~~SAILOR-SERENITY~~
~~SAILOR-SERENITY~~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Animecon
Jössz a tavaszi SakuraConra?

Igen, mindkét nap
Igen, egyik nap
Még nem tudom
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
 
 
 
 
 
 

 
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
 

 
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
 
 
 
Lezárt szavazások
 
 
Timke: A múlt ködében - 1.rész

A múlt ködében

 

                                                                                                                        

                                                                Első rész:

                                                      Naptündér színre lép

 

-Haruka, hová mész? - szólalt meg egy szemrehányó hang.

-Kiszellőztetem egy kicsit a fejem! Muszáj mennem egy kört!

-Köszi, szóval számodra a kikapcsolódás már csak a száguldásban nyilvánul meg, mi?

-Jaj, Michiru, te is tudod, hogy ez nem igaz! Ígérem, mire Hotaru és Setsuna megérkeznek, én is

itthon leszek.

-Oké, siess, ne is lássalak! - csóválta mosolyogva fejét a kék hajú lány.

Haruka beszállt menő, sárga sportkocsijába. Száguldás közben az eltelt hat hónapra gondolt.

Mióta legyőzték Galaxiát, ellenségnek se híre, se hamva. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne, de a

rövid, szőke hajú lányt nagyon aggasztotta, hogy már három napja ugyanaz a rémálom gyötri.

 Minden egyes részlet úgy lebeg a szeme előtt, mintha tényleg átélte volna.

 

Egy hosszú, sötét folyosón futott harci fukujában, ami másként nézett ki, mint az eredeti. A

derekához rögzített uszály nem sötétkék, hanem hosszú, sárga színű volt. A sötétkék felső szoknyához

egy világosabb alsószoknya társult. Homlokán nem a szokásos fejpántot, hanem bolygólyának

arany jelképét viselte. Sötétkék bokacsizmája helyett fehér, térdig érő csizmában futott, vállain

egy-egy gömb alakú (az alsószoknya színéhez passzoló) világoskék vállpánt volt, fehér kesztyűje

 is hosszabb volt, a könyökéig ért. A mellkasán is sárga bokréta volt, melyhez fehér csillag alakú

bross rögződött.

A folyosóból kiérve furcsa kép fogadta. Földből kinőtt, tövises indák és pókhálószerű, kötélnyi

vastagságú fonalak nőttek ki a semmiből. Úgy tűnt, mintha egy átjárót vagy dimenziót takarnának

 el, ahonnan a gonosz erők szüntelenül próbáltak előtörni. Ám a legszörnyűbb dolog még hátravolt: a

terem kellős közepén, az indák sűrűjében egy lány állt. Testét az indák körbefonták, a tövisek mélyen

a bőrébe hatoltak. Öntudatlan volt. Feje kissé előrebillent, így háta közepéig érő, enyhén hullámos

barna haja a fél arcát eltakarta. De ami a legkülönösebb: ő is harci fukut viselt. Valahányszor a

 fekete, alaktalan gonosz erő vadul próbált kiszabadulni, a lány testéből vakító sugarak törtek

elő, megakadályozva a gonosz előrejutását. Haruka meglepődött: a lány sérülten és ájultan is

gyönyörű volt. Hirtelen megmagyarázhatatlan aggodalom tört rá és kétségbeesve próbált a közelébe

jutni, hogy minél előbb kiszabadíthassa, de az indák elállták az útját. Ekkor egy hangot hallott,

mely kísértetiesen, mégis megnyugtatóan, biztatóan hangzott:

- Uranus, a gonosz hatalma, mely oly hosszú időn keresztül megakadályozta, hogy szabad legyek,

a te tiszta szívednek köszönhetően megszűnt. De ha most kiszabadítasz, olyan erők kerülnek

felszínre, amivel a senshik képtelenek lesznek megbirkózni. Kérlek, menj el innen! A ti életetek

fontosabb! Fontosabb.....

 

Haruka megborzongott. Miért ért véget mindig itt az álma? Ki lehetett az a senshi? Mert biztos, hogy

az volt. Miért kell szenvednie? Miért? Valahogy az az érzése volt, mintha a lányt régóta ismerné. Mi

 több, nagyon aggódott miatta. De sehogy sem tudott visszaemlékezni.

