10.

Chibi Usa tanácstalanul nézett ki az ablakon átmenetileg Reinél lakott. Miután Usagi brossa eltűnt megszakadt a kapcsolata Kristály Tokióval. Nem értem  az egészet! Hogy lehet az hogy  nem tudok hazamenni, pedig nagy szükségem lenne most anya tanácsaira. Még szerencse, hogy a lányokat magammal hoztam, bár a többi harcos nem nagyon örült neki. Mondjuk ez nem is csoda, hisz valamikor ellenségek voltak.   De Plutót és az Outher Senshit még mindig nem sikerült elérni, vajon hol lehetnek? De legalább Mamoru előkerült, már ez is valami. 

–Chibi Usa! –szólalt meg Diána–Talán most sikerül.

–Nincs értelme újra megpróbálni, te is tudod!–sóhajtotta –Akárhányszor próbáljuk bemérni Usagi brossát  vagy magát Usagit nem jutunk eredményre. Fogalmam sincs mit tehetnénk.–De nem ülhetünk itt ölbetett kézzel! –vitatkozott Ves Ves

–Úgy van! Tennünk kell valamit!–helyeselt Palla.

–Hallgatom a remek ötleted hugi! –morgott Jun Jun

–Lányok! Azzal nem jutunk semmire, ha marjuk egymást!–szólt Chibi Usa–Egyelőre várnunk kell! A Sailor transporthoz   Harukáékra is szükség lenne, de nem tudunk róluk semmit.

A lányok mindent megtesznek hogy előkerítsék őket!

–Igazad van! Ne haragudj!

–Lányok gyertek ki Setsuna van itt!– kiáltott be Rei az ablakon.

Chibi Usa kiment az udvarra ahol az említett éppen Makatoval és Mamoruval vitatkozott.

–Mi az hogy nem mondhatsz semmit!–kiabált Mamoru magából kikelve–Azt mondtad tudod hogy hol van!

–Úgy van.–mondta csendesen Pluto– De értsétek meg, nem mondhatok többet! Usagi  ott van ahol most lennie kell, nem szabad közbe avatkozni! 

–Te megbuggyantál!–morgott Makato– Mi van ha segítségre van szüksége?

–Bízzatok bennem! Kérlek! Usagi jól van.

–Na persze…–jegyezte meg cinikusan Mamoru

–És velem mi lesz?–kérdezte Chibi Usa– Miért nem tudok hazatérni?

–Annak is megvan az oka…De még nem árulhatom el.

–Jaj ne már! –dühöngött Rei

–Hol vannak a többiek? –kérdezte Ami

–Éppen emiatt vagyok itt. Új ellenség felbukkanása várható. Ez az erő hatalmasabb mindennél amit valaha láttam.  Meg kell állítani mielőtt túl késő lesz!

–Nagyszerű! Már csak ez hiányzott!–dühöngött Mamoru

–De Sailormoon nélkül nem tudunk harcolni –jegyezte meg Minako

–Nektek nem is kell! Chibi Usa add ide az időkulcsot légy szíves!–kérte Plutó

A lány nem igazán értette a dolgot de azért odaadta. Pluto erősen koncentrálni kezdett, mire a kulcs kékes fényben felragyogott  majd egy  kékes kristály jelent meg a helyén.

–Ez a kristály iránytűként szolgálhat,  segítségével megtalálhatjátok Usagit.–mondta és mélyen a lány szemébe nézett.–Jól figyelj rám! A kristály jelezni fog, ha Usaginak szüksége lesz rátok. Akkor, és csakis akkor használhatjátok! Ha előbb használod azzal megváltoztathatod az egész jövőt, és ez tudod, hogy mit jelent. Addig  is pihenjetek, mert minden erőtökre szükség lesz.  

***

11.

