16.

Lucius álmatlanul forgolódott, a kanapén Usagiék nappalijában ami az ideiglenes szállásául szolgált.  Végig gondolta az elmúlt nap eseményeit, és azt a beszélgetést, ami teljesen megváltoztatta az életét néhány órával ezelőtt.

–Hogy érted azt, hogy nem térhetek haza! –csapott dühösen az asztalra Lucius miután Plutó elmagyarázta neki a helyzetet. –A  palotát megtámadták, a feleségem  és a birodalom veszélyben van! 

  –Értsed meg Lucius, ez már a múlt! –nyugtatta Setsuna– Nem térhettek vissza, mert azzal megváltoztatnátok a jövőt!

–De mi nem ide tartozunk! –szólt bele Bianca

–Tudom, hogy nehéz ezt elfogadni, de nem térhettek vissza. Miután eltűntetek, Amara felvette Lucius alakját és sikeresen meggyőzte a királynőt a támadásról. Ez a csata sorsdöntő volt Serenity életében!

  –Ha most vissza  mennétek, ez egész jövő megváltozna! –mondta Luna– Rád és Biancára  itt van szükség!

Hihetetlen  –töprengett  félálomban az öreg– Erőszakkal  itt tartanak egy idegen világban, és még elvárják, hogy segítsek nekik!  Azt leshetik! Az első adandó alkalommal lelépek innen Biancával! –dühöngött, majd nyugtalan álomba merült.  Álmában a lánya Serenity vitatkozott vele.

–Miért akarod a vesztemet Apa! –kiabált a lány miközben zokogva dörömbölt a férfi mellkasán. Lucius hiába próbálta megnyugtatni, sehogyan sem sikerült neki. Hirtelen éles szúrást érzett a mellkasán. Riadtan ült fel. Abban a pillanatban egy szürkés szőrcsomó nyekkenve landolt a földön, és mérges nyávogással adta a férfi tudtára, hogy nem örült neki.

–Átkozott macska! –dohogott Lucius, majd a fal felé fordult

–Hé! – méltatlankodott az említett –Nehogy megint elaludjon! Már fél órája keltegetem!

A férfi meglepetten fordult vissza, most vette csak észre a félhold alakú foltot a macska homlokán.

–Te meg mit akarsz? –kérdezte nem éppen barátságosan

–Diána vagyok. –hadarta a macska –Queen Serenity kért meg hogy adjam át önnek ezt!

Lucius most vette csak észre a hosszú fémes tárgyat amit a macska a szájában tartott. A tárgy egy aranyozott nyelű jogar volt a végén egy vörös kristállyal, ami sárkányfejet mintázott. A sárkány szemeit kék kristályok alkották.

–Hiszen ez a Sárkányjogar!– csodálkozott Lucius– Hogy került ez hozzád? –kérdezte kíváncsian, miközben a fegyvert csodálta. Nagyon régi családi ereklye volt ez a Sárkánylovagok rendjében, aminek ő is tagja volt. A jogar hatalmas erővel bírt, használója egyszerre uralhatta a segítségével az elemeket.  Azonban mielőtt még a macska válaszolhatott volna fény árasztotta el a szobát.   A fényből egy  áttetsző nő alakja bontakozott ki. Aranybarna haja a térde alatt ért és kétoldalt ondagókba tűzve hordta hosszú földig érő halványkék ruhát viselt. Aranybarna szemei szomorúan tekintettek az elképedt férfire.

–Diána! –suttogta Lucius

– Tudom, hogy nagyon fájdalmas neked, hogy nem térhetsz vissza hozzám, de ha megteszed azzal a birodalom és a lányod Serenity vesztét okozod!  Kérlek szerelmem, bízz meg a Senshiben!

A férfi megigézve nézte a szellemet, és végre megértette hogy nem tehet semmit a sorsa ellen. 

***

Másnap reggel indulás előtt a Chiba házban gyűlt össze a csapat.

Az Inner Senshi harci fukuban várakozott a hátsó udvar közepén. Búcsúzkodás közben Plutó félrevonta Chibi Usát.

 –Chibi Usa használd a kék kristályt iránytűként! –mondta Plutó

–De az nincs nálam! –kötekedett a lány–Eltűnt aznap, amikor Bianca megjelent!

