Írta:         Dió

A Holdjogar titka

1.

Nyugodt csendes éjszaka volt. Az ég tiszta  a csillagok ragyogtak, de különösen a Hold.

A kihalt tokiói utcákon magányosan baktatott egy fekete macska, hold alakú folttal a homlokán. Luna volt az.. Amióta legyőzték Galaxiát béke honolt mindenütt. Semmi jele nincs új ellenség felbukkanásának. Ezért Luna egyéb  dolga nem lévén az estéket sétával és elmélkedéssel tölti. Ez ma sem volt másképp csendben rótta az utcákat elmélyedve a gondolataiban..

Hát igen… az utóbbi néhány évben sokminden megváltozott a lányok körül, vége a harcoknak, mind élik a saját életüket.

Minako Angliába ment. A rendőrséget segíti mint Sailor V. Artemisz is vele tartott…  Ami elvégezte az orvosi egyetemet, most egy kórházban dolgozik. Makato cukrászdát nyitott. Újabban a csapat itt gyűlik össze, csevegni és sütit enni. Rei papnő a  Hino szentélyben. Végül Usagi… Na igen rajta nem könnyű eligazodni. Néhány éve szakított Mamoruval Seiya miatt, aki visszatért a földre. Ez idő alatt Mamoru is talált magának valakit. Valami Lina vagy Lana… már nem emlékszem pontosan. Aztán  ki tudja miért Mamoru és Usagi mégiscsak  kibékültek. Ez három éve volt azóta összeházasodtak és megszületett Chibi Usa. …

Hirtelen fény árasztott el mindent.

Luna felnézett de már nem volt ideje félreugrani. Egy kemény fémes tárgy pottyant a fejére.

Szegény a meglepetéstől még nyávogni is elfelejtett. Aztán a fény elhalványodott, ismét csak az utcai lámpák világították meg az utcát. Luna nem hitt a szemének, amikor rájött hogy mi pottyant rá az előbb….

– Usagi! Ébredj! Ezt látnod kell!

– Luna!!! Hajnali három óra van! Nem várhat reggelig?– szólt álmosan Usagi, és durcásan bebújt a paplan alá, jelezve hogy lezártnak tekinti a vitát.. Luna ugrálni kezdett az ágyon és mérgesen nyávogott addig, amíg Usagi fel nem ébredt teljesen.

– Csendesebben ! Fel ne ébreszd Chibi Usát! – korholta Usagi a fekete macsekot.

– Oh Sajnálom…De ezt látnod kell. Idenézz mit találtam!

Usagi csak ekkor vette észre,hogy mit tart Luna a szájában.

– Mi? De hát ez a…a Holdjogar! Ezt nem értem hiszen az elveszett,vagy nem? Úgy tudtam  hogy az északi sarkon maradt…. –Usagi  jól emlékezett még mi történt akkor, még most is kirázza a hideg ha a csatára gondol az Északi sarkon.  Miután legyőzték Metáliát a holdjogar örökre elveszett, legalábbis eddig úgy hitte. Aztán egyszer csak előkerül a semmiből, és újra  a kezében tartja.

– Hogyan került hozzád?- kérdezte miközben  az aranyholdat nézegette a jogar tetején amin vékony de jól látható repedés látszott.

–Egyszer csak a fejemre pottyant. A frászt hozta rám.

Usagi elképzelte Lunát amint épp fejbe kólintja a jogar és rájött a nevetés, de nem akarta megbántani így visszafogta magát.

– Értem.. és szerinted ez mit jelenthet? Újra harcolnom kell?

–Nem tudom de nem árt ha megint magadnál tartod a brossodat.

–Épp itt van….-mutatott Usagi az éjjeli szekrényre.  Már régóta nem használta a brossát, amit nem is bánt hiszen Galaxia legyőzése után megfogadta, hogy nem használja többé, de azért megőrizte a régi idők emlékére. Eltette az egyik alsó fiók mélyére. Már teljesen meg is feledkezett róla egészen ma estig, amikor is a bross  megjelent a kezében és kékes fényben villogni kezdett. Aztán a villogás hirtelen abbamaradt. Gondolta másnap megemlíti Lunának az esetet, de nem tulajdonított neki jelentőséget egészen mostanáig.