Beért a városba. Épp a kórház mellett hajtott el, amikor meglátott egy játékboltot, ahol egy nagyon

aranyos plüssmaci volt kiállítva. ,,Hotarunak úgyis nemsokára itt a születésnapja, megyek,

megveszem neki!" - gondolta, miközben leparkolt az épület előtt. A bolt felé menet egy sötét sikátor

 mellet ment el, ahonnan hirtelen az egész várost elöntő vakító fénysugár keletkezett. A sugár,

amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is tűnt. Harukát nyugtalanság fogta el, amit a sötét sikátorból

szűrődő furcsa zaj csak fokozott. Megfordult, mire egy támolygó, több sebtől vérző lány nekiütközött

és egyenesen a karjaiba zuhant. Térdig érő ujjatlan fehér ruhát viselt, melyet a rászáradt

vérfoltok elcsúfítottak. Eszméletlen volt, így Haruka a karjába kapta a pihekönnyű kis testet és sietett

 a kórház felé. A lány hirtelen kinyitotta a szemét, esdeklő tekintettel a szőke lány arcába nézett,

 és megszólalt:

-Uranus, kérlek, hagyj itt engem! Nem éri meg! Nem tehetsz értem már semmit! Figyelmeztetned kell

a senshiket, új, végzetes ellenség közelít! Nem értem, miképp szabadulhattam meg, ennek nem lett

volna szabad bekövetkeznie! Uranus... - ismét elájult.

Haruka megtorpant, hitetlenkedve hallgatta végig a lányt. Ez a teremtés tudja a kilétét, mi több,

új ellenséget emlegetett. Ki lehet? Felocsúdva gondolataiból, még eszeveszettebben rohant, félve, hogy

a lány idő előtt elvérzik.

A kórházban azonnal kezelésbe vették, Haruka itt maradt, míg az orvos odament hozzá.

- Nézze, a kislány igen sok vért vesztett, már a vérátömlesztés sem segíthet rajta. Megtettünk mindent,

ami emberileg lehetséges, az élete már csak a Sors kezében van. Még eszméleténél van. Nem

akar bemenni hozzá?

- Igazság szerint doktor úr, fogalmam sincs, ki ez a kis teremtés. Mintha a semmiből bukkant volna

elő. Magam sem értem, de nagyon aggódom miatta. Bemegyek hozzá!

A szobában félhomály volt, mégis könnyű volt felfedezni azt a falfehér arcot. Haruka odament az ágyhoz

és beszélni kezdett:

-Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek áruld el, honnan tudsz a kilétemről? Miféle ellenség közelít?

Nem ismerjük egymást valahonnan? Tudom, emlékeznem kéne valamire. Valamire, ami régen

nagyon fontos volt nekem.

A lány ránézett, szeméből egy könnycsepp hullott ki.

- Jaj, ne haragudj! Nagyon fáj? - lépett közelebb Haruka, és eddig egy teljesen ismeretlen érzés

 kerítette hatalmába, mellyel szomorúság társult. Hirtelen, maga sem tudta, hogyan, megfogta a lány

kezét és a szemébe nézett, mire a lány nagy nehezen megszólalt

-Valóban nem emlékszel rám? Ez esetben nem értem, miről beszél és sajnálom hölgyem, hogy

 így tönkretettem az estéjét.

- Honnan tudod, hogy lány vagyok? - lepődött meg Haruka.

- Ugyan már, kisasszony, attól, hogy ingben és nadrágban van, még meg lehet különböztetni egy

férfitól, nem gondolja? - mosolyodott el a lány, mire a szájából vér buggyant ki és fullasztó

köhögésbe kezdett. Haruka rohant az orvosért, de az ajtónál egy belső hang sugallatára még

egyszer visszanézett. A lány még ennyit mondott:

- Kérem, menjen haza, semmit sem tehet értem. És köszönök - mindent! A nevem Diana. - és

újra visszazuhant az öntudatlanságba.

 

 

- Michiru? Én vagyok az. Ne haragudj, hogy nem értem haza időben, de szörnyű dolog történt! Láttad azt

 a vakító fénysugarat? Riassz mindenkit, még ma este beszélnem kell mindnyájótokkal! A macskákat

se felejtsd el! Rendes vagy, nekem semmi bajom, máris indulok! Szia! - Haruka letette a kagylót és

 a doktorhoz fordult.

