19.

***

Sora időközben elfáradt. Sehol nem találta a kislány szüleit pedig már többször is körbejárta a parkot. Időközben besötétedett. A park már teljesen kihalt volt. . Érezte, hogy valami nincs rendben a kislány körül.  Egy ilyen kis gyereket nem hagynak csak úgy magára. Lehet hogy elkóborolt. –tűnődött. Eldöntötte hogy ma éjszakára hazaviszi a gyereket aztán majd holnap elmegy a rendőrségre és bejelenti. Ekkor egy ötven év körüli férfi jött elő az egyik bokor mögül.

–Na végre megvagy! –sóhajtotta megkönnyebbülten. –Köszönöm hogy vigyáztál az unokámra! Ez a kis rosszcsont elszökött amíg aludtam, már órák óta keresem! –mondta miközben gyengéden megcirógatta Chibi Usa rózsaszínes fürtjeit.

Sora gyanakodva mérte végig a férfit. Az nem volt egy bizalom gerjesztő alak.  Erősen kopaszodott a feje tetején sötét pólót és nadrágot viselt. Nem volt az a nagypapa típus, inkább egy betörőre emlékeztette.. Ráadásul még a kislány is megrémült tőle. Lehet hogy egy gyerekrablóval áll szemben, talán egy alkalmas pillanatban a kislány meglépett tőle?

–Biztos, hogy maga a nagyapja? –kérdezte idegesen Sora

–Persze! –mosolygott az idegen és megpróbálta megölelni a gyereket.  De a kislány riadtan bújt Sora háta mögé.

–Menjen innen! –ordította le Sora az elképedt Luciust –Nem hiszek magának! Hagyja békén ezt a gyereket!

–Kisasszony! Értse meg én a család barátja vagyok! Már régóta keresem a kislányt! –csattant fel ingerülten a férfi.

–Az előbb még a nagyapja volt! Akkor most mi az igazság? –válaszolta türelmetlenül a lány és lassan hátrálni kezdett.

Lucius tudta, hogy szépszóval nem tudja a lányt meggyőzni. A fenébe erre most nincs idő! –gondolta ingerülten, és elkapta a lány karját.

–Nem érdekel, mit gondol! Adja ide a gyereket! –mondta kimérten miközben hosszan Sora kékeslila szemeibe nézett.  A lámpa fényében  alaposan megfigyelte a lányt megdöbbentette a hasonlóság közte és Serenity között. Sora gyorsan cselekedett egy határozott rúgással a padlóra küldte a férfit, majd futásnak eredt.  A férfit meglepte a lány ereje és gyorsasága. Erre csak egy harcos képes…Lehet hogy….–gondolta  az öreg és gyorsan talpra ugrott.

–Nem veszíthetem el! –dühöngött, majd a lány után eredt, és beleszaladt egy hatalmas pofonba. Az ütés erejétől elvesztette az egyensúlyát és elesett. Mielőtt még felpattanhatott volna újabb pofont kapott majd egy dühös sötétkék szempárral találta szemben magát.

–Mit akar maga a lányomtól! –ordított Albus aki ebben a pillanatban érkezett meg  –Takarodjon innen mielőtt hívom a zsarukat! –folytatta miután ellökte magától a férfit aki meglepetésében megszólalni sem tudott, és még mindig szédelgett az előbbi pofonoktól.

–Albus Moriarty? Maga hogy kerül ide? –nyögte, de a férfi már nem hallhatta őt mert a lányával már messze járt.

–Sora! Mi a fene folyik itt? –kérdezte dühösen Albus miközben magával vonszolta a  meglepett lányt. Sora elmesélte a történetet az apjának.  Albus tanácstalanul vakarta meg a fejét. Talán Sorának igaza van. –gondolta– Lehet, hogy a kislányt elrabolták és megszökött? Az a fura hogy  az az alak nagyon ismerős volt valahonnan….Lehet, hogy egy körözött bűnöző? Na mindegy ezt majd a bátyám kideríti, elvégre rendőr, ez a dolga.

–Jól van a kislány ma nálunk alszik, – mondta végül –holnap  majd Charlie bácsikád megkeresi a szüleit.  De  mondd, miért nem mondtad anyádnak hogy mi történt?

–Mert nem jutottam szóhoz tőle! –felelte morcosan a lány.

Albus hatalmasat sóhajtott most érezte csak hogy  mennyire nem volt jó ötlet letiltani a lánya telefonját. Bár  a letiltás  nem volt alaptalan mert Sora állandóan  Amerikába telefonált és ő nem győzte fizetni a számlát.