– Luna a brossom furcsán villogni kezdett miután elmentél.

– Mi? Miért nem szóltál?- korholta meg a fekete macska.

– Bocsi. Szólni akartam…de…

Ebben a pillanatban Usagi brossa ismét villogni  és lebegni kezdett és vele szinkronban villogott  a Holdjogar is Usagi kezében. Aztán a villogás hírtelen abbamaradt és a jogar eltűnt Usagival együtt….

2.

A holdbéli palota folyosói kihaltak és sötétek voltak. Ez nem volt meglepő mert későre járt az idő, mindenki az igazak álmát aludta. Mindenki kivéve egyvalakit…Egy  magányos hölgy rótta a palota folyosóit  elmélyedve a gondolataiban. Szőkés-vörös haja majdnem a földig ért, a királyi családban szokásos módon két oldalt ondagókba volt feltűzve. A homlokán arany félhold ragyogott. Különös ismertető jegye volt ez a királyi család tagjainak. Halványsárga hosszú selyemruhát viselt, derekán arany gyöngysorral. Nyakában arany nyaklánc függött félhold alakú kristály medállal, amihez színben passzoltak a félhold alakú arany fülbevalók.  Végre elérte uticélját, egy eldugott kis rózsalugast a kert szélén. Kislány kora óta ez volt a kedvenc helye ide jött mindig amikor egyedül akart lenni a gondolataival, vagy ha szomorú volt és tanácstalan. Ez ma sem volt másképp. A Holdkirálynő  szomorúan dőlt neki a cseresznyefának ami a lugas mellett nőtt. Éppen virágzott. Máskor szívesen gyönyörködött a virágokban de most tudomást sem vett róluk. Gondolatban máshol járt…

Miért kellett így történnie? Miért fordult ellenem az akit befogadtam és lányomként neveltem? Talán rosszul tettem hogy megígértem a bátyámnak, vigyázok a lányára ha ő már nem lesz? 

Miért nem tudja elfogadni a döntésemet, így a legjobb mindenkinek.  Hiszen ő nem a vérszerinti lányom, nem követhet a trónon! Igaz hogy Diána fiatalabb, de érettebb és megfontoltabb mint Marthina.  Igaz nemsokára harminc éves lesz. Talán túl idősnek tűnik, de nem a kor számít. ( Az uralkodó család tagjai lényegesen lassabban öregednek. Selena királynő sem néz ki többnek harmincnál, pedig már elmúlt hetven éves.- szerk.) Ő sokkal nyugodtabb mint a folyton lázadó nővére. ….Soha nem hittem volna hogy a két testvér egyszer egymás ellen fordul….   

Selena királynő kezében egy rövid rózsaszín pálcát tartott arany félholddal és gömb alakú fehér kristállyal  a tetején.  Szomorúan forgatta a kezében a Holdjogart, ami annyi bonyodalmat okozott  neki, mostanában. 

 Nem tudom mitévő legyek, már mindent megpróbáltam, hogy kibékítsem a lányokat de semmi sem használ. Tehetetlen vagyok! Bárcsak segítene valaki!!

Hirtelen fény árasztott el mindent, a  Holdjogar lebegni és villogni kezdett. Aztán eltűnt.  Aztán ismét a megszokott félhomály borított mindent. Selena ájultan rogyott a földre .

A lenyugvó nap utolsó sugaraival világította meg a szobát, ahol három tizenéves lány ült körbe egy asztalt. Izgatottan beszélgettek.

–Nem hiszem el, hogy semmit sem tehetünk!–csapott az asztalra mérgesen az egyik. A lány magas robosztus alkat volt rövid szőke hajjal harci fukuban. A ruhája fehér volt de a szoknya és a martóz gallér  sötétkék. A gallérját elöl sárga masni fogta össze, közepén kék gombbal. Ehhez színben hozzáillő sötétkék rövid csizmát viselt és rövid kesztyűt.  

 –Na de Uránusz! Nem kell mindent szétverned, azzal nem jutunk semmire! – mondta csendesen a kék hajú lány. Ő is hasonló ruhát viselt mint Sailor Uránusz , csak a masni volt más színű. Kék volt mint a haja színe.