- Kérem, ha bármi történne, azonnal értesítsen. Haza kell mennem, de nagyon féltem őt!

- Megértem. Ne aggódjon, bármi történjék, értesíteni fogjuk.

 

 

- Hol voltál? Mi történt? Már mindenki megérkezett! - tárta szélesre az ajtót Michiru.

- Siettem, ahogy csak tudtam, benn mindent elmondok.

Beléptek a nappaliba. Mindenki jelen volt, még ChibiUsa és Diana is, akik nemrég jöttek újra látogatóba

a jövőből. A jelenlévők egyszerre rohamozták meg Harukát és csak úgy záporoztak a kérdések. Mikor

egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, Haruka elmondott mindent az elejétől a végéig. Mikor befejezte, döbbent csend lett úrrá az egész társaságon.

- Ki ez a lány?

- Új ellenség?

- Honnan tudhat a kilétedről?

- Több sebtől vérzett? Menthetetlen?

- Nézzétek, én sem tudok többet. Mikor másodszor bementem hozzá, semmire sem emlékezett. Luna,

 Artemis, a belső harcosokat annak idején ti kutattátok fel. Nem tudtok semmit egy újabb, utolsó tündérről?

- Úgy tudom, az összes senshit megtaláltuk. - gondolkodott hangosan a fekete cica. - Setsuna, te

sem tudsz segíteni? Az Időkapu őrzője vagy, talán van rá esély, hogy kiderítsünk valamit!

- Sajnálom, de semmit nem tudok erről a dologról. Haruka, azt állítod, hogy ő is egy senshi. De miből gondolod?

- Van még valami, amiről már három napja beszélnem kellett volna. - mondta Haruka, és elmesélte álmát. A senshik a történet végeztével összenéztek, és izgatott moraj futott keresztül a társaságon. Mindnyájan ugyanazt álmodták! Teljesen össze voltak zavarodva. Ami hirtelen megszólalt:

- Nem lehetséges, hogy az a lány, akit álmunkban láttunk és akit Haruka a kórházba vitt, egy és ugyanaz

a személy?

- Én is erre gondoltam. Nagyon hasonlított rá és könnyen lehet, hogy azok a sebek a tövisektől származnak. Oh, igen, és a neve Diana.

Luna és Artemis gyereke eddig szótlanul hallgatta a beszélgetést, de amikor meghallotta a nevet, felugrott és izgatottan felkiáltott:

- Mit mondtál?!? Diana? Azt hiszem, tudok valamit... - kezdte, de elbizonytalanodott, amikor minden tekintet rászegeződött.

- Igen? Mondj el mindent, amit tudsz, kicsim! - bátorította Artemis.

A szürke kiscica mosolyogva jövőbeni apjára nézett és bátran belekezdett:

- Nem sok információval rendelkezem, de azt hiszem, őróla volt szó...

- Mi volt az? - kotyogott közbe Usagi, mire Rei dühösen lepisszegte.

- Mamától egyszer megkérdeztem, miért a Diana nevet adta nekem. Azt mondta, a tanulmányai során

egy nagyon régi tekercsen olvasta, és ha gondolom, szívesen megmutatja. Kapva kaptam az alkalmon,

és bementünk a Holdpalota könyvtárába. Kis keresgélés után meg is találtuk, de a tekercsen

ismeretlen nyelven íródott szöveg volt és csak két szó volt világosan kivehető: Naptündér és Diana.

Mama azt mondta, hogy a betűk valószínüleg holdrúnák, de itt senki sem tudja elolvasni, mivel ez

a képességünk elveszett, amikor Usagi édesanyja feláldozva életét, a jövőbe küldött minket.

A kiscica beszédét végig csönd követte és mikor befejezte, még kínosabb lett a helyzet. Végül Haruka türelmetlenül felkiáltott:

- Hát ez remek! És most hogyan tovább? Még ha el is hozzuk a tekercset, akkor sem tudjuk, mi van

ráírva, arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, hogy kik az új ellenségeink és mikor jönnek!

 Ráadásul sejtésünk sincs arról, ki ez a titokzatos új tündér és miért nem emlékszik rá senki?

