogy keseregnél, inkább gyere, és hozzuk ki a műanyagpoharakat! – mialatt Diana és Minako eltűntek a házajtóban, Rei kihozta a lampionokat, és a szerpentineket, majd gondosan feldíszítette a kertet. Egyik fáról a másikra, mind színes szalagok fonódtak.

- Ez nagyon hangulatos lesz! – ugrott a levegőben vidáman Minako, ezzel majdnem felborítva az egyensúlyozó Amit.

- Minako! Ne szeleskedj! – mondta megrovóan Ami, akár egy tanárnő, mialatt lehelyezte a  vanília pudingot, és a  cseresznyetortát, Makoto kedvenc csemegéjét.

- Itt van az újdonság, a citromos cipó! Eredeti Kino recept! – kacsintott Makoto, és a kerek sütiket is lerakta az asztalokra. És a négy lány egyre többet fordult, egészen addig, ameddig dugig lett az öt egymásnak tolt asztal a kertben, mindenféle földi jóval…sütikkel és tortákkal, na meg persze itallal. Amikor már mindent, ami ehető kihoztak a konyhából, akkor boldogan elmosolyodtak. Rei és Ami letörölték a homlokukról az izzadtságcseppeket, Makoto elmosolyodott a finom illatok szagán, Minako pedig az íncsiklandozó falatok láttán megnyalta a szája szélét. Diana Rei és Makoto mellé állt, majd szintén szusszantott egyet. Bár még sosem evett tortát, és talán nem is olyan jó, mint Serenity királynő macskaeledele a jövőben…a társaság most is olyan, mint régen.  És ez mindent kárpótolni fog majd! Legalábbis reménykedett benne…

Diana kezdett felengedni a kezdeti merevségből és félelemből. Nem is olyan nehéz eljátszani Chibiusát!

- Gyerünk! Hozzuk még ki a műanyagszékeket! – intett az ál-Chibiusa Minakonak, és Reinek, akikkel együtt hamarosan megjelentek a székekkel, és szétnyitogatva kirakták őket a kert másik részeibe. Minako lerogyott egyből, Makoto gondosan megigazította az egyik csipkéjét a tortaalátétnek, majd Reivel együtt leültek. Ami kiporolta a lisztet a párnájából maga alatt, míg végül is Diana is leült Minako és Makoto közé. Hamarosan azonban szembe kellett néznie az elkerülhetetlennel…és Minako felharsanó hangjával:

- ÉS ELKEZDŐDIK A TORTAEVŐ VERSENY! GYERÜNK CHIBIUSA! TIÉD AZ ELSŐ

HARAPÁS A BANÁNTORTÁBA!

6 fejezet

És mi a helyzet az igazival?

Miután az első akadály megoldódott a moziba igyekezőknél, azonnal meg is jelent a jegymegvétel utáni legelső probléma: ki üljön a FÉRFI, azaz Mamoru mellett. Természetesen Usagi akarta megkaparintani a fiú mellett ülőhelyet, mint a jövőbelije, viszont Chibiusa nem győzte az orra alá dörgölni, hogy Mamoru hívta meg erre az alkalomra, ezért tessék neki engedni a főszerepet, és a mellette ülőhelyet. És itt már súlyosabb Rei-fajta pofonokra lett volna szükség, ha nem akarja Mamoru, hogy a két civakodó lánnyal együtt kirakják rendbontás vádjával őket a moziból.

- Mégis hogy képzeled ezt te kis Chibi!

- Még hogy én Chibi!  Hát igen, ez a nevem, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tudok olyan jó nagyot harapni mondjuk a karodba!

- ÁÁÁÁH! Te kis vámpír! Na megállj! Enyém Mamoru! – azzal Usagi megragadta Mamoru egyik karját.

- És ezt én még hagyom? Majd meglátjuk kié! – Chibiusa a másik karját, és Mamoru már nem tudott szabadulni.

- Héé… lányok! – próbált békíteni – mindjárt elkezdődik a film!

- Na és? Kit érdekel!? Te ebbe ne szólj bele! – Mamoru behúzta a nyakát.

A két lány együttes erővel kiabálta le. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és bevetette a „végszükség esetén kalapácsát”:

- Akkor én, most ha megengeditek… elmegyek! – azzal kitépte a két szorongató mancsból a karját, majd megigazította a mandzsettáját - …semmi kedvem, hogy bolondnak higgyenek két fruska miatt…akik mellesleg arra nem is gondolnak, hogy mellettem egyszerre ketten is ülhetnek! – azzal kajánul megfordult. Usagi és Chibiusa szája, mint két tányér, leesett. Majd megszégyenülten kullogtak oda Mamoru mellé:

- Igaz…erre nem is gondoltunk…- húzta be a nyakát Chibiusa. Usagi is bocsánatkérően pillogott.  Mamoru pedig bevezette őket, és egy hátsó sorban leültek. Usagi nem állhatta meg, hogy oda ne súgja a nyújtózkodó és ágaskodó Chibiusának, aki nem látta a filmvászon alját:

- Lám-lám! Nem hogy egy randihoz, de még úgy tűnik egy hátsó mozisorhoz sem vagy túl idős! Pedig egy szerelmes egy moziban csak hátul ül le! – azzal elkacsintotta magát. Chibiusa dühösen horkantott, és így szólt vissza:

- Aki csak így tud visszavágni, hát nyugodtan tartsa magát nagynak. Azt hiszed nem tudom, hogy a lányok között TE voltál évekig a LEGKISEBB? És nem csak termetben…ha igazán te vagy a legnagyobb, akkor a hülyeség az első, amiben jeleskedsz ilyen téren! – azzal visszacsúszott a süppedő székben Mamoru mellé.