–Ha van jobb ötleted Neptun ki vele, hallgatom!– szólt mérgesen Uránusz–Hol van Plutó? Már rég itt kellene lennie!

–Nyugalom lányok! Marakodással nem jutunk sehová! –szól erélyesen a harmadik.  Az ő fukuja is hasonlított a társaiéhoz,  a szoknya és a gallér kékes-ezüst színű volt a masni pedig halvány arany. Térdig érő kékes-szürke csizmát viselt Arany félholddal a közepén, és könyékig érő fehér kesztyűt.  Haja majdnem a bokájáig ért és ezüstös színben játszott,  két oldalt ondagóba tűzve ahogy a királyi családban mindenkinek. Ő  volt Sailor Silvermoon.

– Gondoljuk át még egyszer az egészet….Tehát…

Eközben halk motoszkálás és izgatott sugdolózás hallatszott az ajtó mögül. Silvermoon kinyitotta az ajtót mire a két macska pottyant be a szobába nem kis rosszallást kiváltva a bentlévőkből.

–Luna! Artemisz! Megkértem hogy ne zavarjatok! –mondta mérgesen Silvermoon.

–Bocsánat…– mondták kórusban a megszeppent cicusok.

–Na jó, még most az egyszer. De most menjetek mielőtt meggondolom magam!

–Igenis hercegnő!– mondta Luna majd Artemisszel együtt elhagyták a szobát.

A két macska mérgesen rohant ki az udvarra, majdnem  feldöntötték  Sailor Plutót aki épp a megbeszélésre igyekezett.

–Hé! Jobban is figyelhetnétek! –morgott Plutó majd továbbsietett.

A macskák tudomást sem vettek róla csak futottak tovább. Majd amikor már elég messze jártak lassítottak.

–Ez nem igazság!–mondta morogva Luna..

–Mit vártál,  mi csak macskák vagyunk, egerésznünk kellene…. Tudod megmondta  neked Serenity tegnap, hogy te csak kergesd az egereket és ne üsd bele az orrodat a nagyok dolgába.

–Ugyan Artemisz! Tudod hogy nem gondolta komolyan! Tényleg feszült mostanában. De meg tudom érteni.

–Te még véded! Az után amit velem tett!

–Jaj, ne bosszants már! Mégis mire számítottál? Megetted Amethist aranyhalát! Szerencséd hogy  Uránusz nem tud róla, különben leszedné a fejed. Tudod mennyire utálja ha a kishúgát piszkálod.

–Hát igen… Még mindig mérges rám a kanári miatt…

–Ne is mondd! Szegény Amethist! Miért kellett neked az összes háziállatát felfalnod?

–Nem az én hibám! Miért tart folyton madarakat és halakat?  Mit tehetnék, macska vagyok.

–Lapos macska leszel, ha így fojtatod. Uránusz nagyon mérges rád!

–De akkor sem kellett volna Serenitynek kiabálnia velem!

–Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Tudod mennyi gondja van mostanában!

–Na és?! Az még nem mentség az ilyen viselkedésre!

–ARTEMISZ! Mindjárt én foglak laposra verni Uránusz helyett, ha nem hagyod abba!

Artemisz tudta hogy ha még jobban feldühíti Lunát, akkor beváltja az előbbi ígéretét.

Jobbnak látta csendben maradni. Luna ezt a megbánás jelének vélte és megenyhült kissé. Aztán belekezdett a szokásos példabeszédbe….

 –Legyél egy kicsit megértőbb vele! Tudod milyen súlyos a helyzet, az édesanya a trónörökös eltűnt, már hetek óta semmi hírt nem hallottunk felőle. Ráadásul a nagyanyja Selena királynő is megbetegedett. Tegnap éjjel ájultan találták a kertben, még nem tért magához. Az orvosok szerint kómába esett. Még a Holdjogar és az Ezüstkristály is eltűnt.

–Nem tudod mi történt pontosan?

–Csak annyit tudok amennyit te. Amethist talált rá a kertben a rózsalugas mellett.

 –Van ötleted ki állhat ennek az egésznek a hátterében?

–Szerintem Lady Marthina….