–Tudom visszakerült hozzám. Ez vezette ide őket. Máskülönben  örökre elvesztek volna az időben. –felelte Setsuna 

–Értem. –felelte a lány.

–És még valami. Ne feledd, csak akkor térhettek vissza, ha a kristály jelez, előbb nem! –fojtatta Setsuna.  Chibi Usa nem értette a dolgot, de betartotta Plutó utasításait. Visszasétált a többiekhez, akik már csak őrá vártak, majd körbe álltak és erősen koncentrálni kezdtek. A kék kristály felragyogott, majd az öt lány eltűnt.

–És most hogyan tovább? –kérdezte Lucius

Tsukino Kenji éppen a híreket olvasta az interneten, igaz, hogy vasárnap volt és nem dolgozott de a számítógép mellől nehezen tudott elszabadulni.

 –Kenji, Shingo  Chibi Usa kész a reggeli! –hallatszott a kiáltás a konyhából.  

–Azonnal megyek! –kiáltott le, majd elindult a konyha felé, miközben felkeltette a fiát aki hétvégén mindig sokáig aludt. Shingo álmosan vánszorgott le a konyhába nyomában a kis Chibi Usával. A kislány nagyon ragaszkodott hozzá, állandóan a nyomában volt.

–Csak hogy végre felébredtél! –üdvözölte Ikuko a fiát majd hatalmas tányér szalonnás tojást rakott elé. Ettől a nyúlánk kamasz azonnal megéledt. Farkas módjára esett neki az ételnek

Hihetetlen, éppen olyan mint Usagi! –sóhajtott Ikuko, miközben elkészítette Chibi Usa reggelijét. Ekkor megcsörrent a telefon.. Mamoru volt az, aki megkérte a családot, hogy azonnal menjenek át hozzá és vigyék  magukkal Chibi Usát is. . Ikukot elfogta a nyugtalanság miért hívta  a veje őket,  és miért nem beszélhetett a lányával.  A nyugtalanság átragadt a család többi tagjára is miközben keresztülvágtak a parkon.

–Jöttünk amint tudtunk. Mi történt? –kérdezte nyugtalanul Kenji miután kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén Mamorunál. A lakás tele volt furcsa ismeretlen emberekkel, akik  mind nagyon különös ruhát viseltek és  őket figyelték. A lányát nem látta sehol.

–Hol van Usagi? –kérdezte Ikuko.

–Fontos dolgot kell elmondanom nektek! –kezdte el Mamoru a mondandóját– Tudom, hogy először hihetetlenül fog  hangzani, de ez az igazság.

Majd részletesen elmesélte nekik Sailor Moon  és a Hold birodalom történetét.    A család  elképedve hallgatta. Tsukino Kenji egyébként nyugodt természetű ember volt, de most elfutotta a méreg.

–Mit zagyválsz te itt össze?!  Mi ez az őrület?! Azonnal mondd meg hol van a lányom! –kiabált magából kikelve

–Higgadj le öcsi, épp azt próbáljuk megérttetni veled! –szólt rá Lucius a heveskedő férfire.

–Maga csak nem nyugtasson itt engem!  –folytatta a férfi– Nem érdekel melyik diliházból szabadult – dühöngött Kenji miközben a férfi szokatlan ruhájára mutatott –de nem fog engem  és a családomat is belevonni a szektás marhaságaiba! Mamoru , ha nem mondod meg hogy hol a lányom, hívom a rendőrséget!

–Esküszöm mindjárt lecsapom ezt a barmot! –morgott Lucius

–Csak próbálja meg! –ugrott fel Kenji és Shingo egyszerre.

Luciust nem kellett sokat győzködni, már majdnem nekik ment, amikor Luna ráugrott.

–Azonnal hagyjátok abba! –üvöltötte  ingerülten a macska. Lucius visszafogta magát, tudta hogy nem tanácsos ujjat húznia a felbőszült Lunával, hacsak nem szeretne újabb ragtapaszt az orrára.

 Tsukinoék szájtátva meredtek a beszélő macskára. Kenji úgy érezte hogy lassan megőrül.

–Luna, te beszélsz! –csodálkozott Ikuko.

