SAILOR MOON MACSKA TERVEK

BISHOUJO SENSHI SAILOR MOON CHIBI – FANFICTION

I. RÉSZ

I K E R Z A V A R

1 fejezet

Chibiusa pácban van

        A nap utolsó sugaraival hunyorított be a kertváros ablakain. A nyári lemenő nap fényében a boldog emberek meglocsolták virágaikat, hűsítőül szolgálva a forró kánikulai nap után. Az ablakokon keresztül boldog családok perceit lehetett látni, és a rózsaszínes fényben úszó kertváros, összes embere szeretettel és barátsággal teli, hétvégét váró pénteki napot zárta le. Az apukák megjöttek a munkából, és kifulladva csókolták meg a kertben rájuk váró feleségeket, és a gyerekek örvendezve ugrálták körül őket…

De nem mindenhol volt mindenki ilyen boldog, pedig ez a nap igazán csak jót ígért mára…

Valami ilyesmi képet láthatott Chibiusa is az ablakából, és fáradtan sóhajtott egyet. Rózsaszínes haját hátradobta a válla felett, dühösen horkantott. Arcvonásai elkomorultak:

- Jól van! – dünnyögte csak úgy magában – Csináljon amit akar. De én aztán nem alszom vele egy ágyban! Egy levegőt se fogok vele többet szívni! Ki hallott még ilyet, hogy valaki ekkora bajt csináljon egy közönséges kis viccből!?

Chibiusa és Usagi véresen összevesztek, és már két napja volt annak, hogy szó nélkül néztek egymásra, a reggeliknél pedig tüntetően megpróbálták túlenni a másik gyomrát. A galiba akkor kezdődött, mikor Mamoru meghívta Usagit Chibiusa jelenlétében Egy Múzeumba, ahová természetesen a kisebbik Tsukino is el akart volna menni Mamoruval. Usagi kijelentette, hogy az ő férjelöltje Marmou, Chibiusa pedig fogja be a száját, és röpüljön vissza a jövőbe inkább, Heliost

fogni, Mamorut és őt magát pedig hagyja békén. Erre természetesen Chibiusa rettentően kiborult, és hatalmas veszekedést csaptak. Azóta se békültek ki. És bár a négy lány próbált valahogy békítően hatni rájuk, itt még Rei pofozásai is kárba vesztek volna.

- Ahh! Nemsokára vége a nyárnak…pedig még most is, augusztusban is kánikula van…én pedig nemsokára visszamegyek az IGAZI mamámhoz! – fújtatta Chibiusa, és hátranézett, hogy be van-e erősen reteszelve az ajtó. Biztonsággal nyugtázva hátradobta magát Usagival jelenleg nem közös ágyán, és a holdmintás takaróra rogyott, vörös szemeit a plafonra emelte, majd lehunyta, és újra sóhajtott. Érezte, ahogy Diana rámászik a hajára, és békésen szuszogva nyaldossa onnan a kezét.

- Nna! Diana, most hagyj békén! – fordult el morcosan a hátára Chibiusa, és finoman lelökte magáról Dianát, aki csak felderíteni akarta volna gazdáját és egyben legjobb barátnőjét.

Ebben a pillanatban halk, de türelmetlen kopogás zavarta meg Chibiusa elmélkedését, és a kislány dühösen, morcosan nyitotta ki a száját:

- Ki az?

- Usagi. – hallatszott az egyáltalán nem megbocsájtó hang, ínkább a haragos és öntelt szó a szőke lány szájából.

- Nem jöhetsz be! – ült fel morcosan Chibiusa, arca kipirult a dühtől, mialatt odapenderült az ajtóhoz, és lapított füllel hallgatózott, vajon jelenbeli anyja mit fog szólni ezek után. Kintről dühös horkantást, és egy erős dörömbölést hallott:

- Nem tilthatsz ki a saját szobámból! A mama megtiltotta! Ez közös szoba, mert veled megosztottam! Egyébként is, üzenetet kell átadnom neked, ha tetszik, ha NEM! – Usagi jót taszajtott a rózsaszínesre lemázolt faajtón, ami természetesen engedelmesen kinyílt, Chibiusa legnagyobb ámulatára. Usagi kárörvendően vigyorgó feje jelent meg:

-Ha a zárra gondolsz, már ezer éve elromlott, a papa még nem csinálta meg. Hiába néz ki úgy, csak dísznek lóg ott, mert a nyuszi formásat nem akartam kihajítani a kukába! – azzal odament az ablakhoz, és háttal megállt a fújtató Chibiusának.