–Miből gondolod ezt?

–Ostoba macska! Hányszor kell még elmondanom neked! Ha nem az evésen járna az eszed, akkor tudnád! – mondta mérgesen Luna, majd lemondóan sóhajtott….

–Ne hargudj!!!

–Na jó! Figyelj, még egyszer elmondom. Emlékszel a napra, amikor Selena királynő kiválasztotta a trónörököst?

–Igen. A lányát választotta, Dianát.

–Pontosan de nővére Lady Marthina szerint a trón őt illeti. Mivel ő Rubeus király és Amélia királyné lánya.  De amikor a királyi pár egy csatában életét vesztette, Selena Amélia nővére lett a királyné. Felnevelte a lányukat Marthinát de a trón már nem őt illeti…

Marthina képtelen volt elfogadni a döntést, és többször is szóvá tette ezt a királynőnél. Miután ezzel nem ért célt, bosszút esküdött és elhagyta a birodalmat. Évekig nem hallott róla senki…. Aztán nemrég felbukkant, de megváltozott.. Tele van gyűlölettel, és bosszúvággyal. Rátalált a Fekete kristályra és ezzel megsokszorozta az erejét. Sikerült az oldalára állítania a birodalom néhány tábornokát is.

–Siriust , Severust és Reilost.

–Pontosan.

–De mi az a Fekete kristály?

–Állítólag akkora az ereje mint az Ezüstkristálynak, csak a negatív energia táplálja.

–Hűha! Akkor nagy bajban vagyunk, hiszen az Ezüstkristály eltűnt.

–Látom megértetted végre….elég sokáig tartott.–ugratta.

Hirtelen kékes fénygomb jelent meg a kert fölött. Egy pillanatig egyhelyben lebegett aztán megindult a macskák felé. Luna egy darabig érdeklődve figyelte a jelenséget, de amikor észrevette hogy az egyenesen felé tart, megrémült és rohanni kezdett. De nem volt elég gyors a gömb utolérte.   Artemisz már csak annyit látott hogy a társát elnyeli a fény.

Luna pánikba esett, felkészült a legrosszabbra. Félelmében összehúzta magát olyan kicsire amilyen kicsire csak tudta. Várt….

–Ne félj tőlem! – szólalt meg egy kellemes hang a gömb belsejében.

A macskán erőt vett a kíváncsiság és körülnézett…Egy Sailor harcos állt, pontosabban lebegett előtte. A fukuja más volt, mint azoké a akiket ismert. A ruha fehér volt, nagy rózsaszín buggyos újjal, a gallér sötétkék sárga csíkokkal, a szoknyája három részből állt, a felső rész sárga, a középső piros az alsó pedig fekete volt. Hosszú fehér kesztyűt és csizmát viselt piros csíkkal. Aranyszőke haja bokáig ért, és ondagókba volt tűzve, az ondagókat vörös hajdísz takarta, kis szárnyacsákkal. A homlokán arany félhold ragyogott.

 Hátából szárnyak nőttek ki, és a kezében  ott volt a Holdjogar az Ezüstkristállyal.

–Azért vagyok itt hogy segítsek– szólalt meg ismét a harcos.

–Ki vagy te? – kérdezte Luna.

–Te jól ismersz engem…

Lunát meglepte a válasz. Hiszen még sohasem látta ezt a lányt azelőtt, ő mégis azt állítja, hogy ismeri. Biztosan téved, ha már találkoztak volna, emlékezne rá. Aztán észrevette a Holdjogart és még jobban megdöbbent…. De mielőtt bármit is szólhatott volna a fénygömb szertefoszlott, a harcos pedig visszaváltozott és ájultan esett össze.

***

 3.

Usagi fejfájással ébredt. Mint mindig, de ez még a szokásosnál is rosszabb volt. Lassan felidézte az elmúlt éjszaka eseményeit. Arra tisztán emlékszem hogy a brossom különösen villogni kezdett és hogy a holdjogar is felbukkant. Luna ezért ébresztett föl. De hogy utána mi történt azt nem tudom.. Talán visszaaludtam..