***

Gildroy Moriarty álmosan rótta a palota folyosóit. A tegnap esti kártya parti megviselte az idegeit. Nem elég, hogy rengeteg pénzt vesztett ráadásul alaposan be is rúgott. Na igen a Holdcsillag bor mindig kiüt. Ráadásul még a Holdcsillámot is elvesztettem. Még szerencse, hogy Mock  ma beugrott helyettem.  Nagy bajban lennék ha nem vállalta volna el. Lucius utálja a mulasztásokat. Az a vén bolond már az idegeimre megy, de majd nem dirigál nekem többé, ha elveszem a lányát Serenityt. Már jó úton haladok, a hercegnő imád engem. Nem csoda hiszen ellenállhatatlan vagyok…   Mint mindig. –vigyorgott bárgyún és az eljövendő esküvőt tervezgette. Gildroy a vállig érő szőke hajával, a mélykék szemeivel és hibátlan vonásaival mindig is  a lányok kedvence volt. Ezt ő nagyon jól tudta és ki is használta sokat törődött a megjelenésével.  Hirtelen Serenityt látta szembejönni a folyosón.  A hercegnő Sailor egyenruhát viselt, ami jól kiemelte formás idomait.

–Drága Hercegnőm! De őrülök, hogy látom! –hízelgett szokása szerint

Serenity azonban egy hatalmas pofonnal viszonozta a kedvességét. Szegény Gildroy nem értett semmit. De hát honnan is tudhatta  volna, hogy mi történt.

–Hol voltál te ostoba! –rivalt rá– Te lettél volna szolgálatban!

–Hercegnőm! Én…nem tudtam, hogy ennyire hiányzom neked! –vigyorgott bambán–Tudod az a helyzet hogy szükségem volt egy kis pihenésre és átadtam a szolgálatot Mocknak.

–IDIÓTA!! A húgomat  kis híján megölte az  az elvetemült alak!–kiabált Serenity magából kikelve–Nem teszed zsebre amit apámtól kapsz! Vár téged az irodájában!

Gildroy elsietett az iroda irányába. A pofon amit Serenitytől kapott eltörpült amellett amit Lucius tartogatott neki…

Serenity idegesen bámult ki a szobája ablakán. A mai már a második támadás volt a húga ellen az elmúlt két napban. Ráadásul az  utólsó támadásnál Albus is jelen volt. Remélem nem sérült meg komolyan.– aggódott, bár ettől kevésbé tartott, sokkal jobban féltette a kedvesét az apja haragjától. Mert amióta az öreg egyszer rajtakapta őket, nem bánt kesztyűs kézzel vele. Bárcsak azt az idióta Gildroyt hajtotta volna el a közeléből, de nem tette. Nem értette miért. Hiszen ő sem kedvelte túlzottan a nagyképű hencegő fiút, de mégis elnézte neki, hogy a lányát körülrajongja.  A hercegnőt mindig is bosszantotta az a beképzelt alak.

Hirtelen zörgésre lett figyelmes. Először megijedt. De aztán rájött, hogy csak Albus az, aki apró kavicsokat dobál az ablakához. Ez volt a titkos jel, ha Serenity kinyitotta a teraszajtót, az azt jelentette, hogy egyedül van. Ilyenkor Albus felmászott a rózsalugason a szobába. Ez most sem volt másképp. Serenity boldogan ugrott a fiú nyakába amikor az felért, majd egy szenvedélyes csók után faggatni kezdte kedvesét.

– Ugye jól vagy? Mi történt pontosan? Ugye nem büntetett meg Apus?

–Hé, nyugi! Vegyél levegőt is kislány! –ugratta Albus

–Gonosz..–morgott a lány, és játékosan fejbe vágta egy díszpárnával

–Úgy látszik ez valami családi vonás! –viccelődött –Tudod a lányod is kupán vágott ma.

–A lányunk…–javította ki.

–Ó Gildroy bátyó annyira csalódott lesz! –folytatta a csipkelődést, amit Serenity még több díszpárnával jutalmazott.

–Jól van! Megadom magam!–kacagott a fiú majd büszkén hozzátette– Édesapád engem jelölt ki Bianca védelmére!