- USAGI! Azonnal hagyj békén! Nem akarlak hallgatni téged, megértetted?

– Usagi füle mellett egy elzúgó nyuszis papucs tett tanúbizonyságot Chibiusa dühéről. A lány persze elhajolt, és így a papucs kirepült az ablakon, majd nagy csattanással az előkerti virágágyás földjében landolt. Usagi morgó arccal fordult meg.

- Pedig kénytelen leszel. – vágott vissza nyelvet öntve a nagyobbik, és lenyomta egy fotelba a hápogó Chibiusát, aki hiába kapálózott Usagi akarata ellen, nem tudta legyőzni. Usagi kelletlenül ült le vele szemben az ágyra, és a puha fehér nyuszi bábu fülét kezdte el zsurmolgatni. Úgy tűnt sokkal ínkább ideges volt, mint mérges. Lehunyta szemeit, szemöldökét idegese ráncolta, majd lassan kibökte:

- Nézd Chibiusa! Amit most mondok, MAMORU mondta, hogy tegyem meg, nem én, szóval ne bízd el magad, oké?

Chibusa egyből fülelni kezdett. Ha Mamrou neve előkerül, gondolta, akkor csak jó lehet a dologban.

- Szóval…a múltkori összeveszésünk óta rám is mérges Mamoru, ezért rávett, hogy…mivel mind a kettőnket szereti, ezért elvisz téged is és engem is holnap moziba.

- JUHÉÉÉ! – ugrott fel Chibiusa, arcocskája felragyogott a lemenő napfényben, amely a csipkefüggönyön keresztül ráragyogott.

- Ne örvendezz annyira. Én is ott leszek. – mondta szürke arccal Usagi, próbálta titkolni mérgét Mamorura, és Chibiusa kaján arcára, aki természetesen visszavágott:

- Ott leszek! – bólintotta, és direkt elvigyorodott. Usagi összeszorított foggal állt fel, és lépett oda az ajtóhoz, mialatt még visszaszólt:

Lemegyek a papucsodért. És légy szíves ne rendezd át teljesen a szobámat, amit mellesleg ma este ÉN is fogok használni! Ja, és még valami: a mozi délelőtt tízkor kezdődik. Én előtte Mamoruhoz megyek már reggel, veled a mozi előtt találkozunk, megértetted?  - Chibiusa gyors fejbólogatással válaszolt. Usagi ismét felhorkantott, és kilépett az ajtón. Chibiusa pedig boldogan nyúlt végig az ágyon. Talán mégiscsak jó lesz a hétvégéje.

***

  Chibiusa rettentő erővel vágta ki magát a rugós ágyból, majdnem felrepült a csillárra örömében, amikor végiggondolta azt, milyen jó és kegyes is vele a sors: hiszen ott lehet Mamoru és Usagi egyik RaNdEvÚjÁn!!! Ez nagy kegy, főképp, ha hozzáteszzük, hogy Usagi arca milyen megnyúlt lesz, amikor majd meglátja, hogyan fut oda Mamoru karjaiba!  - Chibiusa arcán gonoszkás, kaján vigyor áradt szét. Ennek a nagyszerűen élvezetes kárörvendő másodpercnek Ikuko mama nappaliból szűrődő hangja vetett véget:

- Chibiusa!  Mako-chan keres telefonon! Gyere le! – Chibiusa mint a nyíl pattant le az ágyról, akár egy gumilabda, és félelmetes gyorsasággal rohant le az emeletről, majdnem felborítva a karján fagylaltot egyensúlyozó Shingot.

- Fagyi van???!!! – lihegte futás közben hátrafordulva Chibiusa, úgyhogy teljes erőből nekiütközött Ikuko néninek:

- Chibiusa! Ne légy ilyen szeles! – nógatta a kislányt, majd a létrát odébb tolva a nappaliban ismét egy adag pókhálót szedett le a karnisról, hadonászva a söprűjével. Chibiusa ez alatt még mindig a futástól és a boldogságtól lihegve kapta fel a telefont a kisasztalról:

- Halló? Mako-chan?

- Chibiusa? – hallatszott a kissé természetesen rekedtes és erős hang a vonal másik végéről. – Te vagy az?

- Aha! – bólogatott Chibiusa, mialatt az utolsó verejtéket törölte le a homlokáról, a kitörő öröm diadalfutásának utolsó bizonyítékát.