- Megvan! Azt hiszem, tudom a megoldást! - Ami magabiztosan járkált fel és alá. - Egyetlenegy személy van közöttünk, aki minden képességét megőrizte. Setsuna, mit gondolsz?

- Mint mindig, most is igazad van, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy a

tekercs ősrégi és olyan nyelven íródott, amit még én sem ismerek. Mindenesetre elhozom, megpróbálom lefordítani, de ha nem megy, még talán a computered a segítségünkre lehet.

- Én is veled tartok! - mondta a szürke kiscica. - Még hasznomat is veheted, de legfőképp nem szeretném, ha egyedül utaznál!

- Köszönöm! - hatódott meg Setsuna.

Akkor a továbbiakban csak várni tudunk. Köszönjük, hogy eljöttetek és ne haragudjatok a háborgatásért. - szólalt meg a mindig udvarias Michiru. - Nincs kedvetek itt maradni éjszakára? Ha ma még történne valami, legalább együtt lennénk és nem kellene tartanunk a következményektől.

- Nagyszerű ötlet! Ööö..... Michiru, nincs véletlenül pár darab abból az isteni süteményből, ami a specialitásod? - csillant fel reménykedve Usagi szeme.

- De neveletlen vagy! Most is csak a hasadra tudsz gondolni! - hurrogta le egyből Rei.

- Nem, nem, igaza van, két percet kérek, aztán mindenki irány a konyhába! Makoto, a segítségedet

kell kérnem!

- Természetesen. - mosolyodott el a magas, copfos barna hajú lány.

- Setsuna, ne menj azonnal, majd vacsora után induljatok! - indítványozta Minako, mikor észrevette,

hogy zöld hajú társa már éppen az átváltozáshoz szükséges szavakat készült kiejteni a száján.

- De a tekercs! Minél előbb itt van, annál.....

-Szó sem lehet róla! És tegyünk ki a szenvedésnek Dianával együtt, félholtan az éhségtől? Azt már nem!

- Ha gondolod!

 

Vacsora közben vidám volt a hangulat, senki sem gondolt többet az elmúlt eseményekre,

egyvalaki kivételével. A nagy zsivaj közepette senki sem vette észre, hogy Haruka alig eszik valamit,

és a társalgásban is kevesebbet vett részt. Michiru azonban gyakran rápillantott fürkésző tekintetével. Tudta, hogy szőke társa nem volt teljesen őszinte, valami még nyomja a szívét, és azt is tudta, hogy Haruka még mindig a történtekre gondol és nem képes kiverni a fejéből a titokzatos lányt.

 

A vacsora végeztével a társaság a nappaliba vonult és a hangulat a tetőfokára hágott. Kihasználva

az alkalmat, Haruka csendben kisurrant az ajtón, hogy a hűvös esti levegőben elgondolkodjon a történteken.

,,Kell, hogy legyen valamilyen összefüggés. Nem értem, miért nem emlékszünk a régi életünkből semmire. Azaz érzésem, hogy régen Diana jelentős szerepet töltött be az életemben. Szeretném tudni, miért,

és vajon visszatérnek e valaha az emlékeim?”

Hirtelen egy jól ismert, finom kéz gyengéden a vállára tette a kezét.

-Ugye, a történteken rágódsz? Mondd, mi nyomja ennyire a szíved?

-Jaj, Michiru! - fordult hozzá Haruka és hevesen megölelte. - Nem értem, mi van velem. Téged

nem aggaszt az álom? Amióta ez történt velem, öntudatlanul bánt a lelkiismeret és gyötör a tudat,

hogy cserbenhagytam a lányt, de nem most, hanem valamikor régen.

- Hát téged is? Mikor kimentél, beszélgettem a többiekkel és mindenki ugyanezt mondta. De van itt még valami: szerintem Setsunát, téged, Hotarut és engem érint ez a dolog a legkomolyabban. Mintha

az álombeli lánynak különleges kapcsolata lenne velünk. Nem érzed úgy, mintha valami hiányozna? Valami, ami azelőtt nagyon boldoggá tett és nélkülözhetetlen volt számunkra.  Setsuna is ugyanígy érez. Bosszant a dolog, hogy sehogy sem tudok visszaemlékezni.

Haruka meglepődött az új állításokon, hiszen ő maga is ezen a véleményen volt.