–Ez óriási! –ugrott a nyakába ismét

Ekkor kopogtak az ajtón. Albus villámgyorsan vetődött ki az ablakon, rá a rózsalugasra. Remélte nem Lucius lesz az, és ha igen  akkor hamar el megy, mert itt nem maradhat sokáig. De nem mászhat le sem,  mert észreveszi.  Sajnos csalódnia kellett. Tényleg Lucius jött Usagival.

–Serenity, szeretnék beszélni veled!–mondta az öreg–Bizonyára már hallottad mi történt a húgoddal. Sajnos az az érzésem, hogy a támadások és anyád eltűnése összefüggésben áll egymással. Sejtem ki állhat a dolgok hátterében, de addig nem mondhatok semmit, amíg nem vagyok biztos benne. Szeretnélek megkérni, hogy ne mászkálj egyedül, még a palota területén sem. Mostantól Usagi veled fog lakni.

–Rendben Apa.–mondta csendesen. Serenity  de csak fél füllel hallgatta apja szavait, mert Albus miatt aggódott. Remélte, hogy Lucius nem veszi észre.

–És még valami kislányom, ne…

Ebben a pillanatban óriási robajjal szakadt le a rózsalugas, amin eddig Albus kapaszkodott.  Fojtott kiáltás és dühös káromkodás hallatszott az erkély felől. Serenity összerezzent.  Lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. Lucius kíváncsian nézett ki az erkélyen. Nem mindennapi látvány fogadta. Albus morcosan csücsült a rózsalugas romjain, és éppen a tüskéket szedegette magából. Luciust kegyetlenül elfogta a nevetés. Nagyon ismerős volt számára ez a jelenet. Hiszen legénykorában őt is hasonló baleset érte, amikor Dianának udvarolt, csak alatta a terasz korlátja szakadt le, majd kidöntött egy korhadt fát is, amikor át akart ugrani rá. Próbált komolynak, és dühösnek látszani, de nem ment neki. Aztán kitört belőle a kacagás.    

–Mond csak Albus, mit csinálsz te itt?–kérdezte nevetve

–Én…én..

–Ne fojtasd! Kitalálom! Éppen csak erre jártál, amikor letámadott a rózsalugas!–ugratta–Hihetetlen vagy, fiam! Gyere fel, beszélni szeretnék veled!  De ha lehet ezúttal az ajtót használd.

Serenity nem tudta mire vélni apja furcsa viselkedését. Arra számított, hogy dühös lesz, és megbünteti Albust. Apus egészen megváltozott, amióta Usagi itt van.–csodálkozott–Már nagyon régen nem láttam nevetni..

Időközben Albus felért és ő is igencsak csodálkozott  Lucius  viselkedésén

Usagi kellemetlenül érezte magát nem akart egy családi vita szemtanúja lenni. De úgy tűnt nincs miért aggódnia. Lucius barátságosan veregette meg a fiú vállát, majd ismét ugratni kezdte.

–Na te hős Rózsavitéz! Látom, nem fogadtad meg a tanácsom. Na egye fene áldásom rátok. Mást úgysem tehetek, hiszen Usagi az élő bizonyíték arra hogy ti összetartoztok.

Usagit meglepte a kijelentés, eddig még sohasem hallott semmit a holdbéli apjáról, még Lunától sem, pedig rengetegszer faggatta.

– Késő van. Itt az ideje, hogy magukra hagyjuk a lányokat.–mondta Lucius majd Albus társaságában elhagyta a szobát.  Usagi most maradt először kettesben az anyjával. Tanácstalanul állt a szoba közepén, nem igazán tudta, hogy mit is mondhatna neki.