- Azért hívlak, mert a lányokkal kitaláltunk egy kis meglepetést számodra! – hallatszott a magas lány hangja. Chibiusa még szélesebb vigyort vágott. Nagyon szerette a meglepetéseit a lányoknak. – Miről lenne szó? – kérdezte. Mako-chan válaszolt azonnal:

- Tudjuk, hogy Usagival kicsit…- Mako kereste a szavakat - …hogy is mondjam, szóval a súrlódás pillanatát élvezitek egymás ellen, ezért Reivel, Minakoval és Amivel arra gondoltunk, hogy holnapra csinálunk egy kis rendezvényt, ötünknek.

Chibiusa elkomorult.: - Usagi…ott lesz?

- Nem. Úgy tudtam moziba megy Mamoruval, de egyébként sem hívtuk volna meg, csak téged. – hallatszott Makoto boldog hangja. Aztán kicsivel később: - …Rei, teszed le azt a citromos cipót? Még nincs kész!

- Mi? – kérdezte Chibiusa, de közben nyelt egyet. Rossz előérzete volt.

Makoto szabadkozott:

- Ááá, semmi, csak most a három lány itt van nálam, ugyanis most készülünk előre. Holnap egy tortaevő versenyt rendezünk. Minden finomság lesz, szóval degeszre tömhetjük magunkat. – vigyorogta. – Ha akarod, már meg is mondom, mi lesz: például epertorta, citromos fánk és cipó, akkor…csoki torta, és az elmaradhatatlan barackos fánk, és égetett cukros nyalóka, de lesz még…

- Mako, hagyd abba! – Chibiusa úgy érezte, elájul, ha tovább sorolják. A nyál összefutott a szájában. Lassan, remegő hanggal kérdezte: - …és mikor lesz ez az egész?

- Úgy gondoltuk, hogy tíz órakor kezdődik, és egész napos buli lesz.

Végre kidumáljuk magunkat, és kicsit te is felengedsz. Nekünk minden panaszodat elmondhatod. – Chibiusa szemei kikerekedtek, hirtelen melege lett…és lerogyott a legközelebbi fotelba. Most mit tegyen???

- Na? Akkor jössz? – kérdezte Makoto a másik vonalban.

- I..I-igen Makoto. Mindent köszönök. Tízre ott leszek.

- Akkor jó, szióka Chibiusa! – cuppantotta Makoto, és lerakta a kagylót.

- Sz…szia Makoto. - rakta le a kagylót Chibiusa is. Feje zöldes színekben játszott.

Most mit csináljon?

2 fejezet

A megoldás érdekesre sikeredik

- Most mit csináljak? – nyögte Chibiusa kitudja hányadszor, majd feltántorgott a szobájába, és jó hangosan becsapta maga után az ajtaját.

Hangosan gondolkozott:

- Jaj te jó ég! Most mit tegyek? Most mit tegyek?

- Csak nincs valami baj Chibiusa? – csipogta Diana, mialatt a puha kék párnáról odaugrott a lány ölébe. Chibiusa arcán összefutottak a gond ráncai.

Hasra vágta magát az ágyon, egyenesen szembe feküdt Dianával.

- De igen Diana. Hatalmas pácban vagyok. Ekkorában még sose kerültem. Na persze, akkor igen, amikor karót kaptam, és azt mondtam, hogy ötös, és…na és persze amikor az egyik démon kövérré varázsolt…az se volt túl jó, és amikor…

- Na de mi a baj Chibiusa? – kérdezte homlokát ráncolva az apró kiscicát. Chibiusa lehunyta szemeit, szenvedő arckifejezéssel öntötte ki szívét macskájának:

- Jaj Diana! Képzeld, Mamoru és Usagi meghívtak holnapra moziba, de Mako-chan és a négy lány úgyszintén, egy egész napos tortaevő versenyre hozzájuk!

- És mi itt a baj? – értetlenkedett a cica.

- Hát az, hogy mind a kettő egy időpontba esik! De egyikről sem akarok lemondani!!! Hiszen mikor fog még egy olyan alkalom adódni, hogy elmehetek Usa-chan és Mamoru randijára??? Ez a világ legjobb bulija lenne!!!