Ekkor óvatos motoszkálást érzett a lába körül, Usagi megijedt és felült, hogy megnézze mi az. Egy megszeppent fekete macska nézett rá az ágy végéből.

–Jaj, Luna! Halálra rémítettél!–korholta nevetve a cicust szokása szerint.

Most vette csak észre, hogy nem otthon van.  A szoba berendezése igen egyszerű volt az ágya mellett két széket,  és egy asztalt pillantott meg, és egy beépített szekrényt az ajtó mellett.

–Luna mi történt? Hol vagyunk?- kérdezte rémülten, de az említett meg sem nyikkant csak ült az ágy végében. 

–Ki vagy te?– szólalt meg végül nem túl barátságosan.

Usagi meglepetésében nem tudott felelni.

–Hogy került hozzád a Holdjogar?

–De hiszen te adtad nekem, Luna! Nem emlékszel?

–Miii? Az nem lehet!– nyávogta elkeseredetten.

Ekkor nyílt az ajtó és egy lány lépett be a szobába, kezében gondosan összehajtogatott ruha kupacot tartott és egy tálca ételt. Ruhája egyszerű szabású szürke szoknyából állt, ami valamivel térd fölött ért, valamint szürke blúzból, és fehér kötényből.

–Öltözz fel és egyél valamit! Hamarosan jönnek érted!– mondta és letette a tálcát az asztalra a ruhákkal együtt, majd szó nélkül kiment Lunával a nyomában. Usagi  gyorsan magára kapkodta a ruhákat  Az  hasonlított a lányéra, csak világoskék volt kötény nélkül. Legalább nem szürke állapította meg keserűen, miközben lenyelt néhány falatot, a bőségesnek éppen nem nevezhető reggeliből. Megint nyílt az ajtó de most nem a szolga jött vissza, hanem egy magas jóképű fiú jött be. Szürke egyenruhát viselt derekán fekete övvel hozzá térdig érő fekete csizmát és kesztyűt. 

–Most velem kell jönnöd.–mondta csendesen.

–Hová megyünk?– érdeklődött Usagi.

–Kihallgatásra. Már várnak rád igyekezz!

Usagi engedelmesen követte a fiút.  Egy sötét szűk csigalépcsőn haladtak felfelé egy darabig, majd egy széles folyosó következett. Aztán még egy és még egy. Lassan kezdte elveszíteni az irányérzékét. Végre úgy tűnt megérkeztek.    Egy kisebb szobába léptek be. A berendezés itt is egyszerű volt, egy asztal és két szék. Az őr kiment és ő magára maradt. Nem értem- gondolta- azt mondta várnak.    Jobb híján leült az egyik székre és várt.

Pár perc múlva egy ötven év körüli középmagas férfi lépett be a szobába.   A ruhája nagyban különbözött a fiúétól. Fekete kezes-lábast viselt, derekán bőrövvel, az öv csatja aranyozott volt és félholdat mintázott. Hosszúszárú fekete csizmát és kesztyűt viselt. A haja sötétbarna volt és erősem kopaszodott a feje tetején.  A férfi leült az asztalhoz és mélyen Usagi szemébe nézett. Kékeslila szemei gyűlöletet sugároztak.

–  Ki vagy te?– kérdezte nem túl barátságosan.

– Usagi vagyok.

–Szóval Usagi, mit kerestél a palota kertben tegnap éjszaka?

–Én …én….nem tudom…

–Na ez érdekes! – nevetett gúnyosan,  miközben felállt a székről és körbejárta Usagit.

–Szóval nem tudod? –folytatta– A helyedben én is ezt mondanám…Nagy bajban vagy ugye tudod?

–De hát én nem csináltam semmit! Azt sem tudom hol vagyok és hogy hogyan kerültem ide! Ma reggel itt ébredtem! –pattant fel idegesen Usagi.

A férfit meglepte a válasz. Tanácstalanul vakarta meg a fejét.

–Tényleg nem tudod hogy hol vagy? –kérdezte, kíváncsian.

–Nem…

–A Holdpalotában vagy.

–Miii?  Úgy érti a Holdon! – kiáltott döbbenten Usagi miután hanyatt esett a székkel.

–Pontosan ott. –mondta, miközben felsegítette a földről.

4.