Nagyon egyedül érezte magát. Rettenetesen hiányzott neki a lánya és a barátai, de legjobban Mamoru hiányzott neki. Aznap délután, amikor felbukkant a Holdjogar,  összekaptak valami butaságon, szörnyen haragudott rá akkor. Szerette volna, ha őt és Chibi Usaát is magával viszi az Angliai útra. Szerette volna meglátogatni Minakót.  De Mamoru nem engedett, nem akarta a családját magával cipelni egy üzleti útra. Persze Usagiból erre azonnal előtört a féltékenység, és rettenetes dolgokat vágott a férje fejéhez.  Lelkiismeret furdalása volt a történtek miatt. Rettegett attól hogy Mamoru elhagyja. Jól esett volna Minakóval megbeszélni a problémáit. Ő volt az a lányok közül aki a leginkább megértette, a többiek csak legyintettek amikor a téma szóba került.  Ráadásul az elmúlt napok eseményei is megviselték. Még mindig nem sikerült aktiválnia az Ezüstkristályt, pedig tudta, anélkül nem találják meg a lányok.  Usagi hatalmasat sóhajtott majd  a könnyeivel küszködve leült az egyik párnára. Ekkor egy kezet érzett a vállán.

–Nem akarod elmondani, hogy mi bánt.–kérdezte kedvesen Silvermoon

Usagi nem bírta tovább keserves zokogásban tört ki. Serenity magához ölelte jövendőbeli lányát, majd megvárta amíg az megnyugszik. Rengeteg kérdése lett volna, nem tudta hogyan is kezdhetne hozzá.  Szerette volna tudni mit hoz számára a jövő, de rettegett is tőle.

–Nekem elmondhatod mi bánt! Hátha tudok segíteni?

Usagi végre összeszedte magát és elmondta. Serenity figyelmesen hallgatta a lánya történetét a törött brossról.

–De a legrosszabb az,–fojtatta Usagi– hogy nem tudom az Ezüstkristályt  aktiválni. Így nem tudom a harcosaimat  sem elérni. Teljesen védtelen vagyok!

–Na azért én ezt nem mondanám! –jegyezte meg Albus aki eddig az ajtóban állva figyelte az eseményeket, Luna és Artemisz társaságában.

–Az már igaz, nem volt semmi, amit Mockkal művelt–vette át a szót Luna

–Látnod kellett volna a lányod! –fojtatta Artemisz–Laposra verte azt a barmot!

–Ja! Először kiosztott egy hatalmas rúgást! Így! Zoom!–  mesélte Luna majd megpróbálta leutánozni az Usagitól látott mozdulatokat– Majd még egyet! És aztán egy hatalmas ütés! BAMM! – fojtatta, majd sikeresen kupán verte Artemiszt a szemléltető ütéssel.  Szegény macsek nagyot nyekkent. Usagi jót nevetett. Még soha nem látta Lunát ilyennek azelőtt.

–Luna Artemisz!  Vegyétek komolyabban, ez nagyon súlyos probléma! –korholta a macskákat Serenity. Majd   Albushoz fordult.

–Apus tudja, hogy itt vagy?

–Nem, de ne aggódj most éppen őrjáratozik.  –felelte nyugodtan, majd kuncogva hozzátette–Mondd Usagi, tényleg bezártad egy szekrénybe?

–Hát.. igen.

–Szegény Apus! Nagyon ki volt akadva! –kuncogott Silvermoon

–Az sem volt semmi, amikor az őr rátalált a cellában! –nevetett Artemisz

Ezen mindannyian jót nevettek, majd ismét Albus vette át a szót.

–Usagi, talán tudok neked segíteni.–mondta miközben egy nyakláncot vett elő a zsebéből egy lila gömb alakú medálionnal. –Ez nagyon régi családi örökség. Édesanyám adta nekem még gyerekkoromban. Csak kettő készült belőle a másikat Gildroy bátyám viseli. 

Mostantól a tiéd.

–Ez csak egy egyszerű alakváltó kristály. –okoskodott Luna

–Nem egészen Lunácska, ez egy  nagyon különleges kristály.

–Mi olyan különleges benne?–akadékoskodott tovább a macska

.–Ez itt egy Holdcsillám,  a segítségével bárkinek az alakját felveheted, de úgy hogy közben az illető erejét is birtokolod.