Hirtelen panaszos nyöszörgés hallatszott az egyik közeli bokorból. Sora kíváncsian benézett a bokorba, egy súlyosan sérült szürke macskát talált ott. Óvatosan az ölébe vette az ájult állatot és kijött a bokorból.

–Diána! –zokogott fel Chibi Usa amikor meglátta

– Ez a te cicád? –kérdezte Albus a kislányt. Chibi Usa bólintott.

–Ne aggódj apa állatorvos! –nyugtatta meg a síró kislányt Sora –Ugye meg tudod menteni?

–Majd kiderül kicsim. –suttogta Albus– Most menjünk haza édesanyád már  biztosan aggódik!

A férfinak ebben teljesen igaza volt. Serena idegesen járkált körbe az üres lakásban.

–Hol lehetnek? –kérdezte elkeseredetten majd csüggedten leült az egyik fotelbe. Egy szürke fekete csíkos macska  arany félholddal a homlokán telepedett  le az ölébe.

–Ne aggódj! Nemsokára itt lesznek! –nyávogta  kedvesen. Ezzel általában megnyugtatta Serenát, de most nem.

–Jaj! Ares! Már egy órája is ezt mondtad! –korholta meg a cicát, majd ismét róni kezdte a köröket..

Ekkor végre nyílt az ajtó. Sere idegesen rohant a lánya elé, de amikor meglátta Diánát és Chibi Usát riadtan  megtorpant  és  tanácstalanul nézett a férjére.

–Majd Sora elmondja mi történt–mondta a férfi köszönés helyett és a sérült macskával bevonult a rendelőjébe. Chibi Usa aggódva nézett utánuk.

–Ne aggódj, minden rendben lesz!– nyugtatta meg Sora a kislányt, majd részletesen elmesélte az anyjának a parkban történteket

Albusnak  végül sikerült megmentenie a cicát, szerencsére az állat sérülései nem voltak annyira súlyosak de nagyon sok  vért vesztett.

–Most pihennie kell, de hamarosan rendbe jön! –mondta Sorának aki nagyon aggódott a cica miatt.. Így a rendelő előtt várakozott.

–Hála az égnek! –sóhajtott fel Sora– Szegény Chibi Usa nagyon  bánkódott miatta! Anya csak nehezen tudta megnyugtatni. Tényleg Apa, mi lesz vele ha a rendőrség nem találja meg  holnap a szüleit?

– Ne aggódj Charlie bácsi elintézte hogy addig nálunk maradjon, amíg meg nem találják őket. De most menj  és aludj kicsim, már nagyon késő van.

Lucius időközben összeszedte magát és követte a lányt és a férfit biztos távolságból. Semmiképp sem akarta Chibi Usát szem elől téveszteni. Miután alaposan megfigyelte a házat ahová a kislányt bevitték,  visszaindult  a Chiba házba hogy  beszámoljon a többieknek a történtekről. A parkban összefutott Plútóval és Hotaruval. Röviden elmesélte nekik a történetet.

–Ne aggódjon felség, minden a legnagyobb rendben van. –nyugtatta meg Setsuna –Chibi Usa a lehető legjobb helyen van.

Lucius semmit sem értett, de nem vitatkozott ahhoz túlságosan fáradt volt. Lassan továbbindult a két lány társaságában a Chiba ház felé.

Később Mamorunál ismét összegyűlt a csapat, hogy megbeszéljék a történteket. Plutó elmesélte Lucius történetét. Aki miután megérkeztek azonnal elaludt az egyik fotelban, és képtelenség volt felébreszteni. Pedig Luna és Artemisz felváltva ugrált a férfi mellkasán.

–Ez hihetetlen! Hogy képes most aludni! –hüledezett Shingó.

–Hotaru, kérlek mondd el még egyszer mi történt? –kérte Ikuko

–Pontosan nem tudom. Lucius szerint egy lány vitte magával Chibi Usát, aki megszólalásig hasonlított Usagira. Többet nem mondott.

–De miért nem avatkozott közbe?  Hagyta hogy elvigye? –dühöngött Mamoru.

–Csak ennyit tudok. –mondta Hotaru

–És hol van Diána? –kérdezte aggódva Luna

–Sajnos nem tudom.. –felelte csendesen a lány. Luna dühösen ugrott a nyakába.

–Nem tudsz mást mondani!? –ordította le. Hotaru begurult.

–Kérdezd Plutót ha nem hiszel nekem! –csattant fel

–Tényleg hol van Plutó? –nézett körül Haruka– Az előbb még itt volt!

–Az előbb ment el, de nem mondta meg  hogy hová megy. –felelte Michuru

–Nagyszerű, még ez is! –morgott Mamoru –Valaki ébressze már fel Luciust! Válaszokat akarok!