–Jaj, lányok olyan jó hogy átjöttetek! Nem tudtam mitévő legyek!

–Ne aggódj Luna most már itt vagyunk Mi történt pontosan?

–Usagi megérintette a Holdjogart és eltűnt!

–A Holdjogart?– kérdezte Ami–Úgy tudtam az elveszett.

–Luna talált rá az este. –magyarázta Makato

–Értem, és hol van most? Szeretném megnézni közelebbről. Talán nyomra vezet minket.

–Sajnos az is eltűnt…

–Nagyszerű!–jegyezte meg gúnyosan Rei–Most hogyan tovább?

–Bárcsak tudnám!–sóhajtott Luna.

–Nem ülhetünk itt ölbetett kézzel! Tennünk kell valamit!–csapott az asztalra Makato.

–Nyugi! Az nem segít ha fejjel mész a falnak! –csitította Ami.

–Tényleg, hol van Mamoru?– kérdezte Rei.

–Kéthetes üzleti útra ment. Próbáltam hívni de nem tudtam elérni.– mondta szomorúan Luna.

–Na még ez is! –morgott Makato– Mi lesz most Chibi Usával?

–Majd reggel elviszem a nagyanyjához, addig itt marad.– nyugtatta Ami– Ne aggódj miatta!

–De legalább Minako hazajön. –szólt ismét Luna

–Na végre! –kiáltották kórusban a lányok.

–Hogy sikerült rábeszélned Luna? –kérdezte Makato.

–Már évek óta nem járt Tokióban, azt mondta rengeteg a dolga és nem ér rá hazajönni. – jegyezte meg Rei.

–Nem volt túl egyszerű dolog, de végül beadta a derekát.  Meglepetés lett volna Usagi születésnapjára.

– Csajok sajnos mennem kell dolgozni. Sajnálom.– állt fel Ami.

–Semmi baj Ami menj csak nyugodtan, majd folytatjuk a megbeszélést délután.–nyugtatta meg Luna .

Aznap délután Reinél ült össze a csapat. A társasághoz csatlakozott Minako is Artemisszel, aki miután meghallotta a hírt azonnal Tokióba repült    A lányok kitörő örömmel fogadták Minát   aki mesélt az új életéről Londonban 

Hirtelen szürke macska sétált be a szobába arany félholddal a homlokán.

–Diána! – csodálkozott Luna

–Helló lányok, rég találkoztunk.

– Nahát! Hogy kerülsz ide?– csodálkozott Minako– De ha te itt vagy akkor…

–Úgy van!–szólalt meg egy ismerős hang.

A lányok egyszerre fordultak a hang irányába. Csinos húsz év körüli fiatal lány állt az ajtóban. Szemei barnás- vörösek voltak, ezüst rózsa haja térd alatt ért két oldalt ondagókba tűzve.

–Chibi Usa! – kiáltották kórusban.

–Anya szerint most szükségetek lesz az rám ezért vagyok itt.

Luna röviden elmesélte mi történt Usagival, akiről eddig szinte teljesen elfelejtkeztek.

Minako és Chibi Usa elképedve hallgatta a beszámolót.

–Az a legrosszabb hogy Usagi brossa itt maradt, tehát bárhová is került, nem tudja magát megvédeni…

– Várj! Talán az nyomra vezethet minket! Add ide gyorsan!–kérte Chibi Usa.

Luna letette elé a brosst az asztalra. Chibi Usa megérintette és összpontosítani kezdett. A medál rózsaszín fényben felragyogott majd hirtelen eltűnt.  A lány riadtan nézett a többiekre.

–Ez meg hogy lehet?– kérdezte tanácstalanul.

***

5.

A trónterem sötét volt és rideg, közepén hatalmas bársonytrón állt mellette kékesen világító fénygömbbel, ami az egyetlen fényforrást szolgáltatta. A trónon ezüst-zöld hajú szépség ült, haja a derekáig ért, fekete földig érő ruhát viselt, a kezében hosszú jogart tartott egy fényes fekete kristállyal a tetején.. Marthina dühösen dobolt az ujjaival a trón karfáján. Utált várni. De a csapda készen állt.