–Na és hogyan működik? –kérdezte  Usagi

–Várj megmutatom. Holdcsillám Átváltozás! –sugta Albus miközben megdörzsölte a medált–Legyek Sailor Silvermoon! –Ekkor fény vette körül a fiút, majd a következő pillanatban  két Silvermoon  állt a szobában.  Usagi először azt hitte duplán lát.

–Ez nem vicces! –mérgelődött az eredeti és egy termetes díszpárnával épp lecsapni készült a hasonmására, amikor szokatlan zaj ütötte meg a fülét. Halk koppanás hallatszott a terasz felől, Serenity villámgyorsan beugrott a függöny mögé Usagival. Épp a legjobbkor, mert Gildroy lépett be a szobába a teraszon keresztül A lányok növekvő derűvel figyelték az eseményeket.

–Te meg mit keresel itt! – rivalt rá Albus, aki szinte meg is feledkezett az előbbi alakváltásáról.

–Drága hercegnőm!–hízelgett Gildroy, majd kezet csókolt az ál Serenitynek és egy hatalmas rózsa csokrot adott át neki.–Tudom, hogy nagy hibát követtem el, de ígérem jóvá teszem. Honnan is sejthettem volna, hogy az az álnok Mock mire készül! Kérlek, bocsáss meg nekem! –könyörgött.

Albus kezdte kényelmetlenül érezni magát, nem nagyon tudta, hogyan is mászhatna ki ebből a kellemetlen helyzetből

–Rendben megbocsátok–mondta végül–de csak akkor, ha most elmész innen!

–Köszönöm Hercegnőm! –hálálkodott, aztán szemtelenül hozzátette–Tudtam, hogy nem tudsz nekem ellenállni!– majd egy határozott mozdulattal átölelte. –Csókolj meg szépségem..–suttogta.

 Na ez már végképp sok volt szegény Albusnak, aki egy határozott mozdulattal kipenderítette udvarlóját az ablakon.  Majd utána  hajította a létrát, és a rózsákat is. A szépfiú nyekkenve nyúlt el a földön, de nem sérült meg komolyan. Ez  éppen nem mondható el arról a rózsabokorról, amiben landolt. Szegény virágok igencsak megsínylették a találkozást. Gildroy bosszúsan szedegette magából a tüskéket. A fenébe mi lehet még ennél is rosszabb? – gondolta keserűen. Nem is sejtette, hogy hamarosan megtudja. Ugyanis lovagunk kis híján Lucius nyakába esett, aki éppen erre járőrözött. Az öreg meglepetésében ordítani is elfelejtett

Miközben a szobában a lányok jót derültek az eseményeken..

–Kislányom minden rendben odafent? –kérdezte idegesen Lucius

–Persze Apus! Ne aggódj jól kipateroltam ezt a disznót! –nyugtatta meg az ál Serenity.

–Jól van kicsim, most menj be kérlek!

–Ajjaj! Ennek annyi –kuncogta az említett a függöny mögött  és az ajkába harapott, nehogy hangosan felnevessen

Usagi is hasonló állapotban volt mellette már a könnye is kicsordult   és kínjában egy párnába fúrta az arcát   Albus egy kicsit morcos volt a történtek miatt, de most nem ért rá ezzel foglalkozni. Érdeklődve figyelte az eseményeket.

–GILDROY MORIARTY! –hallatszott a tigris üvöltés odakintről–Mi a fenét keresett maga a lányom szobájában?! Az irodámba! De azonnal!–üvöltött Lucius magából kikelve, majd dühösen maga után rángatta az elképedt fiút.

A szobában kirobbant a nevetés miután hallótávolságon kívül ért a duó. 

–Jobb lesz, ha én most lelépek–szólalt meg Albus miután kissé összeszedte magát– Még visszajön és akkor nekem annyi! –majd a Holdcsillámot hátrahagyva kisurrant a szobából.

A lányok még sokáig derültek a történteken.

****