– Sajnos nem megy.. –jegyezte meg Shingo, aki időközben beszállt a férfi ébresztgetésébe, kevés sikerrel.  Mivel az említett éppen nyitott szájjal horkolt.

–Én tudom hogyan kell felébreszteni, de szörnyen dühös lesz. –mondta csendesen Bianca, akiről eddig teljesen el is feledkeztek.

–Mindegy, csak csináld! –morogta Kenj.

–Hááát jó! –vonta meg a vállát a kislány– De ne mondják, hogy nem szóltam előre!

 Majd a Holdlabda segítségével egy kis üvegcsét varázsolt elő, amiben barnás lötty kavargott.

–Ajjjaj! –kuncogott Artemisz miután meglátta az üveget, majd érdeklődve figyelte az eseményeket. Lucius még mindig nyitott szájjal aludt. Bianca odament az apjához, miután az asztalra készített egy vödör vizet és az üvegcse tartalmát a nyelvére öntötte, majd gyorsan félreugrott. A horkolás abbamaradt. Pár másodpercig nem történt semmi. Aztán Lucius ordítva ugrott ki a fotelből, néhányszor körbe futotta a szobát, majd  miután felfedezte a vödröt az asztalon, gyorsan kiitta belőle a vizet. Ezután lassan  visszaült a fotelbe, és hatalmasat sóhajtott, orrán és fülén lilás füst jött ki. A szobában vágni lehetett a csendet.

–Melyik marha szórakozik velem?!!! Esküszöm ha elkapom laposra verem!– üvöltötte  az öreg teli torokból, miután megjött a hangja.  Bianca ijedten bújt Hotaru mögé.

–Higgadj le Lucius!  Már fél órája keltegetünk! Bianca ébresztett fel! –csitította Mamoru

Lucius csak most jött rá hol is van. Csüggedten ült le a fotelbe, majd a lánya felé fordult, és valamivel nyugodtabban fojtatta. –Mond kicsim, hol szereztél te Sárkányfűz olajat?

–Albus adta nekem, hogy megvédjem magam vele. –cincogta a kislány

–Erre te nem átallod  szegény apádat kinyírni vele! –mondta Lucius miközben  még mindig lila füstkarikákat eregetett.–Ha egyszer hazajutok leverem rajta!

–Te jó ég!  Mi volt ez? –kérdezte riadtan Ikuko miután szóhoz jutott a döbbenettől.

–Sárkányfűz olajnak nevezik. –mondta Artemisz miközben kirobbant belőle a nevetés és képtelen volt fojtatni. Luna vette át a szót.

–Ez egy nagyon csípős fűszer növény, sokkal erősebb mint a földi csípős paprikák bármelyike.  Nagy mennyiségben különös mellékhatása is lehet. Szerencsére semlegesíthető a hatása egy kis Holdliliom olajjal.

–Úgy van! –fojtatta  Lucius, aki végre abbahagyta a füstölgést– Ebből egy csepp is elég lett volna! Albus nem mondta neked?

–Hűha Tényleg! –kapott a fejéhez Bianca– Bocs  apa!

–Semmi baj kicsim! Csak adj gyorsan egy kis Holdliliom olajat!–mondta a férfi és újból füstölögni kezdett.

–Újjúj! Az már elfogyott! Most mi lesz? –ijedt meg Bianca. Artemiszt újjabb röhögőgörcs fogta el.

–Ugye, nem lesz komoly baja?–kérdezte aggódva Ikuko

–Nem csak füstölögni fog pár napig, legalább is azt hiszem.–válaszolta Luna aki szintén nem tudta megállni neveté nélkül.

–Nagyszerú! –morogta Lucius aki mostmár színes buborékokat csuklott–Mi jöhet még?

–Majd megtudod! –röhögött Artemisz miközben  arrébb pofozott néhany színes buborékot a mancsával. A társaság jót nevetett a dolgon, majd fojtatták a megbeszélést. Lucius elmesélte  hogyan futott össze a lánnyal aki magával vitte Chibi Usát. Persze azt kihagyta, hogy Sora gyerekrablónak nézte.

–Na ezzel nem megyünk sokra! –morgott Mamoru

–Várd ki a végét öcsi! Plutó szerint  a kislány biztonságban van– mondta Lucius

–Ez marhaság! –szólt bele Kenji

–Nem éppen haver. –fojtatta az öreg  újjabb buboréközönt eregetve–Azon nem gondolkodott el senki, hogy vajon miért hasonlít az a lány annyira Usagira?