-Miért jöttél ki utánam?

-Azért, mert én ismerlek a világon a legjobban, ugyanazok a gondolatok foglalkoztatnak és mert

a barátnőm vagy!

-Mihez is kezdenék nélküled! - mosolyodott el.

-Jó kérdés. És most, hogy összeszedted magad, ideje visszamenni a többiekhez és semmi szomorúság! - kacsintott Michiru nyughatatlan társára.

-Igazad van, menjünk!

Megkönnyebbülten léptek be a házba. Időközben Setsuna átváltozott és a lányok körbeállták, hogyha csak rövid időre is, de elbúcsúzzanak tőle és ellássák tanácsokkal.

-Légy nagyon óvatos, nem tudhatjuk, hogy mikor ér váratlan támadás! Diana, vigyázz rá! -jegyezték meg egy huncut, barátságos mosoly kíséretében. Hotaru nem csinált mást, csak odaállt magas barátnője elé, esdeklő tekintettel a szemébe nézett és csak ennyit mondott:

-Siess haza!

Setsuna válaszként viharosan magához ölelte kis védencét és megígérte, hogy másnapra már itthon

 is lesz. Felállt, kézbe vette pálcáját és már szóra nyitotta a száját, amikor egy váratlan esemény megakadályozta ebben.

Ő, Michiru, Haruka és Hotaru egyszerre kaptak a szívükhöz, lelküket határtalan szomorúság kerítette hatalmába és suttogva ejtették ki a szörnyű szavakat:

-Meghalt! - és a lányok szeméből egy-egy könnycsepp hullott ki. Egy pillanattal később ugyanez

történt Diana és ChibiUsa kivételével a többi jelenlévővel is. A két kicsi értetlenül hol egymást,

hol társaikat nézték. A kifejezés, mely a senshik arcán tükröződött, a leírhatatlan lelki fájdalom

volt. Könnyeik lassan, de szüntelenül folytak szemükből, míg azok váratlanul elkezdtek egybe

olvadni. Ugyanebben a pillanatban a senshik ösztönszerűen megragadták egymás kezét és

szemük elhomályosult. Mintegy varázsütésre, átváltoztak harci fukujukba, homlokukon megjelent bolygójuk arany jelképe, melyekből sugarak törtek elő és egyesültek egybeolvadt könnyeikkel. A jelenségből

egy alig észrevehető, kicsi, sárga fénygömb keletkezett, ami miután eltűnt, egy pillanattal később

vakító sugárnyalábbként tért vissza. Ekkor a lányok visszanyerték öntudatukat, megdöbbenve

nézték egymást, nem emlékezve a történtekre. A sugárra emelték tekintetüket és csodálkozva

vették észre, hogy abból egy gyönyörű harcos teste kezd kiemelkedni. A sugarak lágyan, fátyolként körbefonták testét, és a lány dallamos hangon megszólalt:

-Köszönöm! Hiába volt minden erőfeszítésem, igaz? Nem emlékezhettek rám, mert minden olyan emlék, ami hozzám köt benneteket, elvettem. Ha visszaadnám, nagy fájdalmat okoznék, ezt képtelen lennék megtenni. Mégis, az, hogy szabad vagyok, csak nektek köszönhetem: A tiszta, nemes szivetek, hűségetek, barátságotok, mellyel kitüntettek engem, hatalmasabbnak bizonyult minden varázslattal szemben. Bár a testem fogoly maradt, a lelkem kiszabadult, így lehetőséget kaptam, hogy figyelmezetesselek és továbbra is óvjalak benneteket: Veszély közeleg! Nagyobb erővel rendelkeznek, félelmetesebbek minden eddigi ellenségeinknél! A testem ideig-óráig a főgonoszt még féken tudja tartani, de átkozott csatlósai szabadok, és mindent elkövetnek, hogy engem elpusztítva és a senshik tiszta, szívből fakadó erejét felhasználva úrnőjükkel démonná változtassanak minden teremtményt és uralkodjanak felettük! Az egyetlen akadály én vagyok. Feladatotok az ellenség elpusztítása és az átjáró megszüntetése. Egyszer már sor került rá, hogy ezt a feladatot véghezvigyük, de volt egy másik mód is: Mivel én, Naptündér rendelkezem a legnagyobb hatalommal a senshik között, képes voltam rá, hogy az ellenség örök időkre egy általam létrehozott dimenzióban raboskodjon. A tervem bevált, de elkövettem a legnagyobb hibát: lebecsültem ellenfelem erejét. Mielőtt létrehoztam volna börtönüket, a királynő megátkozott: ha fogságba esnek, velük együtt én is szenvedjek, és ha egyszer kiszabadulnék, ők is követnék példámat. Mégis, vállaltam sorsomat, így örök álomba merülve, testemet védőkorlátként felhasználva magam is fogoly lettem. De így rákényszerültem, hogy módosítsam emlékezeteteket. Fájdalmas feladat, de meg kellett tennem, mert nem engedhettem meg, hogy valaha felébresszetek és ezáltal az ellenség kitörjön, veszélybe sodorva benneteket. Mégis, veszély esetén a szívetekben mindig veletek voltam és leszek továbbra is! Ha sor kerül a következő összecsapásra és sehogysem boldogultok, gondoljatok az érzésekre, mellyel kiszabadítottatok engem és a segítségetekre sietek!