Usagi dühösen, hogy ez a kis Chibiusa legyőzte szócsatában, odadörgölőzött Mamoru karjaiba, és közben megnézte a jegyet:

- Te jó ég! Három órás a film?

- Aha. – bólintotta nyugisan Mamoru. Hamarosan Usagi halk, vonyító hangja hallatszott:

- Mi? A vámpír utolsó csepp vére? Mi ez a filmcím? Mamoru, itt valami tévedés van, én azt hittem, hogy ez a film a Titkos szerelem a lagúnában című lesz!

Mamoru az ég felé forgatva szemeit csöndesen így szólt vissza, miközben azt nézte, hogy próbál Cibiusa kettőjük közé férkőzni fejével:

- Igen, tudom hogy azt akartuk volna megnézni, azt a romantikus filmet, de mire kiveszekedtétek magatokat kint, az előtérben, minden jegy elfogyott.

Most már csak erre a horrorra tudtunk jegyet kapni.

- HORRORRA???? – sikoltott egyszerre Chibiusa és Usagi feje a levegőben, majd mind a ketten Mamoru kezét szorongatni kezdték.

- FÉLEK! – vonyította Usagi, és becsukta a szemét. Chibiusa úgyszintén:

- ÉN IS!

- MAMORU VÉDJ MEG MINKET! – rikoltozták, amikor a lámpák halványodni kezdtek, és a teremben sötét lett. Mamoru titokban mosolygott…a lányok maguknak akarták a bajt, hiszen annyit húzták az időt.  A  mozivásznon pedig egyszer csak egy fekete kéz jelent meg, ami egy vértől csöpögő tőrt tartott a kezében…és a felirat megjelent: A vámpír utolsó csepp vére – horror három órában.

A teremben uralkodó feszült csendet legelőször egy hangos, kétszólamú leánykar visító hangja törte meg.

***

- Kiszívom az összes véredet szépségem! – hörögte egy hang.

- NEEEEE! NEEE! – ezt viszont már nem a mozifilmen látható szépség sikoltotta, hanem két félénk „nyuszika” a legutolsó sorban, akiknek hangja erősen túlharsogta az igazit, ami eltörpült emellett a sikító kar mellet.

Chibusa belátta, kár volt előre örülnie, hogy talán még kilesheti, ahogy a sötétben Mamoru szenvedélyesen megcsókolja Usagit, ő pedig leskelődik… hiszen fordult a helyzet, amikor egy horrorfilmbe csöppentek. A kezdettől ki sem merte nyitni a szemét. Chibiusa anyjára pillantott, vajon ő is becsukja e a szemét.

Nyugtató hatást tett rá, hogy Usagi bevackolódva Mamoru kezébe úgy reszket, akár egy nyárfalevél.

Ez alatt Mamoru érdeklődve nézte a horrorfilmet, ő nem csukta be a szemét, mint a két lány., miközben arra gondolt, kár, hogy nem Motokival jött moziba, ő talán még értékelte is volna ezt. Mindenesetre, neki ehhez amúgy is jobban volt kedve, mint egy unalmas és nyálasan romantikus rózsaszín szappanoperát megnézni, aminek már a címe is undorra ingerelte, és aminek címét

Usagi olyan áhítattal ejtette ki: ….a titkos szerelem…-  hát igen, vége a nyugodalmas szappanopera idejének. Most éppen egy háromórás horrorfilmbe keveredtek, és folyton folyvást csak véres és erőszakkal teli ölő jelenetet mutattak, amin Usagi sikoltozott, Chibiusa pedig egyenesen visított, akár egy kismalac.

Mamoru elmélkedését az előttük ülő két férfi mogorva hangja törte meg:

- Hé! Akárki is az, fogja be végre!

- Ez az! – hallatszott máshonnan is a moziból – kifizettük a pénzünket, szeretnénk nyugodtan végignézni!

- Mégis hogy képzelik! – förmedt most már egyenesen egy elöl ülő férfi Mamoruékra, és fenyegetően felrakta a kezét a levegőbe. Mamoru nyugodtan bocsánatkérően mormogott valamit, majd erőteljes mozdulattal fogta be a két lány száját, akik most már csak motyogni tudtak. Egy kicsit csönd lett a moziban. De csak addig, mert aztán annál a résznél érkezett a sikoltás a tetőfokára, amikor a főszereplő vámpír a kamerával szemben így szólt:

- Most pedig…- a keze kinyúlt, hogy felemeljen egy táblát – szünet következik. – Usagi és Chibiusa szájából elhalt a sikoltás, és a lámpák öt percre felkapcsolódtak. Mamoru ásított egyet, majd ránézett két oldalára.

Mindkettőn úgy remegett a két lány, akár a nyárfalevél, természetesen csukott szemekkel.

- V-vége v-van M-mamo-oru? – nyögdösték. Mamoru így felelt titkolva mosolyát:

- Dehogy. Ez még csak a szünet.

- Csak a szünet?

- Igen, szünet. A következő része lesz csak izgi. Háromdimenziós lesz, és szemüveget kell hozzá felvenni.

A két lány arcán nem látszódott semmi változás, amit viszont Mamoru várt volna.

- Mi az hogy háromdimenziós?

- És mi az, hogy szemüveg kell hozzá?

- Hát ti még sosem láttatok háromdimenziós filmet? – kérdezte Mamoru, mialatt megpróbálta nem annyira mutatni, hogy a mosoly letörlődik az arcáról.

Hogy fogja ez a két lány kibírni a három dimenziós szörnyeket, ha még az előzőt sem bírták?