–Ez csak trükk! –nevetett Kenji

–Higgy amit akarsz! –válaszolt  dühösen Mamoru, majd az asztalra tette a Luna labdát és megnyomott rajta egy gombot. A labda kinyílt és egy kisméretű hologramot vetített ki. A felvétel Usagit ábrázolta, csak sokkal szebb és idősebb volt a mostani önmagánál. Különleges földig érő fehér ruhát viselt és koronát a fején. A jelenség megszólalt.

–Drága papa és mama! Tudom, hogy nehéz, de kérlek higgyetek Mamorunak, igazat mond. Én vagyok Sailor Moon a Hold harcosa  és a jövőbeli  Holdbirodalom Kristály Tokio uralkodónője  Neo Queen Serenity.   Aszteroid Senhi, Lucius, Bianca kérlek figyeljetek rám! Amikor ezt az üzenetet megkapjátok én éppen egy másik idősíkon harcolok a Hold birodalomért. De az ellenég itt is felbukkan. hamarosan megtámad benneteket, és elhozza az Ezeréves Álom időszakát. A ti feladatotok a kis Chibi Usa és a szüleim védelme. Lucius kérlek vezesd az Outher Senhit a harcban, és vidd magaddal Sailor Moonlightot is, szükségetek lesz az erejére. Ne feledjétek, védenetek kell a bolygót addig amíg  vissza nem térek a harcosaimmal.  

 A felvétel itt véget ért. A szobában vágni lehetett a csendet.

–Te jó ég akkor ez azt jeleni…hogy tényleg Usagi  a Sailor Moon? –hüledezett Shingo

Ikuko  csendesen gondolta végig az elmúlt évek eseményeit. Most értette csak meg igazán a lánya különös viselkedését. A gyakori  éjszakai kimaradásokat, ami miatt annyit veszekedett vele az elmúlt évek során. A különös örökös fáradságát.  Most jött csak rá milyen keveset is tudott a lányáról.

–Miért nem szóltatok eddig? –kérdezte végül

–Mert most jött el az ideje. –válaszolt Luna

Kenjinek ez túl sok volt egyszerre, kiment a friss levegőre hátha ott megnyugszik. Még mindig dühös volt Mamorura. Nehezére esett megemészteni, hogy a lánya az a bizonyos Sailor Moon, akit ki tudja milyen okból, de nem kedvelt. El sem tudta képzelni az ő kis Usagiját amint szörnyekkel és még ki tudja milyen rémségekkel harcol. Éppen azon gondolkodott, hogy rágyújt, pedig már évek óta nem dohányzott. Usagi kérésére szokott le róla.  Ekkor halk motoszkálást hallott a háta mögül. Egy kislány jött ki utána a lakásból. Eddig észre sem vette a gyereket, túlságosan lekötötték a történtek. Most látta, csak mennyire hasonlít Chibi Usára .

–Ne tessék félni, minden rendben lesz! –nyugtatta a kislány, aki mintha megérezte volna min gondolkodott.  A férfi nem vágyott társaságra, ezért nem szólt semmit. A gyermek folytatta.

–Usagi a legbátrabb harcos akit ismerek, már többször is megmentette az életemet!

–Tényleg?  Hogyan? –kérdezte kíváncsian Kenji.

Bianca elmesélte első találkozását Usagival, a szörnytámadást a kertben,  majd Mock árulását.

A férfit meglepte a történet. Új oldalát ismerte meg a lányának az elmúlt néhány percben, hiszen ő mindig is úgy hitte hogy Usagi rettenetesen gyáva, mindentől félt de főleg  a pókoktól.

–Hidd el haver! –veregette meg barátságosan a vállát Lucius– Usagit nem kell félteni, tud vigyázni magára!

–Az biztos! –kotyogott közbe Artemisz aki a férfi vállán ült. –Még az öreg Luciussal is alaposan kibabrált! –vihogott szemtelenül a kandúr, majd elmesélte a szekrényes történetet. Válaszként Lucius alaposan megkergette. Kenji jót nevetett a történeten és a férfi és a macska viselkedésén. Lassan megnyugtatta ez a különös társaság. Talán nem is olyan rossz emberek! –gondolta, majd bement a házba, hogy megbeszélje a feleségével a történteket.

***