A sugár halványodni kezdett és a senshi már majdnem eltűnt, amikor a külső harcosok káltottak fel:

-Várj még! Miféle emlékekről beszélsz? Miért fájdalmasak? Engedd, hogy kiszabadítsunk! Nem hozhatsz ekkora áldozatot! Hadd segítsünk!

Naptündér könnyes szemmel rájuk emelte tekintetét és és tagadólag megrázta a fejét:

-Ez nem áldozat! most nem beszélhetek erről! Itt és most még nem! Ígérem, egyszer mindent megmagyarázok. -mondta, majd egy nehéz sóhaj kíséretében a fénysugár semmivé foszlott.

 

 

A senshik Plútó kivételével immár hétköznapi alakjukban, némán hallgatták ChibiUsa és Diana beszámolóját arról a percről, amikor öntudatlanul létrehozták az apró fénygömböt. Usagi csenbdben gondolkodott, majd minden felszólítás nélkül megszólalt:

-Egyetértettek velem, ha azt mondom, hogy Naptündér régen nagyon fontos volt nekünk?

-Részemről igen. Mivel mással bizonyítjuk ezt a megmagyarázhatatlan hiányérzetet, mely mindnyájunk lelkében előtört? És a vele járó bűntudatunk? Talán azért érezzük, mert nem sikerült kiszabadítanunk. - vonta le következtetéseit Ami.

-Mennyit szenvedhetett! Gondoljatok bele: feláldozta az életét értünk, pedig tudta, hogy akkor el kell vennie a vele történt emlékeinket, és így esélye sem lesz rá, hogy valaha megkeressük és felébresszük. - folytatta elcsukló hanggal Usagi.

-Hát éppen ez az! Valami nics rendben: ha tényleg barátság fűzött minket össze, miért nem bízott az erőnkben? A senshik közös, legyőzhetetlen erejében! Ő maga mondta, hogy együtt indultunk el megsemmisíteni az ellenséget. Miért gondolta meg magát? Miért nem ezt a megoldást választotta? Mi indíthatta a legerősebb senshit erre a kétségbeesett elhatározásra?  -tette fel kérdéseit Haruka.

-Szerintem valaminek történnie kellett, ami miatt képes volt a saját életét is feláldozni. Márcsak az a kérdés, miért? - csóválta fejét Michiru  rá egyáltalán nem jellemző módon.

-Biztos vagyok benne, hogy a tekercs megadja a választ. Ha minden igaz, nagyon régi, még Selené királynő, Usagi édesanyja uralkodása előtt találták meg. Most azonnal indulok, jobb, ha minél hamarabb kiderítjük, mi is áll benne. - ugrott fel Setsuna. - Késő van, feküdjetek le, sok volt ennyi izgalom és meglepetés mára! -mondta szigorúan, mégis gyöngéden társainak.

-Nem lenne jobb, ha éjszakára inkább itt maradnál?

-Úgysem tudnék elaludni. Bár Diana, neked talán...

-Ne is folytasd! Szó sem lehet róla! Megígértem, hogy veled megyek, és különben is, még hasznomat veheted! Mire várunk még?