Végignézhetném, mit csinálnak a moziban, meg minden! Nem, ezt nem hagyhatom ki!….De ott van a négy lány…és az a RENGETEG süti! Jaj nekem! Mako elkezdte felsorolni, mi lesz holnap ott, és már akkor rosszul lettem a sok süti hallatára! A telefonon keresztül éreztem a torta illatát! – szippantott a levegőbe színésziesen szenvedve Chibiusa, és lehunyta szemeit. Diana visszamorgott:

- Nem hinném, hogy a telefonvezetéken keresztül lehetne érezni, de…

- Jaj Diana! Ne csináld ezt velem! Inkább segíts valamilyen ötlettel! – ült fel Chibiusa morogva. Diana arca felragyogott:

- Ha a te napod holnap nem is lesz jó, az enyém igen. Ugyanis Artemis papa és Luna mama visszamennek meglátogatni egy napra a királynőt a jövőbe! Én pedig itt maradok veled, és jókat rosszalkodhatnánk! Végre nem néz egyfolytában Luna mama a vizsla szemeivel….és nem szól rám, ha valami csintalanságot csinálok! – fordult hátára Diana boldog mosollyal, puha mancsait az ég felé nyújtotta, a kis csengő nyakában megrezzent. Chibiusa eltűnődve suttogta:

- Hát igen…Luna biztos adna valami jó tippet…de hát holnap, épp holnap ő se lesz itthon. Most mit tegyek?

- Nem tudom. De azt igen, hogy ha egyiket se választanád, hanem inkább VELEM töltenéd a napot…végre egy jót szórakoznánk, és…

- Igen…végre jól érezném magamat…ha veled lennék…ha veled lennék…- suttogta Chibiusa, arca egyik pillanatról a másikra megváltozott szomorkás és tanácstalan vonásai megváltoztak gonoszkássá és eltökélté…

- Kitaláltam a megoldást Diana. Neked nincs más dolgod, csak maradj ott, és ne mozdulj. – mutatott a kis macskára, majd lemászott az ágyról, kicsit hátrább állt az ágytól, kék ingecskéjéről leakasztotta a szív alakú brossát, majd még mielőtt Diana egyet is nyikkanhatott volna, már a kezével együtt fent is volt a levegőben:

- JÖVŐ EZÜSTKRISTÁLYA! VÁLTOZTASD EZT A MACSKÁT EMBERI LÉNNYÉ! – az ezüstkristály aktiválódni kezdett, a levegőben apró csillámok jelentek meg, és a brossból egy erősen rózsaszín lézerszerű fény vetítődött Diana rémült arcocskájára….és a macskát furcsa fény vette körül…Diana elkezdett rohamosan nőni….szőrös mancsai emberi kézzé váltak…fülei visszanőttek egészen kicsivé…hátsó mancsai is hosszú és vékony lábakká nyúltak ki….és Dianából ember lett.

A bross abbahagyta a csillogást, és fénye kihűlt. Chibiusa mint aki jól végezte dolgát, visszatűzte blúzára az ezüstkristályát, és először nézett rá a földön négy kézlábon guggoló rémült Dianára. Egy vele egyidős lány tápászkodott fel a földről, de egyből megingott, és majdnem elesett. Hiszen most állt életében először két lábra. Szemei nem váltak kékké, mint annak idején Lunáé, helyette maradtak lilás-pirosasak, haja azonban olyan színű volt, mint régen a szőre. Csodálatos átmenet volt a szürke és a sötétlila haj között…és mint mamájának, neki is négy gubóba volt összecsavarva a feje tetején, csak most nem volt kiengedve belőle semmi, csak pár apró kunkori tincs. Épp mint Chibiusának… nyakán egy kis arany csöngő rezdült meg, homlokán egy félhold ragyogott….ruhája egy kivágott felsőből állt, ami szürke volt és hosszú ujjú…nagyon hasonlított egy modern repülős ruhájához…szoknyája alatt tüll volt, és végén sárgás bogyók csilingeltek. Felfelé hosszú csizmája volt, egészen a combjáig ért.

Diana csak pislogott, és forgatta a kezeit az arca előtt, lenézett a lábára, és…

- Chibiusa, mit tettél? – a hangja nagyon hasonlított Usagi lányáéhoz, de kicsit nyávogósabb volt, és vékonykább. Chibiusa széles vigyort vágott, félő volt, hogy kettéhasad a feje. Odasétált a halálra rémült Dianához, és így szólt nevetve:

- Hát emberré varázsoltalak. Ha Usagi megtehette Lunával, én miért ne tehetném meg veled? Elvégre most szükségem is van rád.

- Mi? – nézett nagyot Diana. Chibiusa nem válaszolt, helyette merően nézte végig Diana öltözékét, és haját.

- Fordulj meg.

- Micsoda?

- Mondom, fordulj meg! – utasította a rózsaszín hajú. Diana lassan körbefordult tengelye körül. Chibiusa ráncolt szemöldökkel leste a kislányt, akinek még a magassága is hasonlított az övéhez. Miután Diana hatalmas szemeivel pislogva ránézett, Chibiusa visszavigyorgott rá, majd csettintett nyelvével:

-Tökéletes! Indulhat a buli!

***

 - Most meg mit csinálsz?

Diana az ágyról nézte, ahogy Chibiusa feltúrja a szekrényét, és megpróbál felkutatni valamit a legmélyéről, közben ilyesmi szavakat mormolt, hogy…ez nem megfelelő…ez túl szoros…ez nem alkalomhoz illő…

Aztán diadalmasan felkiáltott:

- Megvan! – egyik iskolai uniformisát mutatta a levegőbe, majd levágta az ágyra. A lámpákat már felkapcsolták, Diana odasétált az ablakhoz, hogy most emberszemmel nézze meg a sötét és éjjeli Juubant, ahol egész idáig macskaalakban élt. Lassan cincogva megszólalt:

- Chibiusa, elárulnád végre, mire készülsz velem?

- Jaj! Hát természetesen beöltöztetlek, hogy olyan legyél, mint én!

- De miért?

- Hogy eljátszhass engem a lányoknak, míg én moziban vagyok Usagival és Mamoruval!

- M..m-m-m-miii??? – Diana rettenetesen elkezdett remegni és dadogva leült. Még Chibiusa vissza se tudott válaszolni, türelmetlen kopogtatás hallatszott, majd Usagi hangja:

- Chibiusa! Én vagyok, Usagi! Be akarok menni a ruháimért! Azonnal engedj! – Usagi feszegette az ajtót, amit az előbb elbarikádozott a puffal Chibiusa. Az utóbbi kapkodva a fejét, turbógyorsasággal ragadta meg Diana remegő karját, és betuszkolta a gardróbszekrénybe.

D-de?

- Fogd be, és maradj csöndbe!!! Nehogy lebukjunk! – suttogta Chibiusa, és még az utolsó pillanatban csapta be a szekrény ajtaját Dianára, mert Usagi diadalmasan belépett. De amint odaért az ágyhoz, megtorpant, és szimatolni kezdett a levegőbe:

- Mi történt itt? – felnézett a levegőbe, ahol apró, alig látható csillámok sziporkáztak. Chibiusa nyelt egyet. Úgy látszik az ezüstkristály fénye még mindig nem tűnt el eléggé…most végük…ha Usagi rájön, hogy használta a jövő Ginzuishuját…

- Mi ez a csillám a levegőben? Mintha használták volna az ezü…

- Áááá! – röhögcsélte idegesen Chibiusa, és átkarolta Usagit. – Semmi nem történt! Képzelődsz Usagi!

A szőke felhorkantott, és összeszűkítette a szemeit:

- Csak nem kipróbáltad, hogy a gravitáció törtvénye érvényes-e az új  flitteres körömlakkomra? Na megállj! – azzal odatrappolt, veszélyesen közelre a szekrényhez, és széttúrta a kozmetikai fiókban az összes kihúzó akármicsodát, majd megnyugodva felsóhajtott, mialatt kezében szorongatta az említett körömlakkot:

        - Szerencséd! De Chibiusa! Mi ez az éktelen rendetlenség itt? Ez a sok kiszórt cucc a földön? Ez az én szobám, és itt csak én rumlizhatok! Azonnal pakold őket vissza a szekrénybe! – azzal felkapkodott pár kiömlesztett ruhaneműt a földről, és már nyitotta is a szerkény ajtót, amikor…

- NEE! Usagi! – Chibiusa villámgyorsan rohant a lány elé, testét hátulról rátapasztva a szekrénynek, széttárt karokkal.

- Miért ne?

- Mert…őőő…izéke…hát mert nagy a rendetlenség, és félek, hogy szívbajt kapnál, ha meglátnád! – vigyorogta idegesen Chibiusa, majd így szólt:

        - Tehát akkor, majd később gyere be a ruháidért, jóó? Anya azt mondta, hogy ma nem itt alszol, hanem a másik szobában, a földszinten. –blöffölt Chibiusa.

- Hmmm…ezt még megkérdezem tőle, és egyébként is, miért vagy ilyen fur… -a mondatod már nem tudta befejezni Usagi, mert az ajtó előtt találta magát, ami nagy csattanással bevágódott előtte. Hát, úgy tűnik, Chibiusa kezébe vette a szobája irányítását…és a dolgok irányítását is.