–Szegény hugicám–mondta gúnyosan– annyira  ostoba és naív voltál hogy idejöttél.  Na igen mindig is ilyen voltál… A kedves kis Diána akit mindenki szeret! Rosszul vagyok tőled! 

Pedig olyan szépen haladt minden.  Eljátszottam évekig a szerető testvért, csak hogy a bizalmadba férkőzzem, hogy rajtad keresztül megpuhítsam a királynőt. Azt hittem sikerült! Meggyőztelek téged, hogy mondj le a trónról önként, és hogy mellettem állj amikor ezt bejelentem anyának. De tévedtem! Meggondoltad magad! Elárultál pedig  te  mindig kiálltál mellettem.  Hogyan is gondolhattad, hogy jó uralkodó lehetsz? Csak erővel lehet uralkodni, szeretettel nem! Ha egy uralkodó nem elég keménykezű akkor nem tisztelik! Nagyon megbánod még hogy ellenem fordultál. Ezt nem tűröm el senkinek!!! Még neked sem drága húgom.

 Egy nő volt láncra verve,  a szoba másik végén a trónnal szemben. Hosszú aranybarna haja csapzottan lógott a szemébe. Fáradt volt és kimerült, már napok óta volt itt megkötözve, kiszolgáltatottan. Hosszú földig érő halványkék ruhája piszkos és szakadt volt, arcát és kezeit sebek borították, magukon viselték a gyakori kínzások nyomait.

Marthina felkelt és határozottan megindult felé, jogarát  a Fekete kristállyal rászegezte majd egy újabb fájdalmas energia csapást mért rá. Diána felsikoltott fájdalmában, de talpon maradt és elszántan a nővére szemébe nézett. Nem adta meg neki azt az élvezetet, hogy gyengének lássa. Érezte, hogy ezt már nem bírja sokáig. Mégsem tette meg amire kérték. Soha!–gondolta– Soha nem fogom megtenni! Nem tudhatják meg hol vagyok! Nem jöhetnek utánam!  Ha én meghalok, a lányom veszi át a helyem,  de ha Serenity is meghal, akkor vége a birodalomnak.

–Ne is reménykedj Marthina, nem hívok segítséget! Nyugodtan megölhetsz!

–Majd később testvérkém!–nevetett gúnyosan– Előbb szórakozom egy kicsit!

Majd újabb csapást küldött rá. Diána fájdalmában eszméletét vesztette.

Hirtelen nyílt az ajtó. Egy férfi lépett be a terembe. Hosszú fehér haja a derekáig ért, sárgás szemei, gyűlöletet sugároztak, fekete egyenruhát viselt derekán fehér övvel, hozzá fekete köpenyt.

–Sirius!  Mi hírt hozol? – kérdezte Marthina.

–Sajnos nem jót felség! A Holdharcosok  még nem támadnak.

–Elküldted anyámnak a levelet, és nem támadnak?! Ez meg hogy lehet!– kiáltott dühösen és csapást mért a tábornok felé. Sirius  még csak meg sem rezzent fojtatta a beszédet, pedig a sugár csak pár centivel kerülte el.

–Serena királynő megkapta ugyan a levelet, de rajta kívül senki sem tud róla.   Mély kómába esett, még aznap amikor megkapta.  

–Na végre egy jó hír akkor nyugodtan támadhatunk. Serenityt könnyű lesz legyőzni a tapasztalatlan harcosaival.

–Óvatosnak kell lennünk  felség.  Néhány napja egy hatalmas  azonosítatlan erőforrás jelent meg a palota körül. Az ereje vetekszik az Ezüstkristályéval.

–Na és mit javasolsz, Sirius mit tegyünk?– kérdezte hűvösen.

–Ha elpusztítjuk azt, aki ezt az erőt birtokolja, van esélyünk. Mivel az erő jelenléte nem állandó lehetséges, hogy az aki birtokolja nincs tudatában ennek.

– Értem és mondd kire gyanakszol?

– Severus jelentése szerint  Lady Bianca az.

–Még hogy a kis Bianca! Ez jó! – mondta miközben gúnyosan felnevetett– Talán mégsem lehetetlen….Ha így van öljétek meg mielőtt megtanulja használni az erejét!