-Hiába, az én lányom! - feszített büszkén Artemis.Senki sem akadékoskodott többé, felálltak , újra elbúcsúztak, majd az Időkapu őre (apró kíséretével a kezében) egy lila sugárnyalábban történő teleportálás során köddé vált.

 

 

A házban történő események közben fenn, magasan a város fölött egy titokzatos lény repült már hosszú ideje. Az ő figyelmét sem kerülte el a fény, mely egy pillanatra mindent elvakított. Igen, Helioson a diadal mosolya futott át. Sikerült! Végre felébredt! Remélte, hogy számítása beválik és a többiek is kiszabadulnak. Pont ama sikátor felett körözött, ahol Haruka találkozott a sebesült lánnyal. Ezúttal sem tévedett: a sugár négyszer egymás után újra megjelent és minden egyes villanás után egy-egy alak vált ki belőle. Helios a sikátor szélén landolt, majd a szárnyas egyszarvú hirtelen egy fehér hajú, serdülő ifjúvá változott. A négy jövevény értetlenül bámult egymásra. A legidősebbnek tűnő egyén kivételével mindnyájuknak hullámos haja volt és nagyon hasonlítottak egymásra. Az első férfinek viszont szögegyenes fehér haj jutott osztályrészül.  Sötétszürke öltönyt viseltek és a kezdeti megrökönyödés után a három fiatalabb gyűlölködve, egyszerre szólalt meg:

-Hogyhogy te élsz?!? Azt hittem, sikerült eltennem végleg láb alól!

-Ennek most nincs itt az ideje. Nézzetek rám! Megismertek? -mondta ellentmondást nem tűrő hangon Helios.

A négy férfi megrökönyödötten, majd torz vigyorral a fiúra emelték tekintetüket. Helios meglátta szemük árnyékában a Gonosz jelenlétét.

-Sejtettem! Hát ezért nem találtunk rátok!

-Mit képzelsz magadról kölyök? Hogy mersz így leszólítani? Ez volt az első, és utolsó hibád, amit elkövettél velünk szemben! - mondta a legidősebb, majd kezét felemelve támadásra készült, de Helios megelőzte. Nyitott tenyerében egy deltoid alakzatra emlékeztető arany tárgy tűnt fel, melynek belsejében egy kicsi, alig észrevehető fehér gömb csillogott.

-Aranykristály, hozd vissza a valódi énjüket! Emlékeztesd, kik is ők valójában! - kiáltott fel. A kis gömb vadul villogni kezdett, majd egy villanás, és a négy férfi eszméletét vesztve összerogyott. Majd testük felemelkedett, öltönyük fehér színt öltött és ugyanilyen színű palást társult a hozzá. A jelenség szelíden a földre tette őket, így álló helyzetben újra kinyitották a szemüket és teljesen összezavarodva a fiúra néztek.

-Mi-mi történt? Hol vagyunk? Hogy kerülünk ide? Helios, te mit keresel itt?!?

Két percig tétováztak, majd nevetve mind az öten egy hatalmas ölelésben találkoztak.

-Jadeite, Zunsite, Nephrite, Zoisite! Megvagytok végre! Tényleg semmire sem emlékeztek?

-Csak arra, hogy elindultunk megkeresni az ellenséget, hogy végre leszámoljunk velük. Meg is találtuk és már a királynőt vettük célba, amikor hirtelen egy erős ütést éreztem, és mintha hallottam volna, hogy egy hang ezt suttogja: Szolgáld Beryllt, hű alattvalómat és mindenkor az ő utasításait kövesd! Most meg arra ocsúdtam fel, hogy itt vagyok. Diana hol van?

-Ha tudnátok! Ó, az az átkozott boszorkány, így persze, hogy elérte, amit akart! Miután pedig nem volt már rátok szüks

 
Cosplay
Cosplayezel a tavaszi SakuraConon?

Craftmanship
Performance
Szabad Performance
Beöltözöm, de nem versenyzek
Mindkét nap indulok
Nem cosplayezek
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
 
 
 
 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Az oldalon található
dolgok csak töltött ill.
handmade cuccok!

Ha az oldalról letöltesz
vmit, azt 24 órán belül
törölnöd kell!
Felelősséget nem
vállalok semmiért!

 
Indulás: 2005-08-02
 
 
Statusbar
 
Kurzor
 
Hulló csillagok
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre